Vinczeffy Zsolt, azaz Zerge először vett részt olimpián. Mivel a mountain bike-os küzdelmek a játékok végén voltak, ő szabadprogramként a marathon és a záróünnepség között válaszhatott. Hazafelé értük utol.
 Van aki nehezen bírta  |
– Amint a tévéből és a hírekből tudunk: 42. helyen végeztél. Azt viszont nem tudjuk, mi van emögött az eredmény mögött, és te elégedett vagy-e vele?
-Papíron ez volt a reális eredmény, amit elérhettem, kb. ezt számoltuk ki az olimpia előtt. Én igazából nem vagyok elégedett, az akkor lennék, ha sikerült volna 3-4 hellyel előrébb végeznem. Akkor úgy érezném, mintha én nyertem volna meg a versenyt.
-Mennyi hiányzott ehhez az eredményhez?
-Ezt nem nagyon lehet megmondani, ennek számtalan összetevője van. Úgy érzem, én elég jól mentem, az első körben sikeresen megúsztam egy csoportos bukást, nem kaptam defektet, mint páran, és nem estem ki, mint pl. a címvédő Miguel Martinez. Viszont azt is tudni kell, hogy itt volt a világranglista első három helyezettje, plusz 12 versenyző, köztük én. Nekünk igazából az maradt, hogy ezt a 12 helyet “elosszuk” egymás között. Most így sikerült.
-Milyen volt maga a pálya, megfelelt-e egy olimpia színvonalának?
-Szerintem tökéletes volt a pálya, legalábbis én még soha nem láttam ennyire jól szerkesztett pályát. Körönként 210 m volt a szintkülönbség, volt egy és két nyomsávos szakasz, erdős és kopár rész. Nem voltak nagyon meredek emelkedők, viszont volt egy-két futós szakasz. Helyenként nagyon mély volt a pálya talaja, előfordult, hogy ha az ember a hátső fékkel keményebben ráfékezett, akkor 15-20 centire besüppedt a bringa a földbe. Némelyik egy nyomvonalos részen mély árok húzódott, és csak ebben lehetett menni, mert széle járhatatlan volt. Viszont volt hely előzni lejtőn és emelkedőn egyaránt. Nekem csak egyetlen gondom volt: a pálya egy szakaszán rázatók voltak kialakítva, ami a második körre kikészítette a hátamat.
-A verseny előtt volt alkalmad bejárni a pályát?
-Ez egy szép történet, ugyanis úgy készültem, hogy lesz rá módom. Augusztus 22-én kellett felvenni a rajtszámot, amivel be lehetett menni a pályára. Én 25-én mentem Athénba, ahol közölték, nem vették fel a rajtszámomat. Ezt másnap sikerült elintéznem, így egy napom odalett, a következő nap meg a lányok versenye volt. Összesen egy kört tudtam menni a pályán, ami kevés megtanulásához. Nálunk ugyanis nagyon fontos, hogy az ember fejből tudja a pálya minden pontját, mert a verseny közben már nincs idő gondolkodni.
-Mennyire zavart a meleg, és az, hogy nem sokkal verseny előtt leégett a pálya egy része?
-A meleg nem volt annyira vészes, szerencsére az időjárás valamelyest kegyes volt hozzánk. Nagyjából 30°C lehetett, ami még elviselhető, de pl. 33 fok már gyilkos lett volna. A leégett erdőt teljesen kivágták, de ez nem volt zavaró, a nap az élő erdőben is átsütött a lombokon. Volt két frissítő állomás a 7 km-es körön, és az egyik ponton volt saját itató emberem, de a másik állomáson is mindent megkaptam, amit kértem.
-Milyen volt az olimpia a pályán kívül, mennyi jutott el hozzád az olimpiai hangulatból?
 A sportolók közös hobbija, a fotózás |
-Én nagyon jól éreztem magam, és azt mondhatom: le a kalappal a görögök előtt! Szerintem minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jól sikerüljön az olimpia. Rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak, én nem is találkoztam olyan versenyzővel, akinek különösebb panasza lett volna rájuk. Bent laktam az olimpiai faluban, ahol a játékok végére már kezdett kinőni a fű, úgyhogy nem volt olyan kopasz, mint az első napokban. A falu nem volt luxus kategóriás, de mindent megvolt benne, amire szükségünk lehetett, és még kaja is egészen jó volt.
-Tudtál-e civil programokat szervezni magadnak?
-Nem sok időm és lehetőségem volt ilyenre. Egyszer voltam kirándulni Athénban, és próbáltam eljutni egy sportversenyre is. A marathoni futásra szerettem volna kimenni, de választanom kellett: marathon vagy záróünnepség. Utóbbit választottam, és nem bántam meg! Nagyon hangulatos volt a zárás, még akkor is, ha nekünk elég sokat kellett várakoznunk, mire bemehettük a stadionba. Igaz, hogy a tűzijátékot nem láttuk, de a hangulat fantasztikus volt!
