A Montane Spine Race a Föld egyik legkeményebb téli hegyi maratonja, ahol az indulóknak 431 kilométert kell megtenniük futva Angliában. Nincs megállás, a reggeli kávét legfeljebb menet közben lehet elszürcsölni, de közben nem árt a lábak elé nézni, mert a terep tele van kihívásokkal.
Andy Mouncey angol ultramaratonista már másodszor vágott neki pályafutása és hazája egyik legnagyobb kihívásának, a 431 kilométer hosszú Montane Spine Race-nek, Anglia legkeményebb és leghidegebb téli maratonfutásának, majd blogján számolt be önként vállalt viszontagságairól.
Már tavaly is próbálkozott, de menet közben feladta, idén ezért újra nekivágott a távnak. Úgy érezte, most már elég tapasztalattal és egy jól kidolgozott taktikával van felfegyverkezve. A dolgok azonban már az elején rosszul alakultak: esővel kezdődött, amely hamar hóviharrá terebélyesedett, köd és fehérség uralta a látóhatárt.
Ennyit a tervről. Az első ellenőrzőpont után a dolgok ráadásul még rosszabbra fordultak, a másodiknál pedig már ő maga is annyira rossz bőrben volt, hogy az orvosok figyelmeztették a kihűlés veszélyeire, és hogy igyon minél több folyadékot. Andy azonban nemcsak a folyadékbevitelt, hanem az étkezést is elszúrta, ami pedig elég hőt tudott volna termelni a szervezetének.
Emiatt vércukorszintje vészesen leesett, és egy spirálba került, ami miatt most is idő előtt kellett abbahagynia a versenyt. “Úgy lászik ez egy többéves projekt lesz” – tette hozzá elkeseredetten.
A hétnapos verseny 431 kilométer hosszú, 11759 méter szintemelkedést tartalmaz, öt ellenőrzőpont van felállítva a távon, melyek között az indulók csak egy húszkilós hátizsákot vihetnek magukkal.
A Montane Spine Race-t előszőr 2012-ben rendezték meg, akkor mindössze hárman tudták befejezni, egy évvel később Annabel Gates volt az első nő, aki megcsinálta. Idén pedig Pavel Paloncy 110 óra és 45 perc alatt gyűrte le a távot, ezt szinte megdönthetetlen rekordnak tartják.
Szólj hozzá