Január 11-e nagy nap lesz a magyar mozgássérültek sísportja életében. Ezen a szombaton – és az ezt követő vasárnapon – rendezi ugyanis a K2 Funsports klub az első Magyar Bajnokságot, amelyen öt versenyző indul. Többek között a mozgássérültek 2002-es, Salt Lake City-ben rendezett téli olimpiáján egyetlen magyarként részt vett Navratyil Sándor, valamint a decemberi Európa-kupa futamon harmadik helyezést szerzett Vass Ágnes.
 A sport szeretete sokat segít  |
Utóbbi életében 1995 jelentette a törést. Akkor ugyanis egy autóbalesetben megsérült, és a korábbi élete helyett újat kellett tanulnia.
A korábbihoz nagyon szorosan kötődött a sízés, rendszeresen szelte a havat a lejtőkön, imádta a pillanatot, amikor a tetőről ellökte magát a lejtő felé, amikor a hópor belecsapódik az arcába, s persze azt, hogy féken tartotta a sebességet.
A baleset után azonban hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy új életében visszataláljon a sízéshez.
Egy éve újra a lejtőn
– Mióta sízik?
– A sérülésemet követően majdnem pontosan egy éve, tavaly január elején voltam először sízni. Nagyon nagy élmény volt.
– Magyarországon ma még nagyon kevesen síznek a mozgássérültek közül. Ha jól tudom, akkor a most szombaton és vasárnap rendezendő első országos bajnokságon is csak öten indulnak. Ön honnan tudta, hogy van egyáltalán nálunk is lehetőség erre?
 Navratyil Sándor az első magyar mozgássérült síolimpikon |
– Egy sízéssel foglalkozó lapban olvastam először az edzőnkről, Fábián Attiláról és a Salt Lake City-be, a téli olimpiára készülő Navratyil Sándorról. Akkor gondoltam úgy, hogy megpróbálkozom én is. Ma már persze azt mondhatom, korábban is a kezembe akadhatott volna az a bizonyos újság.
Társakat is keres
– Hogy most mit jelent önnek a sízés, az a szavaiból kiderül. Korábban, a balesete előtt milyen szerepe volt az életében ennek a sportnak?
– Imádtam. Rendszeresen jártam a hegyekbe, és amikor síztem, akkor minden gondomtól meg tudtam szabadulni. Persze, ezzel nyílván más is így van.
– Gondolom, szokott találkozni más mozgássérült hölgyekkel. Agitálja őket?
– Próbálom. Úgy tűnik, hogy márciustól talán lesz egy lány, aki eljön, és megnézi, hogyan sízünk. Talán csatlakozik hozzánk. Jó lenne, ha minél többen ráéreznének a sízés ízére, arra, hogy számunkra már ez sem lehetetlen.
 A rajt előtt felmegy az adrenalin |
A versenyen pörögni kell
– Milyen hangulata van egy mozgássérült versenynek? Ezt azért kérdezem, mert amikor néhány nappal ezelőtt beszélgettem edzőjükkel, Fábián Attilával, akkor azt mondta, hogy roppant vidám esemény az önök edzése.
– Összességében igen, vidám. De azért elég pörgős az egész, hiszen előbb meg kell nézni a pályát, aztán az első futamban azért kell izgulni, hogy eredményesen tudjam végigcsinálni, mert csak így indulhatok a másodikban. De számomra hatalmas élmény egyáltalán már az is, hogy tolókocsisként ilyen magasra juthatunk, mint ahol a pályák vannak. Korábban ezt el sem tudtam képzelni, most pedig rendszeresen részese vagyok.
Újra a hegytetőn
– Ön december közepén részt vett egy Európa-kupa futamon, és harmadik lett. Motiválja ez az eredmény?
– Számomra az a legnagyobb élmény, amikor a pálya tetején, a rajt előtt felmegy bennem az adrenalin, és izgulok. Tudja, az a legjobb, hogy visszakaptam a sízést.
