A Selyemút a Középkorban a kalandorok, utazók és kereskedők egyik legfontosabb útvonala volt Európából Kínába és vissza. Ma már csak néhány régész és pár expedíció használja. Egy új project szerint azonban tíz éven belül újra régi fényében ragyoghat.
Az Indiába vezető tengeri út felfedezése előtt a Selyemút volt a legfontosabb összeköttetés Kelet és Nyugat között. 200 körül például a Római Birodalom és a Kínai Császárság között jelentett kapcsot, az utolsó fénykorát pedig a Mongol Birodalom alatt élte a 13. század környékén. Amikor a 15.században az európaiaknak sikerült Ázsiába hajóval is eljutniuk, egy olyan útvonalon, amely sokkal kesebbe került, kisebb volt a veszély, és olyan árucikkeket is el tudtak szállítani, amit a Selyemúton nem, a szárazföldi kereskedelem hanyatlani kezdett.
A Selyemút nem csak kereskedelmi útvonal volt, de ez volt a kor információs sztrádája is, ahol a keleti és nyugati tudás és gondolkodásmód kicserélődött. A romantikus nevét csak az 1800-as évek végén kapta báró Ferdinand von Richthofen német geográfustól, mivel a perzsák és a rómaiak először selymet szállítattak az útvonalon. A Selyemút Kínából kiérve három ágra bomlott. A déli Afganisztánon és az orosz Közép-Ázsián keresztül a Földközi-tengerhez és Arábiához vezetett. A középső út Oroszországban végződött, az északi pedig a Fekete-tenger vidékén. Mindhárom magas hegyeken és sivatagokon vezetett át.
Most, 500 évvel a hanyatlása után komoly esély van arra, hogy a Selyemútat nem csak történészek, néhány expedíció és néhány helyi törzs használja majd, hanem újra kereskedelmi útvonallá váljon. Az új Selyemút a tervek szerint Kína keleti tartományaitól Közép-Ázsián és Európán keresztül az Atlanti-óceánig vezetne. A Nemzetközi Út Szövetség (IRF) hét évvel ezelőtt vette kezébe a project irányítását, amikorra már komollyá nőtt a nyomás az érintett országok cégeinek részéről egy új Selyemút létrehozására. Jelenleg Törökország és Kína között az Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán útvonalon sokkal nagyobb mennyiségű árucikk szállítására lenne igény, mint amennyit az utak elbírnak.
Az új Selyemút építésében Kína jár az élen. 2004. októberére már be is fejeztek egy 4,400 kilométeres szakaszt, ami a korábbi két hétig tartó utazást 50 órára csökkenti. Az IRF szerint tíz éven belül az egész út kész lehet, ha a régióban a politikai helyzet relatíve stabil marad.
Az út fizikai kiépítésén kívül a másik fontos feladat az országok közötti áruszállítás gördülékennyé tétele. Ezért is gyűltek össze októberben Kínában az érintett országok (Arménia, Azerbajzsán, Kína, Grúzia, Irán, Dél-Korea, Kirgizisztán, Pakisztán, Tadzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán, Üzbegisztán) közlekedésügyi miniszterei. Ezeken a kormányokon és a Nemzetközi Út Szövetségen kívül az Ázsiai Fejlesztési Bank is komoly szerepet vállal a költségekben, mivel azzal mindannyian tisztában vannak, hogy az új Selyemút nem csak az áruszállítást könnyíthetné meg a tengerpart nélküli ázsiai országokban, de újra információszállításra is alkalmas lehetne, ami elengedhetetlen a régió fejlődéséhez. És persze a közép-ázsiai turizmusra is nagy hatással lenne.
