Folytatjuk tudósítássorozatunkat a magyar vadvízi kajakosok albániai expedíciójáról. A 2. részben Bonifácot a helyiek megasztárként kezelik, majd a fiúk bejárnak egy eddig evezetlen folyót. Az eredmény: túlélik, de komoly veszteségekkel.
A Páhi Jani által vezetett magyar vadvízi kajakos expedíció albániai kalandjairól szóló beszámolósorozatunk első részében megismerkedhettetek a csapat tagjaival, és az időutazásuk első napjával. A rész azzal fejeződött be, hogy „egy aprócska település főterén vackolunk, gyors gulyásfőzés, éjféltájt end”. Jöjjön akkor a folytatás, Jani tollából!
DAY 2: Délelőtt, avagy ki lovagolja meg legjobban a szamarat?
Reggel felébredéskor az egész település ott áll a “főtéren”, azaz a rettenetesen lepukkant krimó, és vegyesbolt, meg a “kórház” között lévő füves, szemetes placcon. A krimóból a gyönyörű folyópartra öntik a szemetet, a kórház ablakából meg az ablak alá. A szemétdomb, no meg a vasbeton villanypóznák harmonikusan törik meg a gyönyörű táj egyhangúságát…Steven szólt, hogy vigyázzunk, mert a kórház(?!) ablaka alatt fecskendők is rejtőzködnek…és tényleg….
 Boni a főrajongójával Fotó: Páhi János  |
Közben Boncácskánk barátkozik a localokkal. Nagyon barátságos népek ezek az egyszerű emberek. Mindenkit le kell fotóznunk, elégedett dörmögéssel veszik tudomásul a digitkamerákon látott képeket, valami csodára gyanakodhatnak, bár annál már fejlettebbek, hogy a lelkük elrablására gondoljanak. Mindenki akar fotózkodni, akár egy Kodakshopban.
Pedig 15 élő vendetta van meghirdetve a környéken, Európa szívétől ezer kilométerre, a 21. században. Néhány éve a szerb milicisták hét embert mészároltak le ebben a faluban…. Bonca meg mutogatja a kocsiját, tuccogat, ahogy szokott, mutogat, néhány szavas angol szókincsével varázsol, nem mintha a helyiek vágnák a britet, de bőszen bólogatnak, hihetetlen egyetértés alakul ki közöttük, Boni a sztár. Legkedvesebb spanja, viszonzásul, hogy beülhetett Boni buszába, előkeveredik valószínűleg legféltettebb kincsével, egy fanyereggel felszerszámozott csacsival. No, ez meg nekünk a kánaán…mindenki csacsirider akar lenni, de Boni viszi a prímet, vidáman körbecsacsigolja a főteret bősz vágtára ösztönözve a jámbor jószágot. A helyiek elismerően hümmögnek, paskolgatják Boncácska hátát. A közelieken jól látható Bonink érzelmi állapota, spanja vállát átkarolva, opálos tekintettel néz az objektívbe…
A polákok közben – a dicsőség is halandó – guberálnak egy Enver Hodzsa könyvet a szemétdombról, és bőszen olvasgatják/nák. Indulnánk, de Boni eltűnik. Vagy félórát keressük, mire megjelenik a hegyről, vagy 25 zsivajgó gyerek közepette……Iskolalátogatáson volt.
 Felfedezésre váró táj Fotó: Páhi János |
DAY 2, délután: Milyen vad is a Shala felső része?
Első evezésünk – hisz végül ezért jöttünk ide – igazi first descent, azaz első bejárás, egy ismeretlen folyón. Nagy dicsőség a kajakos világban. Mostanság ilyesmire – mivel a rengeteg evezős mindent felderít Európában – Ázsia, vagy a volt-SZU tagállamaiban van lehetőség…vagy Albániában. Itt, egyedül Matti evez és egy élet nem lenne elég. Sokat nem tudott a Shaláról, de nemigen akaródzott ide jönnie, sosem tudjuk meg, miért. Kérdeztem, hogy a felső section hármas, azaz közepes erősségű? mire ő: nem, az négyes….
Elindulunk felfelé. Eleinte nyitott völgy, gyönyörű, türkizkék víz, bő vizű folyó, ami az útról valóban 3-as. Aztán beszűkül a kanyon, rengeteg nagy kő, nagy esés, mindenütt fehér a víz…. Hatan érzik úgy, hogy ez jó lesz nekik, a két belga, Genti, a mi Bonink, és két lengyel, Jacek, és Wookie. Kissé furcsállom, Genti és Jacek hajóválasztását, de ők tudják…(Redfred Twintip, és Prijon Wizard) A többiek rendes creekerekkel mennek.
Hamar eljön az igazság pillanata. Genti az első letörésnél már begyertyázgat, gyorsan megtalálja a következőt, nyom egy hátraszaltót, és úszik, a szifonokkal teli vízen….Robert, a másik belga a következő. Bedarálja a henger. Jacek a harmadik…Akár egy háborús zóna. Hajók, lapátok, emberek szerteszét….Mentésre senki sem gondol a vízből…Dobózsákolás, parton keresgélés….Robert lapátja elveszett, ki is száll.
 Jacek a szifonban Fotó: Páhi János |
A vízesésnél már átemelnek. Jó négy métert esik a víz, egy sliccen. Ide, ebbe a három méterbe tömörül az összes víz. Alatta, balról egy szifon, Steven evezi le egyedül. Lentebb is átemelgetnek, bár egyszer Jacek felülbírálja a többiek döntését….hiba volt…Steven jól látja a dolgokat, és jól is csinálja. Bonink ráhagyatkozik – helyesen – a döntésekben. Ezért is jött ide, hogy tanuljon a belgától. Szóval Jacek ledönget. Azonnal felborul és beúszik a szifonba, két kézzel feszít, hogy ne vigye be a víz a lyukba, amíg kizsákolják. Cudar volt!
A szerencsére nem folyásirányban volt az átkozott lyuk, hanem visszatört az előtte lévő kövön, és így nem volt akkora az ereje…Tibor asszonta, ha meghal, jobb, ha elássuk valahol, mert soha nem megyünk innen haza…No, innentől mindenki bemerészkedik. Könnyű, szép vadvíz, a falu alatt lévő kis kanyonig. Onnantól újra halálzúzda. Kőkemény átemelés a sziklákon. Jacek persze újra úszik egy giganagyot, át két katarakton, a lapátja is elmegy, végleg…Boni kérdezte…Jól vagy? mire Jacek…élek.
SHALA upper section.
Első 2 km. WW 5-6 (x?)
2 km 4-4+
3 km 2-3
1 km 5
