Az Adidas filmben köszöni meg a deszkás zseninek azt a másfél évtizedet, amit megosztott velük.
Mark “The Gonz” Gonzales 15 éve.
Ez akkor is oly sok együtt töltött idő, ha csupán fele annak, amióta gyűri a flasztert.
Tizentöt év, ami alatt félelmeit és gátlásáit levetve legendává érett.
Ő mondta egyszer (amint arról a kisfilm hsz-ben is megemlékeznek):
“Amikor már nem félsz, hogy kinevetnek, vagy megítélnek, akkor kezdesz élni.”
Tizenhárom volt, amikor haverjával Kaliforniában begördült az addig még szinte nem is létező utcai gördeszkázás világába, s 1985-től már a profik között építgette karrierjét.
Az Adidas méltó módon ünnepli és köszöni meg azt a másfél évtizedet, amit megosztott velük.
Egy olyan filmmel, amielyben sorra felvonulnak azok, akikkel megismerkedett, együtt dolgozott, barátaivá lettek az évek alatt.
Az ő szemükön keresztül láthatjuk a polihisztor legendát.
Mert az: élő legenda, akkor is, ha saját bevallása szerint, az 540 és a 900 máig landolatlan kihívás számára.
(képek: tumbrl, 10thhandmarket)
Van a méltatásban valami, s még akkor is, ha tudjuk, hogy a szponzor saját védencét mindig miszitfikálja.
Az Adidas szerint egyszerűen saját maga alkotta világban él, amelyben nem csupán következő lépését megjósolni nehéz, de már-már a lehetetlenség határát súrolja az is, hogy bárki is lépést tartson vele. Sőt nem csak a gördeszkázásban, de bármely más sportban sem lehet hozzá hasonlót találni. Esetleg, ha Olga Korbut-nak és Bobby Fischernek közös szerelemgyermeke születne, akit Muhammad Ali nevel, és Pablo Picasso-tól vesz élet- és más művészeti leckéket, akkor talán mérföldnyire közelíthetné…
Ha ennek a fele sem igaz, vagy akár harmadoljuk is… , egy elképesztő embert kapunk.
Mert itt nemcsak a riderről van szó. És nem is csak a költő-grafikus-festő-… művészről:
“Különlegesen emlékezetes éjszaka volt, mert Mark, Brad Staba és én deszkáztunk körül a városon, és ismét kölöknek éreztem magam. Ez az egyik különleges dolog Mark-ban: minden percet élvezel, ha vele vagy.”
Másfél évtized nyomai The Gonz-tól:
