Az extrem.hu oldalain már sokat olvashattatok szabadtüdős mélységi világrekordokról. Most egy palackos csúcsot döntöttek meg: Mark Ellyatt 313 méter mélyre jutott, felfelé azonban nagyon hosszú és veszélyes út várt rá.
 Markot búvárok látták el palackokkal Fotó: Scuba Cat Diving  |
Thaiföld, Egyiptom vagy például Bali tengerparti üdülőhelyein egyre-másra épülnek a búvároktató központok. Divat lett a tengerparti szabadságot könnyűbúvárkodással tölteni, azt hobbiként feltüntetni.
Persze akadnak olyanok is, akik nem kedvtelésből űzik ezt a sportot. Bár a palackos merülések mélységi csúcsainak megdöntéséért nem folyik olyan ádáz küzdelem, mint a szabadtüdős versenyzők között, ezért a palackosok között is találunk olyan búvárokat, akiket nem hagy nyugodni egy-egy Guinness-rekord. Ilyen a brit Mark Ellyatt is. A londoni autókereskedői állását thaiföldi búvárinstruktorira cserélő brit egy honfitársa, John Bennett rekordját nézte ki magának. Bennett 2001. november 6-án, a Fülöp-szigeteki Mindoro sziget közelében merült le 308 méterre, ezt szerette volna Mark pár méterrel megfejelni.
John Bennett volt az első ember, aki -1000 lábnál (kb -305 méter) mélyebbre jutott. Ezt mélységet sokáig überelhetetlennek tartották, azt bizonygatván, hogy ennél nagyobb mélységet nem bír el az emberi szervezet. Nekik ugyanannyira nem lett igazuk, mint a szabadtüdős „határok” mellett érvelőknek. „Ezek pusztán pszichikai gátak, amiket az emberek állítanak fel azáltal, hogy egy-egy számnak különleges jelentőséget tulajdonítanak” – magyarázta Peter Pedersen dán szabadtüdős világcsúcstartó az extrem.hu-nak adott interjújában. Hogy mennyire igaza volt, azt az -1000 lábas „álomhatár” esetében talán még könnyebben megérthetjük, hisz a metrikus rendszerben a –305 méternek nincs különösebb jelentése. Ahogy a Mark által kinézett -313 méternek sincs.
 Mark Ellyatt, az új Guinness-rekorder Fotó: Scuba Cat Diving |
Mark a kísérlet helyszínéül munkahelyét, a thaiföldi turistaparadicsomnak számító Phuket szigetet választotta. A célba vett -313 méteres mélység eléréséhez mindössze 12 percre volt szüksége. 60 másodpercet töltött odalent, amíg leoldotta a –313 métert jelző táblácskát, majd elindult visszafelé.
A felszínre vezető út jelentette a legnagyobb különbséget a szabadtüdős búvárok rekordjaihoz képest. Míg a freediverek hozzávetőleg ugyanannyi idő alatt jönnek fel, mint amennyi ideig lefelé úsznak, a palackkal merülőknek ehhez sokkal hosszabb időre van szükségük. Marknak például hat óra negyven percébe került mire megtette az utat a felszínig. Mark, merülése után, azt nyilatkozta a Phuket Gazette-nek, hogy magányos volt az útja felfelé, mintha a Holdon járt volna. Hogy miért úszott felfelé óráként átlagban kevesebbet, mint egy 50 méteres medence hossza?
A dekompresszió miatt. Aki maga még nem próbálta a búvárkodást, az is bizonyára látott már tengerben játszódó akciófilmekben olyan jelenetet, ahol a veszély elől menekülve egy-két pánikba esett szereplő megpróbál minél gyorsabban feljutni a tengeralattjáróból a felszínre, nem foglalkozva a kiegyenlítés problémájával. Ezen szereplők nyomástól szétpattanó erei az ilyen filmek visszatérő elemei.
Ezt a sorsot szerette volna Mark elkerülni. És persze még élénken élt emlékezetében idén februári esete, amikor három hónapig lábadozott rosszul sikerült merülése után.
Mostani merülése során hat palackot vitt magával, ezen felül pedig még 24-et adtak át neki segítőbúvárai, akik felfelé vezető út különböző pontjainál vártak rá. Felfelé megérte türelmesen és főleg lassan jönnie, hisz odafent a sikeres merülés után már ünnepelhette a Guinness-rekordját. (A hitelesítésre természetesen még várnunk kell.)
Mark Ellyatt elmondása szerint több mint tíz éve készült a rekordra. Sikerét pedig annak tulajdonította, hogy szervezete sokat elbír. Merülésével a merülési betegségek pontosabb megismerésében próbál segíteni.
