Visszaszámlálás

Ha minden jól megy, öt napom van a Cho Oyu expedíció indulásáig. Vasárnap reggel felszállok egy gépre és egy csomó átszállással egyszer csak Kathmanduba érek. Két hónappal ezelőtt iszonyúan vártam az indulást, most meg riadtan kapkodok a teendőim közt.

 

A hópárduc talpra áll

Február 10-én forgattunk először Zsolttal, a legeredményesebb magyar hegymászó akkor már egy hónapja túl volt az amputáción, az Országos Rehabilitációs Intézetben gyógyult. Azóta az életem körülötte forog. Kameráinkkal ott voltunk amikor a baleset után először járt egy un. légláb elenevezésű valamivel (ez inkább egy tömlőre emlékeztet mint lábra), próbáltunk vele protézist, forgattunk Zsolt mogyoródi otthonában, és felvettük azt is amikor az elő lépéseit megtette hegyi terepen.

 

Stáb

Jó csapat jött össze erre a filmre. Igazából két dokumentumfilmes team egyesült. Röviden elmondva az egész úgy kezdődött, hogy Fekete Zsolt (Duna, Hír TV, stb.) és én egymástól függetlenül kitaláltuk, hogy  Erőss Zsolt felépüléséről filmet KELL csinálni. Igazából a film főszereplője/hőse hozott össze minket -mondván itt van két társaság akik ugyanazt akarják. Egyesültünk. Egy régi főnököm, Gulyás István és a magyar filmipar egyik multifunkcionális alakja Tősér Ádám (rendező-vágó-producer) producerelik a filmet. Fekete Zsolt szerkesztőként jegyzi a dolgot, én pedig rendezem. A vágás Batka Annamari kezébe került. Általában két kamerával forgatunk, Kiss Gábor, Magyari Zsolt és Tóth Zsolt kezelték a két Canon 5D-t, amit szponzorációként kaptunk. Éppen ma reggel teszteltük egy hűtőházban, mit bírnak ezek az eszközök -30 fokon.

Cél a Cho Oyu

Hamar eldőlt, hogy a Himalájába is megyünk. Egy darabig kerestük azt az operatőrt, akinek van tapasztalata ilyen körülmények közt. Illetve azt a hegymászót kerestük, akire rá lehet bízni a magashegyi operatőri munkát. Egy osztrák filmes napi ezer euróért eljött volna, de ezt nem tudjuk kifizetni. Úgy alakult, hogy ezt a feladatot én vállalom – lévén hegymászó tapasztalatom van, a kamera kezelése pedig félig a szakmám. Megyek amig tudok. Tóth Zsolt (amúgy HSC, olyan filmeket operált, mint az Arccal a földnek, Posztkatona, Puskás Hungary) velem tart. Ő is olyan magasra megy, amig tud. Valami csak lesz ebből.

Felkészülés

 

Utoljára 1997-ben voltam komoly hegyen, a Pamir-Aláj hegységben próbáltunk új utat mászni big wall stílusban a Russian Tower 1500 méter magas gránitfalára. Az azt megelőző két év a Yosemite völgyről szólt. Bár a nagyfalas sziklamászás (több nap a falban) elég távol áll a magashegyi mászástól, azért mégis a hegymászás különféle válfajairól van szó. A szikla és hegymászást már rég abbahagytam, de az állandó sport azért megmaradt. Régen a komoly erőnlétet igénylő mászásokra futással készültem, maratont 3 óra 5 perc alatt nyomtam, hosszabb terepfutásokon pedig még jobb tempóval ment a szaladás. Amikor megszületett a terv elkezdtem komolyabban venni az edzést. A Hármashatár hegyen megszokott tíz kilométeres un. Panoráma kör futás megnyúlt a Csúcs hegy körré, hetente egyszer pedig a HHH-Hárshegy-Jánoshegy távon, illetve a Pilisszentkereszt-Pilis tető-Dobogókő viszonylaton treníroztam magam a szintekre. Július közepétől minden hétvégét az Alpokban töltöttem, volt Glockner, Venediger, Sonblick. Párszor 2000 m felett futottam, egyszer ultramaratonistákkal a Chopokon, legutóbb meg egyedül a Nyugati Tártában. Vasárnap 22 km-t futottam, ezalatt 2400 m szintemelkedést nyomtam le. Csak a nagyon sziklás és meredek helyeken gyalogoltam. Nagyon jó formában vagyok, az ébredési pulzusomat 60-ról 40-re tornáztam le. Csakhogy lehet az valaki akármilyen bivaly 2000 méteren, a 6-7-8 ezer méter körüli magasság   könnyen kifog az emberen.