Downhill mountainbike verseny egy bányában? Ilyet is csak az amerikaiak találhatnak ki – gondolhatnánk, – de mégsem. A németeknek jutott eszébe, hogy egy kihasználatlan sóbányába vigyék a világ legjobbjait, akik tolongtak, hogy kipróbálhassák, milyen 80 km/h-val száguldani a Föld középpontja felé.
 Járatlan járatokon  |
A világ 16 legjobb férfi és 8 női downhillosa a hétvégén, Németországban pokoli küzdelemben vett részt – és nem csak átvitt értelemben. 2003. február 15-én rendezték meg ugyanis másodjára a Red Bull Race Down to the Middle of the Earth, (Verseny a Föld középpontja felé) mountainbike versenyt.
A helyszín a thüringiai Sondershausen melletti „Glückauf” sóbánya volt, ahol közel száz évig, 1991-ig bányászták a „fehér aranyat”. Aztán pár év múlva, egy élelmes ötlet nyomán úgy döntöttek, hogy ha már ementálivá tették a bányát, akkor hasznosítsák is valamire a járatokat. Mire is használják a sokszor éles szögben lejtő járatokat, ahol világítás alig, a páratartalom pedig 0% körüli? Mountainbike versenyre!
 A versenypálya |
Ez a rövid keletkezéstörténete az „Adventure Mine” bányának, ahol az első, és eddig egyetlen versenyt 2001-ben rendezték. Mint ahogy az a mellékelt ábrán is látható, a verseny –700 méterről indul. Mivel downhill verseny, a pálya itt is lejt, csak nem a hegytetőről kell lejutniuk a völgybe, hanem -700 m mélyről még mélyebbre, a Föld középpontja felé, ahogy a verseny nevében megfogalmazták. A rajthoz bányalifttel viszik le a versenyzőket és járgányaikat. A pálya hossza kb. 1000 méter, amelyen csak a legveszélyesebb szakaszokat világították ki. Ehhez jön az úgynevezett „alagút effektus”, aminek lényege, hogy a nem túl széles járatokban nehezebb a dimenziókat átlátni, főleg 80 km/h-s száguldás közben. Így persze sokkal nehezebb a megfelelő sebességet eltalálni, ami főleg az éles kanyarokban okozhat problémát. Hogy a sötétség mennyire nem vicc, azt a verseny honlapján található videókon te is lecsekkolhatod.
És akkor még nem is szóltunk a levegőben és padlón is jelenlévő sóról. A 25 C fokos átlaghőmérséklet a tengerparton paradicsomi, a sós bányában már kevésbé. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen terepviszonyokkal kapcsolatban senkinek nincs különösebb gyakorlata, hisz a sondershauseni földalatti mountainverseny unikumnak számít.
Az érdeklődés a média és a közönség részéről is nagy volt, a szervezők keze azonban meg volt kötve. A bánya befogadóképessége korlátozott volt, csak mintegy 200 nézőt tudtak a verseny útvonalán elhelyezni, akik a verseny hivatalos honlapján jelentkezhettek.
 Brian Lopes, a bányamenő |
A meghívásos verseny iránt mountain bike-osok között is nagy volt az érdeklődés. A férfiaknál és a nőknél is kettesével indították rajtnak őket, ahol a jobbik jutott tovább. A kiesési verseny végén, a döntőben óriási volt a küzdelem. A két résztvevő a 2002-es kapruni mountain bike világbajnokság 4-cross kategóriájának két legjobbja: a francia Cedric Garcia, a Red Bull Race Down címvédője, a vb 2. helyezettje, ellenfele pedig a 2002-es világbajnok amerikai Brian Lopes volt. Nagy küzdelemben végül itt is az amerikai bizonyult jobbnak. A videófelvételek tanulsága szerint komoly adrenalinbomba volt a döntő, mivel Brian felajzva, és persze a nagy kormányzás/fékezések után kezét fájlalva ért a célba. A nők versenyét szintén a kapruni vb győztese, a francia Anne Caro Chausson nyerte. Magyar versenyzőt sajnos nem hívtak meg a földalatti viadalra.
