‘ Ha túl hangos, fogd be a füled‘ – szólít fel a speaker a döntő közben. Az egyik filmet pedig a felénél abbahagyják technikai problémák miatt. Gond volt jó néhány, egy viszont biztos: az 1. extrémsport filmfesztiválon az nyert, aki a legjobban megérdemelte.
2003. október 19-én, a MOM Park Palace mozijában rendezték az 1. XAFT extrémsport filmfesztivált. A seregszemlére 35 filmmel neveztek. Mivel a rendezvényt leginkább az Offline magazinban reklámozták, nem csoda, hogy az alkotások több mint fele (21 film) a görsportok témakörét dolgozta fel.
Falramászás
A másik olyan fesztivál, amelyen extrémsportok is nevezhetnek, a BANFF tavalyi kiadása kapcsán arról keseregtünk, hogy a Petőfi Csarnok nem volt épp megfelelő helyszín egy ilyen bulihoz. (Híreink szerint jövőre már a Millenáris Parkban rendezik, és két napra bővül.)
A XAFT kapcsán a helyszínre nem lehetett panaszunk. A MOM Park multiplexe tökéletes – lett volna. A fesztivál szervezősége úgy döntött, a „futottak még” kategóriába tartozó 26 filmet a mozi előterében vetítik le, reggel 9-től du. 5-ig. Egy állványon álló videókamerából egy falra!!! vetítették a filmeket. Akik digitális kazettákra vették a filmjüket, csak keseregtek, hogy ezért felesleges volt annyit szenvedni, kicsit Junoszty tv hatása volt ugyanis.
Csak csendben, csak halkan
Mivel közben a mozikban folytak a vetítések és nem akarták zavarni a fizető mozizókat, ezért a hanggal igen csínján bántak. Ennek eredményeképp néhány film, főleg a klipp jellegű, zenére építő alkotások hangja alig volt hallgató. A dübörgőnek szánt Rammstein pianóban eléggé célt téveszt – kesereghettek az alkotók.
Őstehetségek
A legtöbb döntőben nem jutott felvétel valóban amatőr film volt – de a fesztivál kiírása szerint ez egy amatőr fesztivál volt. Azonban volt néhány alkotás, pl. a Lords of the Board gördeszkás filmecske, ami igen hangulatosra sikeredett. A Lordok egy vidéki kisfalu deszkásait mutatják be – Trabanttal, a helyi Műv-ACE-szel, az ottani asszonykórussal és sok humorral. Ha én filmes ügynök lennék, már dörzsölgetném is a kezem, és gyorsan leigazolnám a mindössze kb. 15 éves, de annál jobb szemű és humorú alkotót, Szilágyi Norbit.
Nagyothallók is nézhetik
A fesztivál szervezői, Sticzay Péterrel az élen, előválogatták a döntőbe jutott filmeket. A hattagú, sportolókból és filmesekből álló zsűri csak ezt a kilenc filmet látta – már a nagyteremben, ami öt órára teljesen megtelt. Lehet, hogy a kinti hangproblémákat akarták kompenzálni, mindenesetre itt arra nem lehetett panasz, hogy valaki nem hallotta a zenét. Amikor néhányan bekiabáltak a nézőtérről, hogy megsüketülnek, olyan hangos, a speaker (róla még lesz szó) csak annyit válaszolt: tudja ajánlani a füldugót. Hogy nem mindenki indul füldugóval moziba? Ja, kérem, egyéni szocprobléma.
Szóval, a speaker. A „Leves”-ként emlegetett fiatalembert hallva nosztalgiát éreztünk azokra a szép időkre, amikor Winkler Robi és Bazsó Gábor, a két Total Car-os arc nyomta a sódert megállás nélkül a Ládaderbin. „Leves” a haverokat jól ismerte, az előző esti buli is élénken élt az emlékezetében, viszont a kitesurf kiejtése már nem nagyon ment neki, „bocs, én gördeszkás vagyok”, sőt, Győzike szavaival élve kicsit diklexiás is volt. Arról nem is beszélve, hogy egy szónyi plussz infót nem kaptunk az alkotókról. Nem baj, jövőre lehet javítani.
Szétcsúszva
A fináléba kilenc film jutott. Öt gördeszkás, egy wakeboardos, és három légi sportos. Sajnos az alkotókat alázó bakikból a döntőre is jutott. Piroska András: Da kommunity c. filmje közepe táján (majd fél órás alkotásról van szó), egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a zene még csak köszönő viszonyban sincs a vizuális élménnyel. Mint kiderült, nem Andrásnak vannak komoly ritmusbeli problémái, hanem a hang és a kép csúszott el. A szervezők elnézést kértek, majd félbehagyták a filmet és nem is fecséreltek rá több szót. Egy döntőbe jutott filmről van szó, aminek így esélye sem maradt arra, hogy meggyőzze a zsűrit.
