Egy olimpiát is megjárt világbajnokkal, aki egyben tizenegyszeres Kékszalag-győztes is, mindig érdekes beszélgetni. Egyrészt mert a világon csak egy van belőle, másrészt, ha éppen nyert, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Az extrem.hu meglátogatta az idén a hazai tókerülő versenyről korán kieső Litkey Farkast Balatonkenesén, ahol kiderült, hogy a Balatonon nincs elveszített pozíció, és az uralkodó Fifty-Fifty legyőzésére is van remény. A Földkerülésre viszont semmi.
Tizenegyszer nyertél Kékszalagot, de most már az elején kiestél. Mennyire érzed kudarcnak az idei versenyt?
Litkey Farkas: Két évvel ezelőtt legalább tudtuk, mire vagyunk képesek a katamaránnal, mert csak a befutóban tört el az árbocunk. Idén viszont már az elején kiestünk. Egy technikai sportban ez benne van, de az ember versenyezni akar, és ha már elbukik, jobban szeretne verseny közben.
A 7 óra 13 perc 57 másodperces rekordidővel győztes Fifty-Fiftyt le lehet győzni a Balatonon?
Litkey Farkas: Nehéz, de nyilván arra törekszünk, és látok rá esélyt is. Nagyon gyors hajó, és már csak a méreténél fogva – mintegy 15 lábbal nagyobb mindenkinél – is uralkodó. Ez irgalmatlan nagy különbség. Mint mondjuk az autóknál a 2000 és a 3500 köbcentis motor. Egyelőre ezért nincs ellenfelük. Azt, hogy a két árboc bejött-e, még nem tudjuk. Az akkor derülne ki, ha lenne még egy ugyanilyen testű hajó, de csak egy árboccal.
Szerinted minek köszönhetően tudtál eddig tizenegy Kékszalagot nyerni?
Litkey Farkas: Egyrészt az egyértelmű helyzeteket teremtő egyszemélyi döntésnek, ami lehet erősség, mint az én esetemben is. Persze nem hiszem, hogy ez lenne az egyetlen út, én viszont így működöm. De nemcsak ez az oka. Mi voltunk az elsők, akik kimondottan a Kékszalagra készültünk, arra kerestünk hajót. Nekem ráadásul van egy erős olimpiai múltam, ami a riválisoknál nincs meg, és egy erős tudásom a Balatonról, amit nem csak a Kékszalagokon szereztem meg. Hanem szólóversenyeken, vagy a Balaton-maratonon.
Mi az, amiket ezeken a versenyeken tanultál meg?
Litkey Farkas: Hogy a Balatonon nincs elveszített pozíció. Ezért vagyok nyugodt akkor is, ha kilométeres hátrányunk van. A csapatom mindig érzi, hogy van remény. És persze a széljárást, a parti szeleket is alaposan kiismertem.
Hogyan szervezel csapatot? Mi a fő szempont?
Litkey Farkas: Nekem a legfontosabb elvárásom, hogy aki velünk versenyez, az lélekben is legyen ott. Ehhez el kell engedni kicsit a saját dolgokat, de sosem álltam az útjába annak, ha valaki inkább saját hajóval akart versenyezni egy következő alkalommal. Sőt, büszke voltam rá. Nálunk 2003-ban állt össze először egy igazán jó csapat, aminek a gerince 2010-ig együtt is maradt.
A Pleasure és a Lisa után tekinthető a Katamadár is egy új projektnek?
Litkey Farkas: Valójában ez már négy éves, hiszen 2010-ben engedték be a katamaránokat a Kékszalagra. Mi akkor már ezzel a hajóval mentünk, és legjobb magyarként negyedikek lettünk. 2012-ben második helyen vitorlázva eltört az árboc a befutóban, most meg a rajt után volt egy főkötél-szakadás. Eddig kétévente más hajóval versenyeztünk, de a Kékszalag nyílt lebonyolítása miatt most már folyamatos lesz a munka. Erre készültünk is, 2008-ban pont azért nem vásároltunk liberát, mert már lehetett látni, hogy jön a katamarán-éra.
Ennyire látványos a különbség?
Litkey Farkas: Tartom a véleményem, hogy egy többtestű hajóval négy-öt óra alatt teljesíteni lehet a Kékszalagot.
Ha el akarjuk helyezni a magyar versenyt nemzetközi viszonylatban, akkor hogyan képzeljük el?
Litkey Farkas: 1934-ben ezt rendezték meg először, előbb, mint bármit. A Kékszalagon kívül három nagy tókerülő verseny van Európában: a Centomiglia a Garda-tavon, a Rund Um a Bodeni-tavon és a Bol d’Or a Genfi-tavon. Ezek közül a Balaton a legnagyobb tó, az indulók létszámában és fejlettségi szempontból azonban sokáig le voltunk maradva. Nálunk nem volt támogatottsága a nagyhajós versenyzésnek. A rendszerváltás után szerencsére erőre kapott, és most ott tartunk, hogy 2006 óta a Kékszalagon indul a legtöbb, 5-600 versenyző hajó, ami 2000 – 2500 fő résztvevőt jelent. A Genfi-tó 10-20 hajóval marad csak le, de a Centomiglia hosszú évek óta komoly válságban van, mintegy 150 indulóval.
Lehet ezeket a versenyeket kizárólag a létszám alapján rangsorolni?
