A magyar vadvízi kajakosok albániai expedíciójáról szóló sorozatunk utolsó előtti részében a fiúk az életükért futnak, megismerkednek a piócásemberrel valamint újabb albán csodákkal.
 Parkoló a parton Fotó: Páhi János  |
A Páhi Jani által vezetett magyar vadvízi kajakos expedíció albániai kalandjairól szóló beszámolósorozatunk első részében megismerkedhettetek a csapat tagjaival, és az időutazásuk első napjával. A második részben pedig egyiküket, Bonifácot a helyiek megasztárként kezelték, majd a fiúk bejártak egy eddig evezetlen folyót. Túlélték, de komoly veszteségekkel. A harmadik részben pedig megnézték milyen IFA-val offroadozni, kétes hotelekben aludtak, majd gyönyörű vízesések között eveztek. Jöjjön most a negyedik rész.
DAY 6: pihenőnap piócákkal
Ezt a napot utazással töltöttük. Indulás a Devollhoz, reggel 7-kor, érkezés este 5-kor!! Már megszoktuk, pedig csak 50 kilométer…Bartek szerint azért utazunk ennyit, mert ez egy k.. nagy ország. Igaz, a 750 000 bunkernek kell is a hely! Megállunk Beratban egy másnapos kebabra. Éppen május elseje van, haccáré albán módra. A főutcán mibe futunk bele? ..a PIÓCÁSEMBERBE!!!! Ilyen csak a mesében van! Az indul a bakterházban láttam utoljára ilyet, élőben sosem!!!! Szerencsére meggyógyultam, de az öreg pali befőttesüvegből
árulta a piócákat!
A Devollon hajdan Enverék – isten nyugosztalja ezt a nagy elmét békében!!! – vízerőművet képzeltek el. A völgyzáró gát elkészült, de erőmű sehol, némi beton azért került ide, olyan 2-3000 köbméternyi, csak úgy…a folyó egy csatornán át ömlik ki, nem sokat vesződtek a lendület megtörésével, bevágtak egy nagy követ a vízfolyás útjába, vagy 30 méterre csapott fel a víz…A nemlétező tározó partján, vagy 100 méter magasan, egy rozsdás hajót találunk…akár Tarkovszkij Sztalkerét is forgathatták volna itt.
A Devoll völgye olyan, akár a Colorado grand kanyonja. Vörös agyagfal, a folyó lent, 100-200 méterre. Csodaszép. Egy tisztáson lehet beszállni. Fölötte van egy városka, ebből adódóan a víz mocskos, a köveken síkos felületet képez a rárakodott szenny. Mi sztrájkolunk, de a lengyelek másnap hazaindulnak, így ők mennek, muszájból. A falubeli szállásból már senki nem kér. Tábort verünk a gyönyörű réten.
Day 7: Hardcore szakasz a Devollon
Kellemesen kialszom magam a sátorban, alig 12 óra alatt…szomorú nap ez. A polákok hazaindulnak, kettéválik a NAGY CSAPAT. Csöndesen készülünk, Steven láthatóan jobban érzi magát a kisebb csapat élén, lehet, hogy sok volt neki a suicide Jacek, és a többiek. A Devoll két alapszakaszra oszlik. Az első a réttől a kanyon elejéig, 3-as/4-es erősségű, egy helyen X-es, elég bővízű, gyors akciókkal teli folyó.
 Sziklák között manőverezve, biztosítás a partról Fotó: Páhi János |
Kb. 2 km-rel a start után jön az első intenzív szakasz. Genti megállás nélkül belerongyol, a két belga utána, mi meg ki a baloldali nagy limányba….Egy hegyes sziklára torlódik a víz, nagyon nagyot esik, olyan 100 méteren át, a végén szép lukkal a fal mellett. Még látjuk, ahogy felkapaszkodnak a hatalmas párnára a szikla mellett, Genti bukdácsol elől, aztán már csak a kavarodás látszik. Robert felborul, telever egy követ fejjel, Steven kimenti, de láthatóan nagy a baj, mire odaérünk, Robert összeroskadva ül a parton, fejét a kezével alátámasztva, szemhéjából, homlokából dől a vér, a szemét nem is látni….Ennek a túrának az ő számára már vége. Steven elsősegíti, szemmel látható nagy hozzáértéssel. Befektetik a kocsiba, agyrázkódás gyanús.
Rosszkedvűen, de négyen továbbmegyünk. Nem sokkal lejjebb következik az újabb katarakt. Nagy szikla középen, erős hullámzás, a végén stopper, és a szikla alá visz…
 Elúszva Fotó: Páhi János |
Csokis inkább átemel, nem egy szívderítő látvány, de négyen bevesszük. Rögtön alant két nagyobb letörés, s kombináció, a balon durva szifon, biztosíthatatlan, sima sziklafal alatt. Erősödik a folyó, nemsokára az X-es szakasz jön. Közvetlen előtte nagy hullámverés, ártatlannak tűnik, de Csokis lendület nélkül megy bele, begyertyázik, és el is úsztatja magát…
Steven menti, de láthatóan csúsznak az x-esre…Evezek, mint állat, megelőzöm őket, kiugrok (én! ugrok!), dobózsák, Józsi már csúszik lefelé, üvöltök, hogy hagyja a szar hajót, és csontra kidobom! hurrá!!!
Boni megy a hajó után, és oldalt lecsúszik az x-es etappon….A híd után ketten kiszállunk, Genti, Steven, és Boni továbmennek…A bejáratig hasonló szakaszok tarkítják a folyót, de benn a kanyonban van egy durva rész, ami miatt kihagytam…S-kombi, a végén egy giga nagy hengerrel. Kikerülhetetlen, átemelhetetlen, klasszikus 5-ös. A fiúk megállnak fölötte, némi tanakodás után Steven jön, a luk megfogja, oldalhenger, jön Genti, telivágja, mindketten felborulnak.
Boni kétségbeesettten ki balra, és el is kerüli a stoppert…Innen a kanyon szép 3-as. Mindenütt egyenesen le lehet menni, kő egyse, max. hullámok…Este Genti is leválik, úgy látszik, nem nagyon akar a Valbona környékére menni…A tengerparton alszunk, esemény nélkül…
DAY 8: Kir felső, szülinappal….
A KIR felső szakasza nagyon szép, nyitott völgyön folyik át. Áttör öt kisebb kanyonon, ebből három evezhetetlen, vagy 6-os bejárattal nyit…Egyébként 3+/4- -os körüli. Easy run volt.
Este Tiborunk 38! Ezt egy szállodában ünnepeljük, pofátlan belga-magyar összefogással, halomra esszük-isszuk magunkat a büfés örömére, és Tiborunk szomorítására. Jó maxon felvetem Stevennek, hogy kellene egy magyar is az Eskimo Pro Teambe is, és éppen ismerek egy ilyet a közelben….Boncácskánk zavartan tuccog, és opálosodik a szeme, amikor Steven jónak tarja az ötletet, és felveti hazaérkezés után. Idén Panamára megy az Eskimo team, egy kis lazításra.
Következik a sorozat utolsó része, DAY 9., a búcsú napja..
 A lengyel-belga-magyar különítmény |
