A szezon utolsó síugró világkupa versenyén többször is megdőlt a sírepülő világcsúcs. A nemes finn-norvég versengésben újra bebizonyosodott, miért a sírepülés az egyik leglátványosabb nem motor hajtotta sport.
Romören a szlovén hegyek felett |
Már a szombati, első versenyen is látszott, a szlovéniai Planicán nagy dolgokra van kilátás, ha az időjárás is partner lesz. Az osztrák Andreas Widhölzl már ekkor három méterrel túlugrotta a finn Hautamaeki érvényben lévő sírepülő világrekordját, 234 méteren landolva. Ugrásából azonban elesett, így a szabályok szerint a kísérlet nem számít rekordnak. Vasárnap aztán a norvég Romören adta meg az alaphangot, aki a próbaugrások során 234,5 méterre repült, és meg is állt belőle. Vagyis a remek formában lévő Hautamaekinek vele mindenképpen számolnia kellett, de az is egyértelmű volt, hogy a finn sem adja majd könnyen magát.
A vasárnapi verseny első körében csak 31-en álltak rajthoz, nem úgy, mint a síugró vk viadalokon, ahol alapból 50-en indulhatnak. Az előző nap a győzelemről csak 0,1 ponttal lemaradó Widhölzl 231 méteren landolt, ami nem sokkal korábban még világcsúcs beállítás lett volna. Most csak arra volt elég, hogy az élmezőnyben maradjon. Ugyanis a norvég Ingebrigtsen szintén 231 méterrel, honfitársa, Ljökelsöy 230,5 méterrel, az évad legjobbja, a finn Janne Ahonen pedig 233,5 méterrel iratkozott fel a táblára. Romören és Hautamaeki az első körben még tartalékolt, 226 és 217,5 méterrel indítottak.
Az új világcsúcstartó öröme |
És aztán jött a második kör! Hautamaeki megelégelte, hogy túlugrálják a világcsúcsát, és meg sem állt 235,5 méterig. De még meg sem száradt a tinta a WORLD RECORD táblánál dolgozó szlovén munkatárs javítása után, amikor Romören került sorra. Elugrott a sáncasztaltól, majd gyönyörű ívben, csak szállt, szállt, szállt, és aztán még egy szép landolásra is volt ereje. Sőt arra is, hogy kigyerekként ugrándozva ünnepeljen a leérkezési területen. Az eredményjelző táblán ugyanis az állt: 239 méter!!!! Vagyis Romören nyolc métert javított Hautamaeki 2005. március 20-án reggelig érvényben lévő világrekordján.
Ahonent hordágyon vitték le |
Ingebrigtsen is kitett magáért, ő 236 méteren tette le a léceit, viszont nem tudott belőle jól megállni. Aztán pedig jött Janne Ahonen, aki alapvetően nem számít sírepülő-menőnek, de idén már szerzett egy Négysáncverseny összetett győzelmet, egy egyéni világbajnoki címét és a világkupa összetett is az ővé. Vagyis őt sohasem szabad leírni. Ahonen bátran ugrott el az asztaltól, és úgy tűnt, kirepül a stadionból. 140 métert jelzett a távolságmérő, azonban ott már szinte végetért a hegy lejtése, és a finn keményen odavágta a hátsóját a jégre, még a síszemüvege is leesett. Hordágyon vitték el. A díjkiosztóra már saját lábát, de komoly fájdalmakkal érkezett.
Ahonen bukása ellenére dicséret illeti a versenybíróságot, mivel hagyták az ugrókat repülni, és nem vitték lejjebb a beülőt. A norvégok és a finnek az emberi teljesítőképesség határán dolgoztak, komoly fejtörést okozva a sánc felelőseinek, mivel már nincs hova ugraniuk, ha jövőre netán valaki a 240 méter fölé repülne.
|