Litkey Farkas: Ezeknél a versenyeknél ez nagyon fontos szempont. Ugyanakkor az egytestű hajóknál technikailag is felnőttünk az európai élmezőnyhöz, sőt, át is vettük a vezetést. Ezt a Király Zsolt vezette Raffica-csapat évről-évre bizonyítja is, a Kékszalagon kívül már mindhárom európai tókerülő versenyt megnyerték, amit viszont ezzel a hajóval már nem is fognak. Hogy a többtestű mezőnyben hogyan állunk, azt nem tudjuk, mivel a mi liberális hajóink Genfben nem indulhatnak a szigorú szabályok miatt. Ugyanez az oka annak, hogy a külföldiek sem jönnek ide, mert nincs a Kékszalagra jó hajójuk. Az induló hajók értéke szerint a Genfi-tavon rendezik a legdrágább versenyt, de ez csak az élmezőnyre vonatkozik. A középkategória ugyanaz, mint nálunk.
Mint új kihívás, nem vonzanak ezek a tókerülő versenyek?
Litkey Farkas: Annak idején, mikor a Pleasure-rel elkezdtük a libera-projektet, nem a Kékszalag, hanem az akkor még magasabb presztízsű Centomiglia volt a cél. Ott is, és a Rund Umon is voltam már harmadik. 2006-ra azonban tisztán éreztem, hogy a Kékszalag a fő verseny. A Rund Um hagyományosan éjszakai, azt nem szeretem. Egy idegennek nem jó úgy versenyezni, hogy kevés vizuális támpont van a taktikai döntéseknél. A Bol d’Or helyzete pedig még egyszerűbb, mert arra nincs hajónk. A mi katamaránunk 41 láb hosszú, ott pedig 35 a limit.
Az olaszországi J-24-es versenyzés miért vonz?
Litkey Farkas: Egyrészt nagyon jó szórakozás. Korábban, az egytestű hajók korszakában rájöttem, hogy amellett, hogy fejlesztem a sajátomat, gyakorolnom kell az ellenfelek hajóinak hasonlóságával járó nyomást. Olaszországban egész télen tudunk versenyszerűen vitorlázni, itthon nem. Összehasonlíthatatlan egyedül, vagy több tucat hasonló kaliberű hajóval vitorlázni. A verseny pedig nem olyan éles, inkább edzés jellegű.
Tavaly soling-világbajnok lettél itthon. Lesz ennek folytatása?
Litkey Farkas: A soling-világbajnokság abszolút kitérő volt, nem terveztük, csak összeállt egy szerencsés konstelláció. Vezér Károllyal tudtam együtt vitorlázni, aki a legjobb magyar solingos, és Weinhardt Csabával hárman nagyon jó csapatot alkottunk. Terveztük, hogy novemberben kimegyünk Uruguayba, és megpróbáljuk megvédeni a címünket, de arra jutottunk, hogy túl drága. Abból a pénzből inkább egy saját, versenyképes solingot veszünk, amivel jövőre visszatérünk, és még évekig tudunk versenyezni.
És mi a helyzet a tengeri vitorlázással?
Litkey Farkas: A tengervíz más anyag, nagyjából tíz százalékkal sűrűbb közeg, mint a Balaton vize. Ez jelentős különbség, a hajók ugyanis magasabban úsznak, ezért gyorsabban is mennek. A másik, ami fontos, hogy a hullám terjedési sebessége a vízmélység függvénye, ezért sokkal gyorsabbak a tengeri hullámok. Ez vizuálisan annyit jelent, hogy míg a Balatonon utolérjük és beleszaladunk a hullámokba, addig kint a nyílt tengeren a legtöbb hajó hátulról kapja a hullámot, és szinte utazik rajta. És akkor még nem beszéltem az áramlásokról, az árapály-különbségről, ami nálunk nincs. Másképp kell vitorlázni, másképp kell hajót vezetni, ezért sokszor a stratégia is teljesen más.
Akkor a Földkerülés például kizárva?
Litkey Farkas: Igen. Bár nem ez a fő érv ellene, de az már milliárdos projekt. Egyedül lenni szeretek, vízen lenni szeretek, nagyon sokat vitorlázni szeretek, fázni viszont nem szeretek. Márpedig a Földet a klasszikus úton nem lehet megkerülni úgy, hogy legalább egy hónapig ne fázzon az ember. Nekem a vitorlázás az meleg, de ezt azért tegyük zárójelbe, mert a 15 fok nálam még jó. A nulla fok és a mínuszok viszont nem.
Egyedül szeretsz vitorlázni, vagy inkább csapatban?
Litkey Farkas: Csapatban nagyon szeretek, de 30 éves koromig egyedül vitorláztam a finn dingiben. Azóta nagyon szórakoztat, hogy vannak körülöttem társak.
Mi a legfontosabb tanácsod annak, aki vitorlázni akar?
Litkey Farkas: Az, hogy ez nem pénzkérdés. Kapcsolatok kellenek, amit felépíteni persze nem könnyű, de hely az van bőven a balatoni hajókban. Szerintem a legfontosabb talán az, hogy ha valaki megígéri, hogy ott lesz az adott napon a kikötőben, akkor legyen is ott. Ez csapatsport, mindenki számít egymásra, ezért mindenképpen tartsd magad ahhoz, amit mondtál. Kezdetnek legyen ennyi.
Vincze Szabolcs
Szólj hozzá