Január első hetében minden szem a sziklamászók paradicsomára, a Yosemite Nemzeti Parkban található gigantikus gránitfalra, az El Capitanra szegeződött. A százkilencvennégy méter magas képződményen ugyanis a világ egyik legjobb mászója, Tommy Caldwell és társa, Kevin Jorgenson próbál éppen történelmet írni azzal, hogy elsőként másszák meg – segédeszközök nélkül – az El Capitan Dawn Wall elnevezésű, messze legnehezebb részét…
A Dawn Wall egyik legnehezebb részén készült ez a fotó. (Brett Lowell/Big UP Productions)
Amennyiben sikerrel járnak, ez lesz a sziklamászás egyik legjelentősebb teljesítménye – írja a National Geographic blogoldala. Az “útvonalat”, ami olyan sima és csúszós, mint egy alabástrom, rajtuk kívül soha, senkinek nem volt még mersze így megmászni.
“Ha sikerül nekik, akkor ez lesz a valaha volt legnehezebb sziklamászás a világon.” – mondta Tom Evans, aki elsőnek mászta meg az El Capitant 48 éve már.
Jorgenson ezt a képet posztolta ki twitteres fiókjára – így mászik. Egészen elképesztő!
Miután egy hétig éltek a falakon függőágyon – zéró alatti éjszakai hőmérsékletek között, a tetőről időközönként lezúduló jégtömböket kerülgetve –, január másodikán Kevin és Tommy már majdnem megtették az út felét, maguk mögött, vagyis inkább alatt tudva a legnehezebb részeket.
“A dolgok hihetetlenül jól alakulnak,” – mondta Caldwell egy telefonos interjú keretében, 365 méter magasban. “Jól felkészültünk erre, és az időnk is jól. Persze hozzá kell tenni, hogy egy ilyen mászás közben folyamatosan az jár a fejünkben, hogy ‘Úristen, ezt most hogyan fogjuk megcsinálni?’”
A Dawn Wallon télen könnyebb mászni, mert az ujjak kevésbé izzadnak, mint nyáron, a cipő pedig jobban tapad, a páros ezért választotta ezt az időpontot. Ahogy azt a fenti képen is látni, a két extrém sportember ragtapaszokkal kénytelen mászni, mert a borotvaéles sziklák bizony felsértik az ujjbegyeket.
“Nagyon szeles, hideg és száraz itt minden. Borotvapengéket fogdosunk. Kétszer kelek fel éjjel, hogy be tudjam kenni a kezeimet. Sózzuk az ujjbegyeinket, hogy simák maradjanak. Nagyon sokat tanulmányoztam a helyszínt, ezért tudtam, hogy az egyik legkritikusabb rész bőrünk védelme és ellátása.“ – írta le az “élményt” Caldwell.
Tommy elmondta azt is, hogy ujjaik a hideg miatt szerencsére ritkán zsibbadnak el, mert számos helyen meg tudnak állni, hogy felmelegítsék őket. Értelemszerűen ilyenkor az étel frissen tartásával sincsenek gondjaik, mert “az egész hely olyan, mint egy nagy hűtőgép”.
Ha minden a tervek szerint megy, akkor Kevin és Tommy január kilencedikén érik el a csúcsot, tizennégy nappal azután, hogy belekezdtek életük egyik legnagyobb kalandjába.
A “Kora reggel fényének falát” (a Dawn Wall innen kapta a nevét: ez az a hely az El Capitanon, amit először ér el napfény) először egy másik páros, Warren Harding és Dean Caldwell (nem Tommy családtagja) mászta meg kötelekkel és segédfelszereléssel 1970-ben. Teljesítményükre minden lap felfigyelt – ők huszonkét napot töltöttek el a falon, de nekik nem volt szerencséjük az idővel. Egy négynapos viharba keveredtek, de nem engedték, hogy a Nemzeti Park alakulatai kimentsék őket, helyette bort ajánlottak “megmentőiknek”.
Visszatérve Tommyra: csak az, hogy megtalálja azt az “útvonalat”, ahol most másznak, két évébe került. Ez idő alatt köteleken csüngött, és próbálta kideríteni, hogy van-e elég kapaszkodó a kezeknek és a lábaknak a folyamatos mászáshoz.
Beszámolunk a fejleményekről – addig is ne feledd, hogy még mindig lehet szavazni 2015 legmerészebb kalandoraira, akik között ott van Tommy Caldwell is!
2 hozzászólás