Az X-szakasz a vadvízen lényegében tiltott terület. Azért jelzik X-szel, mert orosz rulett végigmenni rajta. Bacsa Béla már régóta tervezi a játszmát, és most meg is evezte. Az önveszélyes kalandról itt olvashatsz.
 Készülődés a parton  |
Bacsa Béla az egyik legsikeresebb vadvízi túráztató cég, a Wolf Outdoor, régen Vadvirág tulajdonosa. Béci, ahogy mindenki hívja, kajakosként is elismert, bár kajakversenyeken ritkán indul. Mint a legtöbb extrémsportoló, ő is adrenalinfüggő és az exhibicionizmus sem áll tőle nagyon messze. Idén koranyárra a Soca (ejtsd: szocsa) legveszélyesebb szakaszát, az úgynevezett X-szakaszt nézte ki magának.
A vadvízen (wildwasser) WWI és WWVI között osztályozzák a folyószakasz nehézségét. Az I szinte síkvíz, a VI-ra pedig csak a legtapasztaltabbak merészkedjenek. A X pedig már a VI-oson túli rész. Az osztályozást persze nagyban befolyásolja a vízszint magassága is.
A Socán a szóbanforgó szakasz nem feltétlenül a nehézsége miatt kapta az x jelet, hanem azért mert teli van szifonokkal, vagyis olyan, mint egy aknamező. Csak itt nem felrobbanás, hanem fulladás veszélye a fenyegető rém. (A szifonok sziklák alatti átáramlások, amelyek különösen durva sziklatömbökkel teli folyókon gyakoriak.)
 A X-szakasz sziklái között |
Aki járt már a Socán, az tudja, hogy Trnovo után egyre erősebb víz következik, először a férfi versenypálya (WWIV-V), később egészen VI-osig. Viszont ez a szakasz a partról még jól belátható, feltérképezhető. A bejárható szakasz végén két betonpillér feszül a víz fölé, a “kapu”, előtte pedig egy kiszállóhely jobbra a parton. Csak a felirat hiányzik, hogy “ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. Persze, hogy mi mennyire veszélyes, az nézőpont kérdése. Az olaszok elég gyakran evezik le az X-szakaszt, a magyarok között azonban kevés kajakos akad, aki be meri vállalni józanul is.
A magyar vadvízi folklór szerint volt már egy esetleg két magyar, aki végigment a kapun túli X-szakaszon, de ez amolyan fáma, bizonyítékok, fotók nélkül. Persze ha valaki bizonyítani is tudja, hogy már leevezte az X-szakaszt, mi szívesen megírjuk. Béci maradandó extrém kajakozást akart, ezért gondoskodott arról, hogy fényképek és videófelvételek örökítsék meg az evezését, és ezeket nekünk is elküldte. Persze a komoly balesetek és az életveszély elkerülésére szüksége volt parti biztosításra is. Ezzel két tapasztalt túravezetőt, Tettamanti Gábort és Bandri Antit bízta meg. (Antival készült tavalyi interjúnkat itt olvashatod.)
Hogy pontosan mi történt a 3 km-es szakaszon, a két órás evezés alatt, arról Béci így írt:
 A szakasz végi adrenalinszint |
“Az idő gyönyörű volt, a víz viszont az átlagnál picit kisebb. Tudvalevő, hogy ez a szakasz olyan mint egy kőlabirintus, csak egy út visz rajta át, ha elvéted mindenféle genya helyekre: repedések, szifonok, beszorult hatalmas farönkök alá visz be a víz. Az alacsony vízállás azért problémás, mert sokkal bonyolultabb az útkeresés, sok helyen a hajó szinte át sem fér, máshol ahol ugranod kell kajakkal sajna nem mindig vízbe érkezel…
Valahogy a folyó mindig úgy terelgeti a vizet, hogy az átjárókban jó nagy mennyiségű legyen és kepesztened kelljen rendesen. A túra során szerencsére összesen kétszer néztem el az útvonalat, az első telibe egy szifonba vezetett, de a víznyomás valahogy elveszett a meder lukacsaiban így szerencsésen megúsztam a dolgot.
A második már parásabb volt, egyszerűen egy követ nem jobbról hanem balról kerültem, aztán már csak az erős zúgás, fejjel lefelé koccolás a köveken, lapát el, a többiről fogalmam nincs hogyan történt. Egyszer csak megállt a hajó, és ömlött be a víz mivel valahogy a spicó is feljött. A lapátom meg hirtelen ott termett az arcom előtt, minden megvolt, kikászálódtam a partra és vigyorogva konstatáltam, hogy ez volt az utolsó komoly zúgó…”
