Az ultrafutók családias hangulatú bajnoksága után hasonló élményekben volt részünk a vízisízők Dunavarsányban megrendezett bajnoki vetélkedésén is. 25 induló, hűs habok, látványos szlalom bemutató, egy szerencsés kimenetelű baleset, kutya meleg és számos kutya. Az extrem.hu tudósít!
 Mondom, hogy látványos sport!  |
Azért ez már tényleg túlzás, akár azt is mondhatnánk, hogy több a soknál. Ha nehezen is, de beveszi a begyünk, hogy az ultrafutás köré, ma még, nem lehet idehaza valódi eseményeket szervezni. Lehet viszont fanyalogni, hogy unalmas, egyhangú, mindig csak futnak, egyébként meg csak érteni kell hozzá, tudni kell nézni, és persze jó lenne egy rendszeresen futó tömegsport bázis. Mindegy… De azért, kérem szépen! Engedtessék meg leszögezni, hogy a vízisí mégis csak más. Az nem unalmas, nem egyhangú, sőt még látványos is, minden esetben van víz és vízpart, számos más vízisporttal lehet párosítani, közös rendezvényeket tartani, igazán össznépi esemény lehetne egy magyar bajnokság. Még akkor is, ha nem születnek világraszóló eredmények, de ezt nem is nagyon lehet elvárni a szabadidejükben saját pénzükből készülő versenyzőktől. És nem kell azzal jönni, hogy a vízisí a gazdag sznobok kiváltsága. Ma már számos olyan sport van, ami mellett a vízisí a szegény rokon vasárnapi szórakozása, és bármelyik élvonalbeli futballista zsebből megvesz egy komplett vízisí klubot. Erről talán ennyit.
 A víztől néha nem látni a tavat |
Merthogy verseny is volt, Seat Vízisí Magyar Bajnokság, a már jól ismert Dunavarsányi pályán. Stílszerűen egy kis csúszással kezdődött, ami végig meg is maradt, és legyen ez a rendezők és a versenyzők kritikája is: nem igazán segítették egymás munkáját. Egy kicsit mindkét fél amatőr volt, többen inkább tekintették bulinak ezt a viadalt, mint valódi bajnoki vetélkedésnek. Kivételek persze mindig vannak, nekik most jár a kellő tisztelet. Szóval, két előfutam után kialakult a férfiak nyolcfős döntőbeli mezőnye. Végül kilencen csúsztak, ugyani Szása, a vízitelep fehérorosz oktatója is beszállt, mint tiszteletbeli magyar. A második kör, sajnos leginkább Jónás László balesetéről marad emlékezetes. A verseny egyik esélyese olyan rosszul esett, hogy alkarjával pontosan a lécen landolt, onnan pedig egyenes út vezetett a baleseti röntgenre. Szót érdemel persze a hölgyek mezőnye is: itt nem kellett selejtezőt rendezni, lévén ketten szálltak csak harcba a bajnoki címért. Ez ugyan csökkenti talán a cím értékét, azért viszont elismerés jár, hogy mindkét résztvevő becsülettel hajtott.
Jubileum
 Bakay Matyi földön és vízen |
A férfiak nyolcas döntője nagyjából és egészében addig volt izgalmas, amíg Bakay Mátyás rá nem állt a lécre. A versenysebességen (58 km/h) 16 méteres kötéllel megtett első pálya után már érezni lehetett, hogy itt nagyot kell mennie annak, aki le akarja győzni a honi vízisí legnagyobb alakját. Bakay Matyi ugyanis másfél évtized rutinjával zúzott végig 14-es kötéllel is a pályán, magabiztosan véve mind a hat bóját. Fordulás, újabb rövidítés, 13 méteres kötél, rajta! Azonban kiderült, hogy ezen a délutánon eddig tartott a tánc, egy bóját még bevett a Matyi, a következőhöz azonban már nem ért oda. Viszont ez is elég volt a jubileumhoz, tizedik bajnoki címét ünnepelhette a hazai vízen csúszó síző.
– Tizedik, vagy tizenegyedik, nem is tudom pontosan, olyan régen volt már az első – mondta az extrem.hu-nak a győztes. Kupák alapján lehetne számon tartani, de azt csak öt-hat éve adnak.
– Idehaza te honosítottad meg az igazi vízisít, közel 15 éve, és még mindig te vagy a legjobb.
– Ez már régi történet. 1984-ben Balatonfüreden síeltünk először pár barátommal, de minden egyes csúszás maga volt az életveszély. Mai napig kb. 40 varrat van a homlokomban. Aztán sikerült kijutnunk Kaliforniába, ahol végre megkérdezhettük, hogy törvényszerű-e a mi állapotunk. Ott pedig megmondták, hogy ez a sport sem különösebben veszélyes, csak rendesen meg kell tanulni az alapokat. Azóta itthon próbáljuk népszerűsíteni ezt a csodálatos sportot.
