Sok sportágban a szezonkezdet az aktimatizálódás, a formábalendülés időszaka. A síugrásban bezzeg már az évad legelső versenyének selejtezője is hozott nem várt eredményeket. Nem hiába tartják a téli égbolt sasainak harcát a fordulatokban leggazdagabb téli sportnak.
 A síugró sánc Kuusamoban  |
Az egyik leglátványosabb téli sport, a síugrás elitje újra harcba száll a méterekért és a szurkolók kegyeiért: november 29-én a finn Kuusamoban kezdetét veszi a 2002-03-as Ruhrgas FIS síugró világkupa.
Bár maga a sportág sokkal ősibb, mint a legtöbb extrém sport, a fiúkra nehezedő fizikai és lelki nyomás extrém teljesítményt kíván tőlük. Egy-egy versenynap alatt megszokott, hogy 2-3 kg-ot is leadnak, az adrenalinlöketről nem is beszélve. (Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy egy 90 vagy 120 méteres sáncról leugorjanak a fiúk.) Egy-egy jó ugrás után pedig kiül az arcukra az endorfin hatása: úsznak a boldogságban.
És igen, valóban nem tévedés, itt CSAK fiúkról van szó, ugyanis a síugrás azok kevés sportágak közé tartozik, ahol világkupa futamokat csak férfiaknak rendeznek, bár egyre több lány is kipróbálja magát a nekik rendezett kisebb versenyeken.
 Síugró a fagyhalál szélén -21 C fokban |
Első próbatétel: sasok a sarkkörön:
Mivel a világkupa szervezői nem akartak úgy járni, mint a snowboardosok, ahol az egyik osztrák versenyt hóhiány miatt el kellett halasztani, így a világkupa idénynyitó versenyét hóbiztos helyre vitték: Kuusamo száz km-re van az északi sarkkörtől, 250 km-re az orosz határtól, 800 km-re északra Helsinkitől. Ez Finnország egyik leghóbiztosabb területe, általában 80-90 cm hó borítja.
Az viszont bizonyosan kevésbé esik jól a síugróknak, hogy a hőmérő higanyszála nem nagyon kúszik –20 C fok fölé. Ráadásul a pénteki és szombati versenyt este rendezik, villanyfényben – vagyis még a melegítő napsütésben sem bízhatnak.
 Malysz: a tavalyi vk győztes |
Esélyesek vannak dögivel:
A síugrás egyik legizgalmasabb faktora a találgatás: vajon kinek jön ki legjobban a lépés. Esélyesek akadnak bőven. A tavalyi Négysáncverseny győztese, a tavalyi világkupa 2. helyezettje, a német Sven Hannawald, a vk címvédője, a lengyelek nemzeti hőse, Adam Malysz, az olimpiai bajnok svájci Simon Ammann – hogy csak a legnagyobb világsztárokat említsük.
Nyerhet a nyári Grand Prix sorozat győztese, az osztrák Andi Widhölzl, nem is beszélve a helyi matadorokról, hisz a finnek is esélyesnek számítanak. A sáncrekordot például a finnek büszkesége, Veli-Matti Lindström tartja, 148 méterrel. Fekete lónak számítanak a szlovénok és a norvégok.
Azonban még a szokásosnál is többen küzdenek különböző sérülésekkel, estek túl műtéteken a nyáron. Ez leginkább a németeket sújtja: az egyik ászuk Martin Schmitt például még mindig gyógyulgat, ő rajthoz sem állnak Finnországban, ami viszont azt jelentheti, hogy már a szezon kezdetén akkora hátrányt szedhet össze, hogy a világkupa-pontversenyben már az elején elszállhat. (Egy-egy győzelem 100 vk pontot ér.)
 Egy művészi fotó az egyik esélyesről, Hannawaldról |
Eldördült a startpisztoly:
2002. november 28-án este aztán ellepték a finn eget a sasok – igaz még csak a selejtezőt bonyolították. Izgalomban azonban így sem volt hiány. Főként mivel az utolsó előttiként ugró Sven Hannawaldnak sikerült 79 méternyi repülés után landolnia, amellyel a korántsem előkelő 74. helyet érte el. Mivel a tavalyi világkupán az első hat automatikusan kvalifikálja magát, így nem kell azonnal csomagolnia, viszont sokat kell javulnia, ha pódiumra akar állni a versenyen.
Hannawald nem fogta a szélre a rossz ugrását, egyszerűen annyival kommentálta gyenge teljesítményét, hogy “sokat kell még dolgoznunk, hogy topformába lendüljek”. Erre maximum egy hónapja van, mivel december végén rendezik a Négysáncversenyt, amelyen mindenképpen meg akarja védeni tavalyi elsőségét.
Nem nyújtott meggyőző teljesítményt Simon Amman sem, akire pedig ráférne egy nagy ugrás, hisz a Salt Lake City-ben tavaly rendezett olimpiai óta, ahol két aranyat gyűjtött be, nem nyert versenyt. Így egyre hangosabbak azok a hangok, miszerint az olimpiai aranyakat valamilyen szer hatása alatt gyűjtötte be.
 Peterka volt az est legjobbja |
Nem lehet oka azonban panaszra a szlovénoknak: a kvalifikációt Primoz Peterka nyerte, 140,5 méteres ugrásával, a harmadik helyen pedig Robert Kranjec végzett. Közéjük egy osztrák ékelődött, Andi Widhölzl, aki úgy tűnik átmentette jó formáját a nyári Grand Prix sorozatról. Negyedik helyről pedig Adam Malysz várhatja a folytatást.
Ezek a helyezések azonban csak tájékoztató jellegűek, hisz a síugrás szépsége pont a megjósolhatatlanságában rejlik. Vagyis bármelyik esélyes megrázhatja magát, sőt egy “niemand” is elorozhatja a 100 vk pontot. Walter Hofer, a Nemzetközi Síszövetség versenyigazgatója azt nyilatkozta, hogy szerinte idén legalább 15 ugrónak van esélye arra, hogy futamot nyerjen. Vagyis a tél Formula-1-ének tartott síugrás sokkal izgalmasabbnak ígérkezik, mint Schumacherék idénye volt.
(A cikkben található fotók a skispringen.com síugró weboldalról valók.)
