Magyar sikerrel zárult a vízalatti fotózás 9. vb-je: Gulyás Zsolt második lett ez egyik nagylátószögű kategóriában. Az augusztus utolsó hetében Marseille-ben rendezett versenyről, a fotózás Forma 1-éről, a magyar esélyekről és arról faggattuk Zsoltot, hogy mi köze van a búvárfotózásnak a vadászathoz.
 Marseilles mellett a tenger, szlovén fotós szemmel A nagyobb felbontáshoz klikkelj ide.  |
– Ezt az igen specializált sportágat a fotózás Forma 1-eként is emlegetik. Tényleg az?
– Valóban technikai sport, ahol a gyakorlat nagyon sokat számít. Itt azonban nem a gyorsaság hanem a türelem dominál.
– Marseille-ből hazahozott egy második helyet. Hogyan zajlik egy ilyen verseny?
– A vb három napból állt. Az első nap a tréningé, a helyszín megismerésé volt. A másik két nap már élesben megy, napi két merüléssel, 15 liter levegővel, 170 bárra feltöltve. Ezzel persze mindenki úgy gazdálkodik, ahogy tud. Az a fotós, aki nagyon jól búvárkodik, akár 15-20 perccel tovább bírja lent ugyanannyi levegővel.
– A fotós vihet le magával egy „modellt”, aki egyrészt segít neki vinni a fotófelszerelést, keresi a jó témákat, másrészt „díszíti” a fotót. Nekem általában az élettársam a modellem, aki most sajnos nem tudott elkísérni. Ez persze komoly hátrányt jelentett. Hiába adott a francia szövetség mellém búvárt, minden merüléshez mást kaptam, és persze ők nem segítettek olyan lelkesen, mint a kedvesem szokott.
– Milyen felszerelést visz le magával?
– Két gépet, egy nagy látószögű kamerát és egyet a makró témákhoz. Két vakuval gépenként, négy tekercs filmmel gazdálkodva.
– Mennyibe kerül egy ilyen komplett szett?
 Kiss Gábor nagy látószögű fotója Ugyanez nagyban |
– Úgy öt millióba. Nem olcsó mulatság. Itthon úgy harminc embernek van erre megfelelő felszerelése. Aztán persze el is kell jutni a versenyekre, edzeni is kell valahol – itthon meg ugye elég kevés a tenger. Mi ilyen versenyeken tudunk nevet szerezni magunknak. Vannak olyan búvárfotósok, akik 365 napból 300-at fotóznak évente, nekem erre – főként financiális okokból három-négy hetem van egy évben. Szerencsénkre idén a Magyar Búvárszövetség sokat segített. Kifizették a részvételi díjunkat és kaptunk pénzt az utazásra.
– Ön volt az egyetlen magyar résztvevő?
– Nem, nem. Kiss Gábor személyében volt egy másik magyar versenyző is, sőt a hattagú zsűri egyik tagja, Dombóvári Tibor szintén magyar. Minden ország maximum két fotóst, két modellt és egy csapatkapitányt delegálhatott. Összesen 27 ország volt jelen, 48 résztvevővel.
 Zsolt ezzel a fotóval lett második Nagyobb felbontásban itt láthatod |
Mi volt a legnagyobb nehézség?
– Nem volt szinte semmi infó a neten a helyszínről. Ezért ki kellett mennünk feltérképezni a terepet – persze saját pénzből. Viszont a helyszínben nagyon kellemesen csalódtunk. Marseille-nél koszosabb vízre számítottunk, de tiszta volt a víz és nagyon gazdag az élővilág.
– Nem indultak túl nagy előnnyel a helybeli versenyzők?
– Dehogyisnem. Ráadásul a két francia résztvevő helybeli, vagyis Marseille-i illetőségű. Viszont a víz alatti fotózáshoz szerencse is kell, hisz a halak alaptulajdonsága, hogy úszkálnak, vagyis a jó témát meg is kell találni. Ezen kívül az időjárás is közbeszólhat. A verseny alatt nagy volt a szél, így végül nem is pontosan ott rendezték a versenyt, ahol a tréning volt. Szóval hiába nézett ki az ember az első nap egy jó megfigyelőhelyet. Én például kis élőlényekben jobb vagyok, de most végül a nagylátószögű – modellel kategóriában hoztam haza egy ezüstöt.
– Hány kategória volt összesen?
– A vb-n öt kategóriában versenyzünk, van nagylátószögű – búvárral, nagylátószögű – búvár nélkül, hal, makró és makró pozidóniával. A nagylátószögnél panorámafotókat csinálunk, amiben vagy van emberalak vagy nincs, a makróban közelről fotózzuk a kompozíciókat, a pozidóniásban pedig tengeri fű a kompozíció alapja.
 Az összetett ezüstérmesének pozidóniája Nagyobb felbontás, nagyobb élvezet |
Emelett van az összetett. Itt az első három érmet is kap, és a legjobbat világbajnoknak hirdetik. Először kategóriánként kiválasztják a tíz legjobbat, aztán ezeket újra – többször is – átnézik, egymáshoz képest figyelve a fotókat. Ez egy hosszadalmas folyamat, nem könnyű a zsűri dolga, ráadásul idén nem sikerült túl fényesre a szervezés. Dugába dőlt a rendszer, így a végén arra sem volt lehetőségünk, hogy megnézzük a kategóriák tíz legjobb fotóját a kivetítőn, pedig végülis azért is megy az ember egy ilyen versenyre, hogy megnézze a többieket, hogy összehasonlítsa magát velük, okuljon mások hibáiból, ismerkedjen az ő látásmódjukkal.
– Sok amatőr búvár fotózik a víz alatt. Miben mások a profi fotósok?
 Az összetett világbajnok makrója A nagyobb felbontáshoz klikkelj ide. |
– Sokban. A búvárok általában egészében szeretik látni a tenger élővilágát, a halrajokat figyelik, sokszor elsiklanak azon témák felett, amit mi lefotózunk. Ez kicsit olyan, mint a vadászat.- gyakran háromnegyed óráig ülünk szinte mozdulatlanul, várjuk a megfelelő pillanatot. Ehhez nagy türelem kell. A színesebb, számunkra érdekesebb élőlények legtöbbször rejtőzködnek. Jó szem kell hozzá. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint egy háromdimenziós kép. Az ember azt is nézi, nézi egy ideig és egyszer csak átáll a szeme, és meglátja a 3D-s képet.
– Önnek van kedvenc helye?
– Nincs. Akkor érzem igazán jól magam, ha belefelejtkezhetem a fotózásba, ha minden körülmény adott. Nem ugrott el a hal, jók voltak a fényviszonyok. Mi úgy szoktuk mondani, hogy fotóztunk egy jót. Terveim szerint legközelebb Balira megyek, aztán pedig Szudánba, cápákat fotózni. Azokból még kevés van a kollekciómban.
 Az összetett érmesei |
