Új siklóernyős világrekord született: fizika, bátorság és leszívódás

Matematikailag van esély arra, hogy a hatos szorzó egyszer bejön a blacjack-gépen… Ha sokat próbálja valaki, egyszer összejöhet. A világrekordok megdöntése is hasonló játszma. A tételt igazolja Steve Fossett, a legnagyobb rekorder életműve. A milliárdos, bulldog módjára próbálkozott, be is jött neki. Vagy 115-ször. Persze zseni volt, akárcsak azok a brazilok, akik a múlt héten repültek 468,1 kilométert siklóernyővel. Egyfolytában.





Frank Brown startol a Pico Ibiturunán
Három brazil pilóta múlt héten szerdán megdöntötte a távrepülés eddigi világrekordját.

A 2002-ben felállított világcsúcsot 40 km-el fejelték meg, most 468, 1 kilométer a valaha repült leghosszabb távolság.
Ha belegondolunk abba, hogy a siklóernyő lényegében kabátanyagból és cipőfűzőből készül, akkor a teljesítmény már nem csak adat a monitoron.
Ezzel az aerodinamikailag hatékonynak aligha nevezhető szerkezettel azok képesek ekkora távolságot megtenni, akik zsigerből vágják a meteorológiát.

Csőretöltve

Alig két hete számoltunk be arról, hogy a siklóernyős élvonal Brazíliában és Dél-Afrikában csőre töltve várja a rekorddöntésre alkalmas időjárást.
Szerdán három brazil pilóta magasan túlszárnyalta a 2002-ben felállított 426 kilométeres világcsúcsot.
Marcelo Prieto, Frank Brown és Rafael Salladi 468,1 kilométert repült. A pilóták az Xceará Open elnevezésű versenyen vettek részt.






Penge ernyő
A három brazil reggel fél nyolckor startolt az észak-kelet brazíliai Quixadában, és 12 óra repülés után landolt egy Coelho Neto nevű településen.
A beszámolók szerint november 7-én szerdán az időjárás semmi jóval nem kecsegtetett, az eget egybefüggő felhőzet takarta.
A vitorlázórepülő sportokban általában azokat a napokat tekintik ideálisnak, amikor kristálytiszta az ég és a napsütés már a kora reggeli órákban elkezdi melegíteni a földfelszínt.
A pilóták normális esetben a termikus aktivitás csúcsán (a termiknek a talajról felszálló meleg légáramlatot nevezik) startolnak.
Hazánkban, a nyári hónapokban ez 12 és 14 óra között tapasztalható, a trópusokon ez az “időjárási ablak” tágabb, de a 7.30-as indulás azért meglehetősen karcos, mert a kora reggeli órákban elég “soványkák” az emelések.

Koppanás

Az Xceará versenyen résztvevő Kovács Béla így számol be a mezőny elvérzéséről a pg.c2.hu fórumon:






Repülés belülről
7.30-kor már 10 ember a levegőben volt (Forgó Szilárd és Tasi Péter is), aztán mi 8.30-kor startoltunk. Full zárt felhőzet volt, nagyon durván, de legalább ordas szél hozza, kb. 35-40 között folyamatosan. Ilyen időben otthon a kutyát nem verik ki, nemhogy repülni mennénk. Azt mondtak, korán kell startolni, mert bika lesz a szél, ezért is mentem el 8.30-kor, különben kivártam volna a 9.30-10-et is, hátha kinyílik. Szinte csak fél gyorsítóval lehetett előre menni, de valahogy kitekertünk Tamással. 1200-on befelhőztünk, majd el hátra, akkor hallottam a rádión, hogy Sziszi meg Pepo szopóágon, pár, másik arccal kb. 40 km-nél, mi Tamással 30-ig tudtunk menni, Tóni 20-nál kikoppant. A 60 pilótából 56 ember 10-50 között leszállt, 4 arc most tart a világcsúcs közelében.”

A titok nyitja: a passzátszél






Aljaz Valics Dél-Afrikában
Merüljünk bele egy kicsit a vitorlázó – vagy siklórepülés fizikájába.
Nyilván sokan megfigyelték már nyáron azt a jelenséget, amikor a meleg aszfalt felett mintha rezegne, csillogna valami. Ilyenkor talaj felett felhevült légpárna látszik, ez az alapja a termik képződésének.

