Egy gyorsasági síelőt elnézve nem meglepő, hogy a havas lejtők Formula-1-esei űrkutatókkal dolgoznak együtt a minél jobb eredményekért. A világrekord jelenleg 250 km/h óra, és állítólag egy filmréteg kell ahhoz, hogy ezt megjavítsák. Bár elképzelni is nehéz, hogy síléccel ilyen sebességet túlélnek.
 Goitschel az egyetlen 250 km/h feletti Forrás: goitschel.com  |
Sosem értettem, hogy a gyorsasági síelést miért hanyagolja ennyire a média. Jó, itt valóban nem kerülgetnek kapukat, kevesebb a kieső is, de végül itt is a gyorsaság dönt, és semmivel sem kevésbé látványos, mint egy gyorsulási motorverseny.
Mi is pontosan ez a sportág?
A sportág angol elnevezése speed skiing, de gyakrabban emlegetik KL-ként, a sportág egyik francia (Kilomètre Lancé) és olasz (Kilometro Lanciato) nevének rövidítésére utalva. A közel 100 éve! létező sport lényege, hogy a síelők egy adott lejtőn minél gyorsabban lejussanak. Az első hivatalos versenyt 1930-ban rendezték, és az első hivatalos rekordot az osztrák Léo Gasperl állítota fel Saint Moritzban 139 km/h-val. 1970-ben már a 180 km/h-s határt lépte át a japán Morishita. Nyolc évet kellett várni arra, hogy a mágikus határ, a 200 km/h óra is meglegyen. Ez Steve McKinneynek sikerült Chilében. Az első világkupát 1980-ban rendezték, 1992-ben az Albertville-i olimpián pedig már bemutató versenyszám volt. A világrekordot a nőknél Karine Dubouchet tartja 242,26 km/h-val, a férfiaknál pedig Philippe Goitschel, 250,70 km/h-val.
 UFÓk a lejtőn Forrás: goitschel.com |
Mindketten franciák, és Philippe az egyetlen a világon, aki elmondhatja magáról, hogy 250 km/h felett száguldott le a lejtőn két síléccel a lábán.
Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a gyorsasági síelő nagy lendületet vesz a lejtő tetején, megpróbál minél aerodinamikusabb pózba összehúzódni, aztán várja, hogy gyors legyen. És persze az sem kivitelezhető, hogy síelés közben bőszen szurkálja a síbotjait a hóba, hogy felgyorsuljon. Szélcsatornákban tesztelik a felszerelést, a pozíciókat, és persze az ilyen sebesség nem minden síelőnek való. 250 km/h egy autó kormánya mögött, egy légzsák védelmében is tisztességes sebesség, nemhogy két sílécen.
Ezért is fordítanak nagyon nagy figyelmet a felszerelésre. A léceknek 2,2 és 2,4 méter közötti hosszúságúaknak kell lenniük, súlyuk együttesen nem haladhatja meg a 15 kg-ot, kötéssel együtt. Tilos bármilyen aerodinamikai segédszárnyat rászerelni. A síbakancs hátuljára viszont szerelhetnek „terelőszárnyakat”, ezek azonban nem érintkezhetnek a léc kötésével.
 Az arckifejezéseket elég nehéz leolvasni Forrás: goitschel.com |
Bár siklás közben sok hasznát nem veszik, a gyorsasági síelőknek maguknál kell tartaniuk a síbotokat. Ezeknek legalább egy méter hosszúaknak kell lenniük, és egy pár nem lehet nehezebb, mint 2 kg. Még ennél is fontosabb a sisak. Vagyis a sisakok, merthogy tulajdonképpen kettő van belőlük. Egy belső, amely a fejet védi, és egy fedősisak, aminek fő célja az, hogy minél jobban terelje a légáramlatokat. Teljes felszerelésben inkább egy űrhajósra emlékeztetnek, mint a lejtők nagymenőire, de ebben a sportban nem is a coolság a lényeg, hanem a sebesség.
 A Les Arcs-i gyorsasági sípálya Forrás: kl-france.com |
A Nemzetközi Síszövetség (FIS) égisze alá tartozó sportág világversenyein természetesen nagyon pontos szabályok szerint készítik elő a pályát. A szervezőknek kötelességük minél tökéletesebben elsimítani a lejtőt, hogy a lécek minél kevesebbszer „ugorjanak fel” a talajról.
Mint az már többször bebizonyosodott, az úszóknál sem mindegy, hogy milyen vízben és milyen medencében úsznak, világrekordok múlhatnak a körülményeken, a havas lejtőkön ez még inkább így van. Ez akkor kevésbé életbevágó, amikor „pusztán” egymással versenyeznek, hisz ilyenkor mindenki hasonló körülmények között áll rajthoz, de a világrekord kísérleteknél minden centiméternek jelentősége lehet. Legközelebb április 13-18 között Les Arcs-ban és április 21-25 között Verbierben próbálják meg megdönteni a világ eddigi legjobb idejét.
Itt jön a képbe az Európai Űrhivatal, az ESA. A Rossignol felkérésére szálltak be, hogy az űrtechnológia segítségével növeljék meg a Rossignol lécek gyorsaságát.
 Vajon kisütöttek valamit? Forrás: Skis Rossignol S.A. |
Céljuk az, hogy 2003 gyorsasági világbajnokának, a Rossignolos Martin Lachaudnak sikerüljön 255 km/h-ra felgyorsulnia. ESA Rosetta űrprogramjának súrlódásra vonatkozó kutatási eredményeit használták fel leginkább. Nem ma jöttek rá, hogy a gyorsasági síelésben két fontos tényező befolyásolja a sebességet: a szélviszonyok és a lécek súrlódása. Mivel az előbbire vonatkozóan túl nagy befolyásuk nincs, így a súrlódás tökéletesítésén kezdtek dolgozni. A fizika törvényei szerint nagy sebességnél a síléc általi súrlódás felmelegíti a havat, így a léc tulajdonképpen egy filmszerű, vékony vízrétegen csúszik. Ezért fontos, hogy a súrlódás minél állandóbb legyen, vagyis a léc minél jobban tapadjon a lejtőhöz.
A Rossignolnak, az űrkutatóknak hála, rengeteget sikerült javítania a léc csúszásképességén. Hogy pontosan mit ügyködtek, azt természetesen nem tették közzé ábrákkal illusztrálva, hisz a versenytársaknak is adni kell munkát. (A Nemzetközi Síszövetség szabályzata a lécek csúszóképességével kapcsolatban külön nem rendelkezik, csak a hosszukat tekintve, és azt köti ki, hogy gyorsasági síelésre alkalmas léceket kell használni.) Hogy a fejlesztés az eredményben is megmutatkozik-e a franciaországi versenyeken, azt két héten belül megtudjuk.