A legtámogatottabb csapat
Bár lehet, hogy tökéletes lejátszás mellett is csak mellékszerep jutott volna Andrásnak a légi sportok között. A légi trió között volt a bázisugrók Legends of the Base c. alkotása. Szörényi Csaba tavaly a BANFF-on megnyerte a fődíjat, és a fiúknak több szponzoruk van, mint bármelyik más extrémsport csapatnak (JVC, Salomon, Oakley, Motorola, Bomba, hogy csak néhányat említsünk), így ők egyértelműen nyerni jöttek. Az idei film azonban nem volt olyan jó, mint a tavalyi #722. Persze ebben is voltak hihetetlen kunsztok (szikláról ugrás Norvégiában, kötéltánc egy torony tetején), igazi subkultúra (a Ciganyz csapat már fogalom a magyar extrémsportokban), eszméletlen felvételek az ugrókra erősített „on board” kamerákról, némi humor is, az összhatás azonban nem volt olyan eredeti és friss, mint a tavalyi filmé. A 2. helyért járó 150 ezer ft-ot vihették haza.
Világcsúcs a vásznon
A bázisugrók legnagyobb ellenfele két légi sportos film volt. Forgó Szilárdék siklóernyős világrekordjáról anno mi is beszámoltunk. Egyik operatőrük az a Török Zoli volt, aki hazánk egyik legjobb profi természet-operatőre, a Discovery Channel Master kurzusának ösztöndíjasa. Mivel a fesztivált most első alkalommal rendezték meg, és a kiírás korántsem volt részletes, így abban nem szerepelt, hogy profi operatőr képei (bármilyen hosszúságban) nem szerepelhetnek a filmben.
Az izgalmas, remekül kamerázott film láttán az embernek leginkább egy dolog jutott eszébe: ezt én is kipróbálnám. Ennél jobb kritikát nem nagyon kaphat egy extrémsportos film. A film problémája az volt, hogy mivel Braziliában készült, a párbeszédek nagy része portugálul folyt, a felirat pedig angol nyelvű volt. Aki nem tudott angolul, az legfeljebb a képekben és a zenében gyönyörködhetett. Mint Szilárdtól megtudtunk, a vágást ő maga csinálta, a padláson, a 20 perces filmben 200 óra vágás van. A 3. hely jutott nekik, 100 ezer ft kíséretében.
Művészfilm az egekben
És hogy ki lett az első? Marcin Bielecki: Egy Nap című filmje. Ejtőernyős filmje, bár a sport inkább illusztrációként szolgált a művész úr alkotásában. Marcin Egy Napja a Moszkva téren, a villamos sineken indult, járt otthon is, megszemlélte a várost az erkélyről, kicsit dolgozott is, laptopján a táblázatokat azonban ejtőernyős emlékképek homályosították el, no meg a laptop melletti bombázó fotója. Amikor a kamera rázoomolt a képre, megállt pár pillanatra, majd a fotóban a hölgy megelevenedett és elindult a nézők felé, Marcin jutalma kevés híján nyíltszíni taps volt. Persze ugrottak is néhányat, remek zenei aláfestéssel, azonban a bázisugrókat nem ezzel verte meg. Remekül kitalált forgatókönyve és rendkívül ötletes és profi módon megvalósított kamerakezelése láttán nem volt kérdéses, hogy melyik film érdemli az első díjat. Így végül egy olyan film nyerte az első Xaft fesztivált, és a 250 ezer forintot, ahol tényleg a filmes megvalósítások hozták meg az aranyat. Csak gratulálni tudunk Marcinnak!
|
Jövőre, veletek, ugyanitt?
A döntőben öt gördeszkás film is szerepelt. Bátor lépés volt a zsűri részéről, hogy bár a főszponzor Offline magazin görspecialista, mégis három légi film lett a dobogós. És hogy összességében mit mondhatunk el az 1. XAFT-ról? Az elhanyagolható reklám ellenére is megtelt a nagyterem, már az első évben 35-en neveztek, vagyis igény nagyon is van egy ilyen fesztiválra. Hogy jövőre marad-e amatőr fesztivál, kategóriák nélkül, és azok a srácok, akik valóban amatőr filmekkel neveztek, elkedvetlenednek-e attól, hogy a „nagyok” ellen nincs esélyük, az majd jövőre kiderül.