A környezetéhez képest felhevült levegő elindul fölfelé, egészen addig megy, amíg el nem éri az un. harmatponti hőmérsékletet, ekkor kicsapódik belőle a nedvesség, tehát felhővé alakul. A nyári égbolton látható bárányfelhők megdobogtatják a repülősök szívét, hiszen azok alatt jó emelés található. Persze a termikek trükkös jószágok, csak bizonyos helyeken “szeretnek keletkezn”i, ezért a repülés lényegében termik-vadászat.
Az ernyősök, sárkányosok és vitorlázórepülők a ragadozó módjára köröznek a felszálló meleg légáramlatokban, igyekszenek minél magasabbra emelkedni.
Ha elérték a felhőt, akkor elkezdenek siklani arrafelé, ahol a következő termiket sejtik. Éveken át hegyvidékeken repülték a rekordokat, hiszen a hegyoldalak szinte állandó termikforrást jelentenek, viszont a dolognak van egy buktatója is. Az Alpok völgyeiben gyakran kell szembeszélben repülni. Ma már a síkságokon születnek a rekordok, hiszen itt szinte csak hátszélben lehet repülni.







Egy jó nap arról ismerszik meg, hogy a talajközeli és a magas légrétegek közt komoly hőmérsékletkülönbség van, ekkor képződnek erős termikek.
Brazilía Ceará tartománya forró és száraz, de ez még önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy jó távrepülő hely legyen.
A titok nyitja az Atlanti-óceán felől fújó passzátszél, ami lehűti a magas légrétegeket.
A trópusi napsütés miatt dögivel van termik, az erős szél segítségével pedig jól lehet haladni.

468,1






Az új rekorder
A bolgár Dimitar Valkov egy jó darabig együtt repült a rekorderekkel, azonban neki mégsem jött össze a 468,1 km. Kalandjáról a paragliding fórumon így számolt be: “Annak ellenére, hogy 99%-os felhőárnyékoltságban repültünk, egész jól haladtunk. A többiek újabb fejlesztésű Sol Tracer ernyőkkel repültek, a 09-es verzióval nem mindig tudtam követni őket. Madalena városnál lemaradtam, ők még ki tudtak tekerni, én viszont lerohadtam. Pont akkor, amikor kezdett kisütni a nap.”

A brazilok egészen fél hétig repültek, nem egy hajszálnyival, hanem 40 kilométerrel szárnyalva túl az eddigi világrekordot.

Bulldog makacsság

A három rekorddöntő egyike sem nyeretlen kétéves. Mindannyian zsenik, akik zsigerből vágják, hol találják a következő termiket.
Öt éve próbálkoznak azzal, hogy túlszárnyalják Will Gadd 2002-es rekordját.

A szezon




Frank Brown, a brazil lokálmatador
idejére (október-december) Quixadába költöztek. Kötelességszerűen minden nap nekimentek a feladatnak. Eleinte akkor startoltak, amikor már kipattantak az égen a felhők, és biztos volt, hogy találnak emelést.
A nagy áttörést az jelentette, amikor a legendás brazil pilóta, André Fleury bebizonyította: reggel 9 körül is meglehetősen jó termikeket találni.
Ezután, az egymásra licitáltak, hogy ki tud korábban indulni. A rekord persze nem akarta magát ingyen adni. Sokszor start után kellett leszállniuk, de előfordult, hogy csak néhány kilométeren múlott a siker. 10-12 órát repülni pedig nem kismiska.
Fenn a levegőben nincs pihenés, kávészünet vagy WC. Aki pedig “leszívódik”, azt az élet egy hosszú gyaloglással bünteti, keresztül a végeláthatatlan brazil bozótoson, amíg el nem ér valami utat vagy falut.

Vigyázó szemetek Dél-Afrikára vessétek!






A Valic testvérpár
Minden esély megvan arra, hogy a most felállított világrekord még az idén megdől.
A szlovén testvérpár , Urban és Aljaz Valic december elején indul Dél-Afrikába.
A körülmények ott sokkalta jobbak mint Brazíliában, a két rasztás fiatalember pedig elég jól látja a filmet.

Tudásukat jelzi, hogy a Távrepülő Világkupát pillanatnyilag ők vezetik.
Esélyeiket szintén javítja, hogy tavaly 7-8 óra alatt kerültek a világcsúcs közelébe, míg a brazilok rekordja 12 óra alatt jött össze.










Comments

comments