A Vitorlázó. Így, nagy V-vel. Litkey Farkas olimpikon vitorlázó kiérdemelte ezt a címet. Kollmann András új outdoor dokumentumfilmjének központi alakja a vásznon is hangsúlyozza: tízszeres Kékszalag-győzelmére a legbüszkébb.
Az olimpiai szereplés az olyan, mint a diploma megszerzése. Kell ahhoz, hogy az ember megtanuljon felkészülni, és ad egy szemléletmódot – hangsúlyozza a filmben a tízszeres Kékszalag-győztes, Litkey Farkas, aki szerint ez a győzelemsorozat az, amit “igazi karriernek” lehet nevezni.
Máig aktív versenyző, stabilan tartja csapatával a világbajnoki ranglista második helyét.
Stabilan, annak ellenére, hogy mint a sajtóvetítésen elmesélte: a stáb nem mindig hozott neki szerencsét.
Az egész nyári közös munka alatt ugyan már hozzászokott, hogy valaki mindig mászkál körülötte egy kamerával – ha lehet a legutolsó pillanatban, induláskor föltetetve még egy eszközt – a márciusi olasz futam alkalmával azonban csak sikerült némi zavart okozni.
“Nem akarom Andrisra fogni, de addig mindig első-második-harmadik helyeink voltak, összességében stabilan tartva a második helyet. Egy világbajnokot fixen magunk mögé szorítva, és időről-időre megszorongatva a ranglistavezető másik bajnokot, amikor azonban Andrisék megjelentek az olasz futamon, elsőnek egy tizedik helyet szereztünk meg. Másodszorra egy ötödiket. Hát a harmadik végül azért csak sikerült… A film szerintem azért mindenesetre nagyon jó lett.”
A filmben is elhangzik: Litkey már a Kékszalaggal is felhagyott volna, azonban megjelentek a versenyen a katamaránok.
“Én, mármint libera-kormányos, már valószínűleg rég átadtam volna a stafétabotot egy másik embernek, hogy vigye a csapatomat. Amiért még mindig benne vagyok Kékszalagban az a kéttestű hajózás” – mondja Litkey Farkas a Vitorlázó című filmben.
Amikor az Amerika Kupára megérkeztek a kéttestű hajók, az világszinten megbolygatta a vitorlásversenyeket. 2012 óta a Balatonon is indulhatnak az év legrangosabb hazai vitorlás eseményén, Európa leghosszabb és legnehezebb tókerülő versenyén, új kihívást hozva.
Legalább olyat, mint amikor a tizenkét trapézos liberák megjelentek a versenyben.
Litkey Farkas, akinek egész sport-élete az egytestű hajók körül forgott, megtalálta azt, amiért érdemes folytatnia a Balatonon is.
Már az első alkalommal szorosan másodikként hajózott, holott nem volt ebben akkora gyakorlata…
A film szép képekben, jó riportokban számol be a vitorlázásról, a hazai nagyokról, érdekességekről, központjában, A Vitorlázóval. A Vitorlázóval, és mögötte az emberrel, aki felépítette magát és karrierjét.
Egy lófarkas sportoló fiúból lett önmaga menedzsere és valódi csapatkapitány.
Mellette azonban szóhoz jutnak mások is, csapattársai, a csapatból a 2012-es verseny előtt kikerült műszaki szakember, más hajósok, bajnokok, hajóépítők, a világ-újdonságként épített kétvitorlájú katamarán készítői, akik a szél sebességének háromszorosát képesek kihozni a hajójukból…
Mindezt laikusként is végigülhető 55 percben, végig lekötve bármely nézőt, nem csupán a hajók szerelmeseit.
Gyönyörűek a felvételek, passzolnak a vágások, összerakott a hang, nemcsak a riportoknál, hanem a helyszíni felvételeknél is, és a zene is tökéletes.
Mindez nem kis teljesítmény, ha azt is tudjuk, amit a vágó, Fodor Sarolta árult el az extrem.hu-nak, hogy csupán két-három nappal a bemutató előtt tudtak elkészülni a hanggal.
“Nagyon későn lett kész.”
Neki magának is rengeteg dolga volt, hiszen „rengeteg felvétel közül kellett válogatni”, összerakni a tökéleteset.
“Nagyon sok anyagból kellett dolgozni, Andrisék egész nyáron át követték kameráikkal a csapat munkáját” – mesélte. –
“Ez egy dokumentumfilm, sosem tudhatod előre, mikor történik valami érdekes, és az is fontos, hogy mi néz ki majd jól.”
Ezt Kollmann András is megerősítette:
“Az összes katamarános edzésnapot végigkövettük. Legalább 150 órányi felvételünk van róla, ehhez képest a filmbe mindössze egyetlen ilyen nap került be. Mégis szükség volt rá, hogy ha valami nem lett olyan jó, egy pontosan odaillő képpel tudjuk helyettesíteni.”
“Szakmailag is sokat tanultam az egészből” – meséli Fodor Sarolta.
“Érdekelt a vitorlázás, elnézegettem, de semmit nem értettem hozzá. Ma már olyan szakszavakat is ismerek, sőt pontosan is kellett tudnom, amit eleinte nem is gondoltam volna – pedig nem először dolgozom együtt Andissal ilyen jellegű outdoor témájú dokumentumfilmen. Még a legelső, ejtőernyősnél szerettünk bele ebbe a témába.”
“Nekem a kedvenc felvételem, az rögtön az elején a kis 470-esről készült képsor. Egyrészt képileg is nagyon érdekes és szép felvétel, másrészt azzal még magamat is el tudom képzelni. Nagyon szívesen kipróbálnám: kicsi, mozgékony, technikailag is érdekel… de erről kérdezd Andrist, neki is van egy kis öreg 470-ese Kenesén…”
Meg is kérdeztük. Az ötletgazda, rendező, kameramann, operatőr, riporter Kollmann Andrással készült interjúnkat is hamarosan olvashatjátok…
