TURBÓ: Műholdas jeladóval követik a kék vércsék vándorlását

1800 kilométert tett meg 28 óra alatt egy kék vércse a Szahara felett. A Heni névre keresztelt madár apró jeladót visel a hátán, ennek segítségével követik útját a hazai kutatók. A madarászokat is meglepte, milyen gyorsan közlekednek a vonuló vércsék.






“Egyik napról a másikra hatalmasat változott a műholdas jeladókkal jelölt kék vércsék tartózkodási helye! Szeptember 21-ig még minden madár a korábban egy hónapig használt vonulás előtti gyülekező helyén volt. Azután egy csapásra minden megváltozott.” – írta Kékvércse-védelmi Life program honlapján Palatitz Péter, a projekt szakmai koordinátora.

A Magyarországon költő vándormadarak nyár végén kezdik a vonulást Afrika felé.
A kék vércse egyike a későn induló hosszú távú vonuló fajoknak – a madarak szeptember közepén startoltak. Néhány nap alatt Afrikába értek – a tempó a madarászokat is meglepte.
A kutatók műholdas jeladókat szereltek nyolc madárra, ennek segítségével vizsgálják a faj vándorlásának útvonalát.

“Reméljük, megtudjuk, merre vonul, és hol telel az a madárfaj, aminek megóvásán itthon évek óta dolgozunk” – árulta el érdeklődésünkre Palatitz Péter. “Arra tippelünk, hogy a madaraink Botswanában vagy Namíbiában töltik a telet, de az is előfordulhat, hogy Zambiában, Angolában, esetleg Szudánban kötnek ki” – mesélte a program egyik munkatársa, Fehérvári Péter. Mivel a vércsék elég apró madarak, súlyuk mindössze 130-200 gramm, nem lehet őket hatalmas műszerekkel terhelni. A nyáron felszerelt jeladók tömege mindössze 5 gramm. A műszer napelemmel működik, kétnaponta bekapcsol és tíz órán keresztül működik. Ez alatt a föld körül keringő műholdak befogják a jeleket és meghatározzák a madár pozícióját. A vándorlás program honlapján követhető.







Összesen nyolc vércsére került jeladó, a madarászok minden példányt elkereszteltek. Közülük Heni a sztár, ő a leggyorsabb. Szeptember 21-én még a jászsági gyülekezőhelyen éjszakázott, majd két nappal később, amikor jeladója újra bekapcsolt már 150 kilométerre a Románia és Szerbia határán lévő gyülekezőhelyen mérték be a műholdak Henit. Nem sokáig időzött a Kárpát-medence déli részén, 600 km-t repült és Macedóniát átszelve az Albán határig jutott, jelei szeptember 26-án este már az Ohridi-tó közeléből jöttek. Az igazi meglepetés azonban csak ekkor következett! Görögországot és a Mediterráneumot valószínűleg egyhuzamban átrepülve szeptember 28-án este már mélyen a líbiai sivatagban járt (Észak-kelet Líbia, Awjila). A 48 órás repülés alatt mintegy 1300 kilométert tett meg, jobbára a Földközi-tenger felett. Ezután sem állt meg azonban pihenni, éjszaka is folytatta útját a Szaharán keresztül dél felé. Az éjjeli órák egy részét még bizonyosan repüléssel töltötte, több mint 60 km/h sebességgel további 400 kilométert tett meg. Amikor 2009.09.29 hajnalban utoljára bemérték a műholdak a Tazerbo (Tazirbu) Oázis, közelében járt. A legfrissebb pozíció szerint már Csád déli részén a Kameruni határ közelében bukkant fel. Ez azt jelenti, hogy 28 óra alatt 1800 kilométert tett meg.

Heni mellett Csenge, Csalán és Virág is hasonlóan jelentős vonulási aktivitást mutat. Mindannyian alig pár nap alatt Afrikába értek, és jelenleg a Szahara barátságtalan körülményei között haladnak telelőterületük felé.

A hazai kékvércse állományra a varjak irtása mérte az első csapást a nyolcvanas években. A másik traumát a mezőgazdaság változása okozta. A pockokkal, rovarokkal és békákkal táplálkozó madarak azokon az alföldi gyepeken érzik jól magukat, ahol birkákat és marhákat legeltetnek. A rendszerváltás után leáldozott a külterjes állattartásnak, a legelőket beszántották, jobb esetben kaszálóként használják. Az ezredfordulóra a varjúállomány csökkenésével és a városokba vándorlásával csökkent a költőhelyek száma, a sok vegyszert alkalmazó mezőgazdaság miatt a táplálékmennyiség is megcsappant, így a hazai populáció rohamos csökkenésnek indult.

A 2006-ban elindult védelmi program során műfészkeket helyeztek ki és erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az élőhelyeken fennmaradjon a fajnak kedvező gazdálkodás. Munkájuk eredményeként 550 párról 950 párra nőtt négy év alatt az ismert kék vércse költőállomány. Ám hiába fektetnek rengeteg energiát a fészkelőterületek védelmére, ha a vonulási útvonalakon és a telelőterületeken elpusztulnak a madarak.

Comments

comments