PÉNZMÁNIA: 28 millió matricát adott el a SPAR Klein Dávid sikertelen mászásával!!!

Klein Dávid 64 nap után hazatért a Mount Everestről, miután nyolcadszor sem sikerült neki megmászni a Föld legmagasabb hegycsúcsát. Az extrem.hu persze vele is beszélgetett, de előbb az expedíció mögé beállt SPAR ügyvezető igazgatóját bírtuk szóra, aki rögtön az elején tisztázta: tudja, hogy sok kritika érte itthon a hegymászót, de nem ő kereste meg őket, hanem fordítva. Megkérdeztük, megérte-e.

Klein_David_SPAR_7794_1500px

Saltzer Kornél, a SPAR ügyvezető igazgatója, és a Mount Everestről hazatért Klein Dávid

Négyszázezer eladott album és 28 millió eladott matrica – ez a SPAR Everest Expedíció gazdasági mérlege – osztotta meg az információt az extrem.hu-val Saltzer Kornél, a SPAR ügyvezető igazgatója. És bár Klein Dávid az utóbbi hónapokban minden boltban Hegymánia-albummal pózolt, valójában nem ő kereste meg a multit, hanem fordítva.

“Klein Dávidról tudtuk, hogy készül a Himalájába, mi pedig egy magyar mászót kerestünk a több országban is futó Hegymánia promóciójához. Megkerestük, leültünk vele beszélgetni, és mivel emberileg is szimpatikus volt, úgy döntöttünk, mögé állunk. Másról így hirtelen nem tudtuk, hogy akarna az Everestre menni.”

Saltzer azt is kiemelte, nem befolyásolta őket, hogy Kleinnek már hét kudarcba fulladt kísérlete volt az Everesten. “Nekünk ez inkább a kitartását mutatta meg. Láttuk, hogy sajnos kapott kritikákat itthon, de egy biztos: Dávid, ha visszanéz majd az életére, nem mondhatja, hogy nem tett meg mindent a nagy álmáért. Még akkor sem, ha végül mégsem sikerül neki. Minden hegymászó önálló entitás, mi pedig büszkék vagyunk rá.”

Klein_David_SPAR_7824_1500px

Garfield figyeli Klein Dávidot, aki a hegyre mutat, amit nem mászott meg

Ugyanakkor le akarták venni róla a stresszt is, nehogy úgy érezze, hogy mindenáron fel kell érnie a csúcsra. “A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy épségben hazaérjen. Ha értékelni kell, számunkra egyértelmű: az expedíciós vállalkozás megérte mind anyagi, mind erkölcsi szempontból.” (azért rávilágítottunk, hogy sülhet el fordítva is az, ha már az indulás előtt leveszik a terhet a mászóról, de ez már tényleg csak kekeckedés)

“Ha jól tudom, ez volt az első magyar szervezésű expedíció, amely újságírókat is magával vitt, így az ő szemükkel azok is láthatták mondjuk az alaptábort, akik soha életükben nem jutnak oda. Ugyanakkor így megtudták azt is, hogy hogyan néz ki a valóságban az, amiről a hírekben olvashatnak.”

Igaz, a SPAR támogatása ezúttal csak egy alkalmra szólt, az ügyvezető igazgató felhívta a figyelmet arra, hogy szeretnének jó példával előljárni, így másokat is a hegymászás komolyabb támogatására biztatott. Ez utóbbi kétség kívül remek dolog, hiszen ez az akció is gyerekek tízezreihez vitte el a hegymászást, ez pedig kimondott célja volt az óriáscégnek.

Ugyanakkor egy személyes megjegyzés, vagy nevezzük kritikai észrevételnek: nyilván ez a szponzoráció sajátossága, de nekünk úgy tűnt itt az extrem.hu-nál, hogy ez az expedíció sokkal inkább szólt egy termék promóciójáról, semmint a valódi mászásról. És ebbéli hitünket azért megerősítette, hogy a sajtótájékoztatóm sokkal több fotót láttunk Klein Dávidról Garfielddal és Lutra-albummal, mint jégcsákánnyal…

És ez a véleménye Kollár Lajosnak – tanulságos interjú itt!

“Hiányolom a dolgok komolyságát. Teljesítmény nélküli, reklámfogásokra épülő stratégia, legfeljebb egy, a tárgyban tájékozatlan szponzort hozhat lázba. A magyar hegymászást kicsit is értőt biztosan nem.  Klein Dáviddal ezt a témát többször kibeszéltük, nem mondok meglepetést. Annak pedig őszintén örülök, hogy nyolcadszor is épségben hazatér. Nagy kincs ez manapság.”

Kollár anno, 2008-ban és 2009-ben Méccsel és Erőssel sem értett egyet, mikor ők az Everestre akartak visszamenni, hogy oxigén nélkül próbálják megmászni. “Igaz, egyéb okok miatt, de sikerült ezt a – mi szempontunkból – haszontalan hóbortot kikerülni.”

“Szerintem egyszerűen nem reális egy magyar mászónak a Mount Everest, egyelőre nincs értelme. Másrészt amúgy is járt már magyar mászó oxigén nélkül a Csomolungmán, 1984-ben. Őt Demján Zoltánnak hívják, és ne feledkezzünk meg róla.”

Comments

comments

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.