Sven Hannawaldnak pechje volt. Kiszúrt vele a norvég köd. No meg persze a versenybíróság. De szidhatja saját magát is, hogy miért nem ugrott jól az első sorozatban, amit végül is végeredményként hirdettek ki. Vagy eltárolhatja a 2. sorozatbeli remek ugrását a következő, Lahtiban rendezendő világkupa futamra. Bárhogy is áll hozzá, tény, hogy Adam Malysz átvette tőle a vezetést a világkupában.
 Ennyit lehetett látni a sáncból  |
A világ egyik leghíresebb sánca a Holmenkollen. Ennek az Olso mellett fekvő sáncnak egy komoly hibája van. A köd. Hiába a csodálatos környezet, a remek hóviszonyok, ha a ködtől sem a síugrók, sem a zsűri tagjai nem látnak az orrukig sem. Úgy pedig nehéz ugrani. A síugrók az ugrások előtt úgy érezhetik magukat, mintha vakon ugranának, csak nem feketeség, hanem fehérség veszi körül őket. Nem volt ez másképp a hétvégi világkupa futamokon sem. A szombati csapatversenyt még sikerült relative normális körülmények között megrendezni, a vasárnapi egyénin inkább csak sejteni lehetett ki merre repül, mint látni.
 Hannawalddal kiszúrt a köd |
Ilyenkor a felelősség a versenyigazgató vállán nyugszik, vagyis Walter Hoferén. Hofer vasárnap is főszereplővé vált, az viszont kétséges, hogy jól döntött-e. Történt ugyanis, hogy az egyéni verseny második köréből összesen négy ugró volt hátra – a legjobbak. Ekkor félbeszakították a versenyt, és végül mintegy negyed órás hercehurca után törölték a második kört, így az első ugrások eredményét könyvelték el végeredményként. Az indoklás szerint a döntés fő oka az volt, hogy a zsűri egyszerűen nem látta a leérkezést, érzés alapján pedig nem lehet pontozni. Emellett persze a sportolók egészségét is védték. Az viszont már kérdéses, hogy miért nem lehetett az utolsó négy ugrót gyorsan leküldeni, hisz az előttük pár perccel korábban ugrók esetében sem voltak sokkal jobbak a körülmények.
 A verseny végeredménye |
A döntésen leginkább két ugró bosszankodhat. Egyikük az osztrákok ifjú tehetsége, Thomas Morgenstern, aki az első körben nem ugrott világraszólót, viszont második ugrásával feljött a 2. helyre – vagyis ha az utolsó négy versenyző jobbat is ugrik nála, akkor is minimum 6. Mivel az első kört fogadták el végeredménynek, Morgi 13. lett.
A másik vesztes pedig az a német Sven Hannawald, aki a második sorozatban vezetett. Elsőre ő is kicsit ugrott (114 métert), másodikra viszont akkorát (122 m), amivel minimum 5. lett volna, de a dobogóra is jó kilátásai voltak. Walter Hoferék döntése alapján csak a 14. lett. Ez különösen azért bosszantó Hanni számára, mert ő a világkupa pontversenyének elsőségéért küzd, így nem mindegy neki, hogy pl. az 5. helyért kap 45 pontot, vagy a 14.-ért 18-at.
Hoferék a lengyel Adam Malysz kezére játszottak, aki az első körös eredménye alapján megnyerte a holmenkolleni versenyt és megkapta a győzelemmel járó 100 pontot. Ez volt Malysz idei első világkupa győzelme. Az idény elején elég gyenge teljesítményt nyújtott, a február végi világbajnokságon viszont a normál és a nagysáncon is tönkreverte a világot.
 A világkupa élmezőnye a norvég verseny után |
Mivel a szezonból még négy futam van hátra – kettő a finn Lahtiban, kettő pedig a sáncok királyán, a szlovén Planicában – így minden pontnak különös jelentősége van.
A holmenkolleni döntés pikantériája, hogy az eredményhirdetésre egészen kitisztult az ég, vagyis ha Hoferék kicsit tovább várnak, most másképp nézne ki a világkupa pontversenyének élmezőnye.
A németek legfeljebb a szombati csapatverseny eredményével vigasztalódhatnak. Azon ugyanis a csúfos világbajnoki szereplés után a német és az osztrák csapat is a dobogón végzett. Bár a verseny előtt sokan a vb-n jól szereplő, a hazai pálya előnyeit élvező norvégokat tartották esélyesnek, a dobogóra végül az osztrákok, a finnek és a németek állhattak fel. A norvégok pedig az igen gyászos 7. helyen végeztek, csak az olaszokat és a kahazokat sikerült megelőzniük.