– Jövőre lehet, hogy meglesz a 11. bajnoki cím is?
– Ha rajtam múlik akkor igen, én biztosan itt leszek. De itt lesznek a többiek is, akik ezt megakadályozhatják.
Csak külföldön lehet fejlődni
Szombaton erre a legnagyobb eséllyel Pelcz Tamás pályázott, aki majdnem végig ment a pályán 14-es kötéllel.
 Kovács Klári földön és vízen |
A tavalyi bajnok Gyursánszky Gábornak idén meg kellett elégednie a bronzéremmel, miután a 14 méteres kötéllel egy bóját tudott teljesíteni. Kezdetben a hölgyek versenye is két esélyes volt, azonban Gaál Eszter 49 km/h-ás sebességgel nem tudott végigmenni, ami automatikus visszaminősítést jelent 43-ra, nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben Kovács Klári csak egyetlen bóját is megkerül versenysebességgel (55 km/h), úgy ő a magyar bajnok. Klári pedig nem bízta a véletlenre, teljesített két bóját, aztán bevágta a jól megérdemelt gulyáslevest, majd nyilatkozott az extrem.hu-nak.
– Azt mondták, hogy ha nem sikerül rövidítened, nem leszel igazán elégedett.
– Valóban nem is vagyok különösebben elégedett a teljesítményemmel, de sejtettem, hogy így lesz. Az utóbbi napokban edzésen sem voltam igazán jó formában, a versenyen még egy kicsit izgulok is, nem csoda, hogy nem jött a jó eredmény.
– Edzésen sikerült már rövidebb kötéllel teljesíteni a pályát?
– Végigmenni még nem sikerült, de 4 illetve 5 bóját már többször is mentem. Talán versenyen is meg tudnám csinálni, ha nagyobb lenne a konkurencia. Most legalább ketten elindultunk, de van olyan, hogy a fiúkkal együtt indulok. Ha versenysebességgel megcsinálom a pályát, akkor ott is a középmezőnyben végezhetek.
– A nemzetközi mezőnyben többet lehetne fejlődni, nem szoktál külföldre járni versenyezni?
– Még nem voltam külföldi versenyen. Annak ugyanis elő kell teremteni az anyagi hátterét. Fodrászként dolgozom, mellette tanulok az ELTE testnevelő tanár szakán, szabadidőmben pedig jövök edzeni. A cél természetesen az, hogy a komolyabb nemzetközi versenyeken is helytálljak. Ehhez nagyon fontos a versenyrutin, amire itthon, sajnos nem lehet szert tenni. Jövőre próbálok még többet készülni, és a lehetőségekhez mérten több versenyen is elindulni a szomszédos országokban.
Ebek
 Szemtelenül fiatalok |
Őszintén mondom, egy darabig még azon is hezitáltunk, hogy szót ejtsünk-e a wakeboardról. Bár a címben nem jeleztük, ezen a szombaton wakeboard bajnokságot is rendeztek a varsányi tavon. A produkció azonban méltatlan volt az esemény elnevezéséhez. Két lány, két kisfiú és egy középkorú úr siklásait legfeljebb csúfolódásként lehet bajnokságnak titulálni. Mi azonban szeretnénk ezt elkerülni, és részben felmentjük a hazai mezőnyt: minden bizonnyal a következő hétvégén (aug. 16.) esedékes magyar kupa-sorozatra siófoki versenyére készülnek. Akkor viszont elvárjuk tőlük, hogy ott kitegyenek magukért. Mi pedig most megtiszteljük az indulókat azzal, hogy megemlítjük őket (ha már egyszer vették a fáradságot): a hölgyeknél Horváth Kinga nyert Serfőző Brigitta előtt, a fiúknál pedig a szemtelenül fiatal Vereckei András lett a legjobb, megelőzve Szergejt a középkorút, és Kőszegi Patrikot, aki emberi számítások szerint még nem is állhatna deszkára.
 Kutyakiállítás |
Végül, de nem utolsó sorban: ígértünk kutyákat is. Kutyából majdhogy nem több volt, mint vízisízőből. Volt kis kutya, és volt nagy kutya, sötét és világos, pudli és bulldog, amelyikről nem tudtuk eldönteni, hogy szája habzik, vagy csak a fogait látjuk. Kedvencünk persze Lady volt, a vízitelepet őrző németjuhász, „aki” fáradhatatlanul rótta a köröket, és többet volt a vízben, mint a parton. Hangos vakkantásokkal követelte, hogy valaki dobjon neki kavicsot, amit visszahozhat. Egy jellemző történet: a lompos farkába egyszer úgy beleragadtak a bogáncsok, hogy mire sikerült belőle kioperálni, addigra némelyik már kirügyezett. Ugye, ugye, hogy megérte volna eljönni?!
 A vízisi dobogósai és eredményeik |
