Néhány órája érkeztünk meg a Cho-Oyu alaptáborába. Itt végre otthonosan mozgunk, az eddigi hányattatások után jól esik a rendezettség. Ezt a levelet a közösségi sátorból írom: nepáli szakácsaink, Pasang és Gyalzen épp a vacsorát főzik…
CSAPÓ 02 – Már Tibetben vagyunk…
CSAPÓ 01 – Az első beszámoló Kathmanduból
CSAPÓ 00 – Mit keres az extrem.hu újságírója a Himalájában?
Az előző napokat akklimatizációval töltöttük.
Ez azt jelenti, hogy szoktattunk a szervezetünket a magassághoz.
Felmentünk az Everest északi alaptáborába, és kétszer 5200 méter magasságban aludtunk.
A ritka levegőt csak Erőss Zsolti és az expedíció vezetője, Kollár Lajos viselték jól, a csapat többi része csak szédelgett.
Én ilyen kínzó fejfájást még soha nem éreztem: az első nap olyan volt, mintha kívülről acélpánttal szorították volna a koponyámat, belül pedig légkalapáccsal dolgozott egy regimentnyi melós.
Igyekeztünk mozogni: felmentünk a hegymászó-temetőbe leróni tiszteletünket
az Everest áldozatai előtt. Megrendítő volt látni a sok névtáblát – sok
lélek, akik odavesztek.
Álltunk Reinhard Wlasich, Dr. Gárdos Sándor és Várkonyi László síremléke előtt és egyikünk sem tudott mesgszólalni…
