Cikksorozatunkban leírjuk: hol érdemes falat mászni és hol nem. Mai cikkünkben az Ujjerő boulderteremmel foglakozunk.
 A terem  |
Budapest legújabb falmászó terme októberben nyitott meg. Elmentünk és kipróbáltuk.
Overvjú
 |
Az egész azért jött létre, mert a mászók télen is edzeni akartak, ezért aztán mesterséges sziklafalakat kezdtek felhúzni fűtött környezetben. Az egész egyszerűen hangzik: hegessz vasszerkezetet, arra szerelj rétegelt lemezlapokat, és csavarozz rájuk műfogásokat.
Kezdetben a mesterséges fogás gyanánt léceket használtak, illetve összeszedtek lapos köveket, és ezeket átfúrva felcsavarozták a farost lemezre. Ennél persze létezik jobb megoldás – ma már műgyantával kevert homokból öntik a műfogásokat.
A sziklamászó versenyeket ma már szinte kizárólag műfalakon rendezik.
A világon rengeteg műfal és sziklamászó terem létezik.
Van házi használatra szánt 5 négyzetméteres fal, és olyan is, ahol a fal magassága 22 méter. Igazából a méret nem meghatározó tényező, de azért nem árt, ha egy fal magas és legalább 400 négyzetméteren lehet mászni.
Az ilyen típusú műintézmények között is van pocsék és kiemelkedően jó. Szerkesztőségünk számára a szakmai etalon a svájci Interlaken mászócsarnoka. Itt egy 15 méter magas háztömb belsejében lehet mászni. Az utakat itt úgy csinálták meg, hogy természetes sziklán érzi magát az ember. Mindez persze nem csoda, az Eiger lábánál konyítanának valamit az alpinizmushoz..
A szakmai mélypont eddig a Mászóbirodalom, amiről írtunk már. Pedig elvárásaink egyszerűek egy műfallal kapcsolatban: normális és tiszta öltöző, karban tartott, jó minőségű fal és jó állapotban lévő biztosító eszközök.
 Kunsztolnak a srácok |
A népszerűség oka, hogy az Ujjerő A-tól Z-ig tökéletes. A bejárat és a fogadóhelység hangulatos, az öltöző tiszta, a műfal több mint jó, és mászás után nem kell csákánnyal kitermelni az orrunkból a magnéziumport – mert a teremben légcserélő rendszer működik.
“Évek óta jártam már sziklamászó termekbe, és gondolkoztam azon, hogy milyen lenne az a hely ahová én szívesen mennék” – meséli Vörös Tamás, az Ujjerő alkotója, falmestere, tulajdonosa és pénztárosa.
Emberünk évekig élére rakta a polgári foglalkozásából befolyó forintokat, tervezgetett, aztán vett egy nagy levegőt és belevágott. Persze kellett néhány tulajdonostárs és némi bankhitel – de a végén létrejött Budapest – és úgy gondoljuk – Magyarország legjobb falmászó terme.
A titok, kérem szépen, a törődésben rejlik. A tulajdonos vérbeli sziklamászó, ezért olyan helyet csinált, ahová szívesen megy edzeni a profi mászótól az amatőrig, mindenki.
Maga a hely a XI. kerületben, a Budafoki út 111. alatt – a Buda Plaza raktárterületén található. A telepre elvileg nem lehet behajtani autóval, de a portás nem csinál ügyet abból, ha az ember mégsem akarja a közeli parkolóban hagyni a járgányt. A telepen nem kell kavarogni, hogy vajon hol találjuk a műfalat, narancssárga táblák igazítanak útba. Az épületbe lépve egy kellemes előtér fogad. Ülőgarnitúra vesz körbe egy asztalt, amin neves hegy és sziklamászó magazinokat és szakkönyveket találunk.
Számomra a legkedvesebb olvasnivaló a The self coached climber (Edzésmódszerek sziklamászóknak) volt, ez részletezi hogy mikor mennyit és hogyan érdemes magunkat trenírozni, valamint miként kell a mászás során leginkább terhelt izomcsoportokat lazítani.
A részletek
A belépőjegy nem borsos: 1100 forintot kell kicsengetni. A pultnál kapunk egy kulcsot, ami az öltözőszekrényt nyitja. Az öltöző egyébként tiszta, látszik, hogy naponta többször takarítanak. Miközben a mászócipőt és a púderzsákot szedem elő a hátizsákból régi ismerősökkel futok össze – ők már végeztek a mászással, most a zuhanyzóból tódulnak kifelé. A hazai műfalakon ez hat csillagos extrának számít – egyetlen teremben sincs olyan tusoló, ahová az embernek gusztusa lenne bemenni.
 Urbanics Áron csak figyel |
Aki hosszút akar mászni, az választhatja a tarverzálást, vízszintesen körbejárni a termet. A fal minden másfél méteren változik, van áthajlás, reibungos szakasz, kémény és függőleges részek.
Nagyon sok a fogás, úgyhogy még az ötödik kör után sincs olyan érzésünk, hogy ugyanazt az utat másszuk. Aki pedig nem az állóképességre, hanem a technikai tudás fejlesztésére utazik, az beállhat kunsztolni.
Délutánonként több csapat verődik itt össze, és az egy két fogásból álló mozdulatsorokat próbálják megmászni. A különböző boulder problémákat színes matricákkal jelölték. A kék példának okáért a legkönnyebb, a zöld a haladó verzió, a piros már kifejezetten durva, a feketével jelölt utakat pedig csak a denevéreknek és gekkóknak szánják.
Ha az ember leesik, akkor sem töri ki a bokáját, ugyanis a padló puha tatami. A fogások pedig tényleg szokatlanok – régi komámnak igaza volt: kell egy kis idő, míg rááll az ember keze.
Összességében: az Ujjerő bulderterem tökéletes – az első olyan műintézmény, amit igazán bátran javaslunk olvasóinknak.
