Augusztus 16-án tartották az O‘Neill Vodafone Wakeboard Magyar Kupasorozat utolsó, egyben mindent eldöntő versenyét. A térdig érő Balatonból, Szabadi-fürdőből tudósít az extrem.hu az ugrásokról, a mellőzött magyar nagymenőről, és a wakeboard itthoni ismertségéről.
Ablak melletti állóhely:
Az egész aznapi móka már Budapest Déli pályaudvaron elkezdődött. Úgy gondoltuk, levonatozunk Siófokra, hogy ott lehessünk a versenysorozat legfontosabb állomásán. Már maga az indulás sem ment simán: a vonatot csak majdnem késtük le, de talán jobb is lett volna a vagonokban fogadó tömegnyomor helyett. Na de két, felettébb kényelmes, ablak előtti állóhely elfoglalása után már nem volt mire panaszkodnunk, irány Siófok. A kategóriánkénti versenyek reggeltől már javában zajlottak. A döntőkre csak késő délután, fél hat körül került sor kisebb csúszással. De ne szaladjuk ennyire előre.
 A nézőközönség  |
Szerencsésen megérkeztünk Siófokra (mivel vonatunk nem állt meg Szabadi-fürdőnél), megkérdeztünk, mennyi onnan Szabadi-Fürdő. Jó két kilométer – nekünk legalábbis ennyit mondtak. Néhány vízibicikli-kölcsönzőstől kérdeztük, milyen messze van a wakeboard pálya, de azt sem tudták, miről beszélünk. Bezzeg, mikor kicsúszott szánkon a vízisípálya szó, minden problémánk megoldódott. Talán még mindig ennyire ismeretlen ez a sportág Magyarországon a nagyközönség számára?
A Balaton szánalmasan nézett ki a kis homokbuckákkal kicsit beljebb, ahol a víz már eltűnt. Néhol már a fű is kihajtott, ahol régebben bizony még a Balaton vize állt.
Wakeboard-pálya a homokbuckák között:
Ahogy egyre inkább fáradtunk a nagy túrázásban (aki ismeri a déli partot már rájöhetett, hogy a két km bizony közel 10), annál jobban kivehetővé vált végre a kábeles wakeboard pálya, és persze a tűzpiros Vodafone helikopter is azt sugallta, nem mehetünk rossz irányba. Amikor a pályához értünk, feltűnt, hogy a wakeboardosokon, illetve családjukon kívül a többiek nagyrészt éppen arra járó turisták vagy strandolók voltak. Mivel a pálya egy kicsit beljebb volt a parttól, begyalogoltunk a pálya széléhez, a Bamboo szigethez. A pályánál megtaláltuk a vízmennyiség csökkenésének talán legelőnyösebb oldalát. Mivel a víz még térdig sem ért, így a nézők páholyból, a lábukat a nagy meleg ellen a vízben áztatva, közelről nézhették végig a versenyt. Sőt, aki megunta az álldogálást, egyszerűen lehuppanhatott a vízben, és az iszapban üldögélve szemlélhette tovább az ugrásokat.
 A 2. helyezett Kaposi Dóra |
A döntő a következőképpen zajlott: minden egyes indulónak két kört kellett először megtennie, és ha ott jól szerepelt, nem rontott, akkor kezdhette meg harmadik, egyben utolsó körét, ahol már a ráugrás, azaz a legjobb trükk következett. A körökben bemutatott ugrásokat külön pontozták, és ezen pontok alapján alakult ki a végeredmény.
A siófoki verseny az O‘Neill Vodafone Magyar Kupasorozat harmadik, és egyben utolsó állomása. Az első május 31-én volt Dunaharasztiban, a második pedig július 28-án Győrött.
Három kategóriában indultak versenyzők: junior fiú, női és férfi mezőny. Először a lányok kezdtek, ahol összesen csak négy induló volt. Itt esélyes volt Kaposi Dóra és Horváth Kinga is. Dóra a győri versenyen szerezte meg az első helyet a junior kategóriában, Kinga pedig Dunaharasztiban lett első a nők között. Kingát tartják a legígéretesebb magyar női wakeboardosnak. Eddigi helyezéseire méltán lehet büszke: világbajnoki 4. hely 2001-ben, Európa-bajnoki ezüst 1999-ben és 2002-ben. Most is hozta formáját, igaz kisebb hibákkal, de még így is sikerült nyernie, és összesítésben magát a kupasorozatot is ő nyerte, kiérdemelve ezzel a legjobb magyar női wakeboardos címét.
