Vadvízi kajakosok Albániában 3.: IFA, vízesés és útszéli boltok

Folytatjuk tudósítássorozatunkat a magyar vadvízi kajakosok albániai expedíciójáról. Most, a harmadik részben, megnézik milyen IFA-val offroadozni, kétes hotelekben alszanak, majd gyönyörű vízesések között eveznek.

A Páhi Jani által vezetett magyar vadvízi kajakos expedíció albániai kalandjairól szóló beszámolósorozatunk első részében megismerkedhettetek a csapat tagjaival, és az időutazásuk első napjával. A második részben pedig egyiküket, Bonifácot a helyiek megasztárként kezelik, majd a fiúk bejárnak egy eddig evezetlen folyót. Túlélik, de komoly veszteségekkel. Most, a harmadik részben, megnézik milyen IFA-val offroadozni, kétes hotelekben alszanak, majd gyönyörű vízesések között eveznek.




Úttalan utakon
Fotó: Páhi János

DAY 4: McDonald farmja Albániában



Újrajátsszuk az utat, visszafelé, hegynek fel, völgynek le. A különbség Korzika és Albánia között az, hogy Korzikán nem volt korlát, itt még úgy se! És Szatír szerint Korzikán autóroncsok voltak, itt meg roncsautók….A gyönyörű táj is uncsi lesz egy idő után, így Bartekkel énekelgetünk Bonifácnak. Ismeritek az öreg McDonald dalát? „Boniface a good driver…ijjá ijjá óóóó…car say-brrrr, Bonni say-turn around!” meg hasonló gyerekes bugyutaságokat. A tükörradiál közben megadja magát, kerékcsere. Persze, lentről jönnek, egy kék IFA, az egykori NDK büszkesége. Mondom Barteknek, hogy ez 40-nel is tudott menni országúton…mire ő: ez itt túl sok! A platón helyi Michael Jackson szinonímák, kecskék, barik, öreg mamik…A keskeny úton, a sok száz méteres szakadékok fölött kerülgetik egymást, sokszor csak a lendület segíti át őket a szakadék peremén, vissza az útra.



Tibor szerint ne féltsük őket, ha nem vágnák, már nem élne itt egy sofőr sem. Az itteni IFA driverek otthon aratnának az off-road versenyeken! Néha feltűnik egy-egy kisebb település, egy-egy házikó. Szatír felfedezni vél egy csoportosulást…mi az ott? falugyűlés? aztán közelebb érve látja a gyerekhadat…nem, diákönkormányzat! A hegytetőn közös fotózás, aztán újabb defektus, persze pótkerék egy volt….a sofőr bepróbálja Tibor Mitsubishijének a kerekét a Ducatorba(?!?!). Jön egy sárga, ötven éves mercedes kisbusz, megállítják, és kezdődhet az átpakolás…rideg volt..


A magyar kajakosok a KIR folyót szakértik
Fotó: Páhi János

Az út a KIR felső völgye mellett vezet. Gyönyörű hely ez is. Lejjebb érve látni a folyót is. Kellemes útról 3-as erősségűnek tűnik, kőkemény, x-es kanyonnal. Genti azonban az alsó szakaszt tervezi, délután 5 óra van! Beszállónál “érdekességként” egy barnára rozsdált, ezeréves roncsban fényképezkedés. A beszálló egy kis kanyon fölött, rögtön egy 4-es katarakttal kezdődik. Közben a tegnapi átemelések, sziklamászás következtében a térdemen egy tojás nagyságú daganat nő, sántítok. Jacek az első, persze el is úszik. Ezen az etapon ég két erős kanyonbejáraton kivül semmi sincs szinte.



Rengeteg a síkvíz, a lengyelek morognak is, minek kellett itt evezni, hiszen az első kanyonba hárman, a másodikba csak a Steven evezett be, mindenki más átemel. A parton gyerekcsapat követi zajongva a kajakosokat, mindenütt ültetvények, főleg hagymát termelnek, kizárólag kézi módszerekkel, öszvérszántással, a folyóból elterelt öntőzőcsatornákkal, mint hajdan, a római birodalomban.



Day 5: A piócásember


Sziklaparti defekt
Fotó: Páhi János

A 4. nap estéjét Skhodraban töltjük. Mi szállodában, a belga kontingens a megszokott Mistsubishi hotelben (azaz Tibor T200-asának rakterében), a polákok pedig a sofőr kérójában. A kéró világi bérházépület, szoba lebetonozva, se ablak, se ajtó, de a fürdőszoba csiri-viri…Igaz, előző éjjel, Skhodrában olyan szobában aludtam a lengyelekkel, ahol nyüzsögtek a hangyák, valami akolféle lehetett, de szívélyesen invitáltak minket. Errefelé az ilyen invitálásnak nem illik ellenállni, igaz – később mindig kiderül – a meghívás a pénzünkért szól, nem csupán spanságból



Igaz, Szatir kitalálta a tuttit, hogy hivjuk meg hamarább mi őket a Boni buszába aludni, aztán ha visszautasítják, mi is ellenállhatunk, ugyebár…Szóval a szálloda…Elsőre jól nézne ki, de közelebbről…mintha nem lenne befejezve. A csempe nincs kifugázva, a csöveknél kalapáccsal lehet kitörve a hely, küszöb nyista. A zuhanyban zuhanytálca sehol nincs, a zuhany, csak úgy a földre.


Az Osum partján
Fotó: Páhi János

A reggel újra az úton talál minket. Elindulunk délre, Beratba, aztán a világ egyik leggyönyörűbb kanyonjába, a OSUM völgyébe. Az út 5-6 óra, de ennek már régen nem hiszünk, este 5, mire beszállhatunk. A lábam fáj, és dagadt. Felmerül a kórház gondolata, de idegenkedem tőle, az eddig látottak alapján.



Egyébként is, a látottak alapján a piócás ember gyógyíthat maximum…Kapok egy kinai tapaszt, és Roberttől egy térdre szerelhető járógépet. Ettől a mozgásom kissé dadogós lesz, …mondja is Bartek…you are a fucking ROBOCOP…

A Skhodrából kivezető út maga a csoda, bár a Berat előtti is ugyanolyan. Árusok az út mentén, fabodegák, kőbódék, halpiac, minden kapható…igaz a legjobb a rozsdás IFA fülke volt, átalakitva közértnek. Olaj, pet palackokban, (lédig) és olajosflakonban, sok, hiszen ez a rengeteg ótvar autó fogyasztja ám rendesen. BP színekre festett OMV kút… miniumos vascső, amit 35 éve tiltottak be, sőt, árulnak követ is! „kőbót”, mint a frédibéniben. Bunkerek, egy, kettő, egy egész lakótelep, rendszertelenül….A földúton vontatmányoskamion előz jobbról, a folyón lemezgondolából pecáznak, homokvár a hegyoldalban..mindent átleng a bunkerromantika…


Vízesés az Osumon
Fotó: Páhi János

Beratban hasonló nyüzsi van, mint Skhodrában. A főúton jó kebabosok vannak. Nagyon ízletes, birkából, nem pulykából. mint idehaza. 90 lek, azaz 180 forint. Sok a koldus, mezitlábas, 5-6 éves kölykök, cigerettázva…



No, az Osumról nem irok sokat. A képek mindent elmondanak. Általában 100 méter mély, vertikális kanyon. Pár száz méterenként ömlenek be a 100 méter magas vízesések. Csoda volt átevezni alattuk. Maga a folyó nem diffikult. Nincs benne semmi, ww1-es, ww2-es, nagy eséssel, de a homokkő meder sima. kb 2 óra hosszú út.



Este közös vacsi a közeli motelben. 10 euró, sült birka, saláta, gomolyaszerű sajt, juhtúró, sültkrumpli. vörösbor. Finom volt. A mikrót nem ismerik, az is hideg, aminek nem kellene annak lenni, azaz a hús, meg a krumpli, de legalább nem csapja el az ember a bendőjét. Éjfélig csevegünk.

Comments

comments