 Krisztián, a junior kategória győztese |
A férfiaknál két kategória volt, hiszen itt külön csoportba osztották a juniorokat, akik viszonylag nagy számban képviselték korcsoportjukat. A legesélyesebbnek tartott Tokay Máté még a dobogóra sem tudott felférni, hiszen az egyik ugrás egy csúnya beöntéssel ért véget. Máté egyébként mind Dunaharasztiban, mind Győrben győzött a juniorok között, ezért siófoki szereplésére még sokáig bosszúsan fog visszagondolni. Lehet, hogy volt abban az elvetett félmondatban valami, miszerint előző este inkább csajozott, s az átmulatott éjszaka nyomta rá bélyegét másnapi teljesítményére? Mindenesetre a harmadik helyen végzett Meretei András, második lett Bakró Balázs, s a siófoki versenyt Keszler Krisztián nyerte.
A nap fénypontja minden kétséget kizáróan a férfiak döntője volt. A küzdelem a két legjobb magyar férfi wakeboardos, Szűcs ‘Josee‘ József és Ékes Csaba között folyt. Míg Dunaharasztiban Csaba volt a befutó, addig Győrött, a nemzetközi mezőnyben Josee bizonyult messze a legjobbnak. Ebben a mezőnyben már előszeretettel használták a versenyzők a slidert (korlát, amin végigcsúsznak) és a kickert (ugrató) is. Josee volt az egyetlen, aki mindig lábra tudott érkezni a kicker kombinációkból. Egyik legemlékezetesebb ugrása egy 360 fokos off the kicker volt, ezért nem csoda, hogy megnyerte a szombati versenyt.
-Milyennek találtad a Wakeboard Kupa utolsó állomását?
 A legjobb magyar férfi wakeboardos |
-Nagyon jól megszervezték a versenyt, szerintem jobban, mint tavaly, hiszen idén már koncertek is szórakoztatták a nézőket. Az időjárás sajnos nem kedvezett számunkra, mert elég erős hullámok voltak, és az északi szél is felerősödött, ami a wakeboardosok ádáz ellensége. Ha jobb lett volna az idő, akkor a verseny is látványosabb lett volna, de ez sajnos nem így alakult, és a hullámok miatt elég sok esés volt. A mezőny viszont nagyon jó volt, bár többen is indulhattak volna. A junior fiúk szerintem nagyon ügyesek voltak, rengeteget fejlődtek, ők alkotják az új generációt.
-A köreid előtt úgy tűnt, a versenyzők közül Te készültél a legjobban. Ez tényleg így van, vagy csak a kívülálló látja így?
-Mindenki másképpen készül fel a versenyekre, és másképpen vezeti le a stresszt. Én szeretek maximálisan felkészülni, ami nem csak a fizikai erőnlétet jelenti, hanem a fejemben is tisztán kell látnom a dolgokat. A trükköket mindig végiggondolom, mielőtt végrehajtanám azokat. Szeretek 120%-osan felkészült lenni.
 Josee verseny közben |
-Hogyan szoktál egy versenyre felkészülni, mennyit szoktál edzeni?
-Mivel siófoki vagyok, ezért nyaranta, ha jó az idő, és nem fúj a szél, bármikor lemehetek, és gyakorolhatok. Új dolgokat próbálok megvalósítani, illetve a még félbehagyottakat befejezni, és továbbfejleszteni.
-Mennyire foglalkozik Veled itthon a média amiatt, hogy tulajdonképpen Te vagy a legjobb magyar férfi wakeboardos?
-Őszintén? Semennyire. Tavaly megszűnt a szerződésem a Hyperlite-tal, és mivel a magyar képviselőjük tartja fenn a wakeboarder.hu oldalt, ezért már ott sem jelenhetek meg olyan mértékben, ahogy azt az elért eredmények alapján természetesnek tartaná az ember. Sajnos ebben a sportban is megtalálható a tipikus magyar gondolkodás: ha valakinek nem megy jól valami, akkor a másik se legyen boldog. Éppen ezért itthon nem nagyon szeretek versenyezni.
-Hová készülsz legközelebb?
-Most hétvégén lesz Grazban, Ausztriában egy 30.000 euró összdíjazású európai verseny (ONE Wakeboard Masters, European Cable Tour Super Finals), ahová én is megyek, majd a következő hétvégén, augusztus 28-31-ig Szegeden lesz egy wakeboard verseny, amelynek én vagyok a koordinátora. Szeptemberben lesz EB Szlovákiában, aztán pedig október 3-5-ig lesz a világbajnokság Ausztráliában (IWSF Wakeboard World Championships), ahová szintén megyek.
(A cikkben szereplő képek Kapornaki Anikó felvételei.)
