Ha valaki nem ismerné még e nevet: Ellen MacArthur, az nagyon gyorsan kezdje el memorizálni. A kicsi angol hölgy még csak 27 éves, de már most minden idők legnagyobb női vitorlázója. Teljesítményét még a férfiak is megsüvegelik!
 Ellen MacArthur – a tengerészlány  |
Kész szerencse, hogy a hétvégén a franciaországi Le Havre kikötőjéből elrajtol a hatodik Transat Jacques Vabre Atlanti-óceán átkelő verseny. Hogy ebben mi a szerencse nekünk, ill. nektek kedves olvasók? Pl. az, hogy így megismerkedhetünk egy nagyszerű fiatal lánnyal, aki törékeny termete és zsenge kora ellenére már beírta magát a tengeri vitorlázás történetébe. Az angol Ellen MacArthur (aki honfitársai többségétől eltérően legalább annyira vallja magát franciának, mint angolnak), ugyanis a hivatalos mérési adatok szerint mindössze 5 láb és 2 hüvelyk magas, ami metrikus rendszerünkben nem több, mint 158 centiméter. És ez a kicsi lány már jóformán mindent megcsinált, amiről egy tapasztalt tengeri medve álmodhat, és amit érdemes elmesélni az unokáknak. Haladjunk szépen sorban, és ismerkedjünk meg Ellennel!
Szűk esztendők és sikerek
Hősnőnk 1976-ban született Angliában, és még csak 8 éves volt, amikor leküzdhetetlen vonzalmat kezdett érezni a vitorlázás iránt. Nem teketóriázott, elkezdett gyűjteni első hajójára, és három szűk esztendő uzsonnapénzéből meg is vette első, 2,5 méteres Finn Dinghi hajóját. Attól fogva jóformán le sem jött a hajóról, egészen addig míg 18 éves korában meg nem kerülte a brit szigetet, és meg nem kapta az Év Fiatal Hajósa elismerést.
Az elismerést újabb szűkölködés követte, Ellen már a következő nagy útra spórolt. Újabb három évre volt szükség ahhoz, hogy végre valami igazán nagyot dobjon. Vett egy “csak oda” repülőjegyet Franciaországba (véletlenül se tudjon hazamenni…), maradék pénzét pedig egy lerobbant 21 láb (kb. 7 méter) hosszú Mini Yacht-ra költötte. A hajót ő maga újította fel, és tette versenyképessé annak érdekében, hogy együtt indulhassanak el az 1997-es 4000 mérföldes Minitransat versenyen, ahol természetesen az Atlanti-óceán egyik oldaláról kell átjutni a másikra. 33 nap alatt teljesítette a távot, és ezt követően már végképp nem volt visszaút.
 A hajó: Foncia – trimarán |
Két országban is az év vitorlázója
1998-ban hivatalosan is elindult a Round Britain versenyen, és ha már ott volt meg is nyerte. Ennél nagyobb haditettet volt, hogy az Open 50 kategóriában megnyerte a legendás Route de Rhum (A rum útja) versenyt, még úgy is, hogy meghibásodott a hidraulikus tőkesúlya, ami nagyjából olyan, mintha az autóban elromlik a kormány. Ezek után nem csoda, ha semmi sem menthette meg attól, hogy neki ítéljék az Év Vitorlázója díjat Nagy-Britanniában, és az Év Ifjú Vitorlázó Reménysége díjat Franciaországban. 1999-ben elindult karrierje első Jacques Vabre transzatlanti versenyén, ahol mindjárt hatodik lett 20 induló között. De neki még ez sem volt elég! Igazi nagy kihívásra, nagy kalandra vágyott. Mit tehet ilyen esetben egy vitorlázó? Elindul a Vendée Globe egyszemélyes non-stop földkerülő vitorlásversenyen!
Vendée Globe – Egyedül a Föld körül
 A csapat: Alain és Ellen |
A Vendée Globe fenti rövid jellemzéséből talán kiderül, hogy ez maga a verseny, a kihívás, a tengeri vitorlázás netovábbja. Aki ezt végig csinálja, az bekerül a vitorlázás históriás könyvébe. Ahogy Ellen is bekerült. Elébb még sikerült egy támogatót találni a Kingfisher személyében, így neki már tényleg csak a vitorlázással kellett törődnie. 2000-ben Ellen még csak 24 éves volt, amikor nekivágott a világ összes óceánjának. Az apró leány egy személyben volt kapitány és legénység, navigátor, rádiós és szakács, de igazából ez a legegyszerűbb része az egésznek. Amitől igazán horror ez a verseny, az az, hogy a hajón valakinek (szinte) mindig szolgálatban kell lennie. Mivel az ember fia, lánya egyedül van, ezért nem valami bőséges a választék, így egyetlen (alig) járható út maradt: minimálisra kell csökkenteni az alvásra szánt időt. Ellennek ebben egy olasz kronobiológus, Claudio Stampi segített, az ő tanácsainak köszönhetően tudta Ellen végigcsinálni a 100 napos kihívást napi 5 óra alvással. De soha nem aludt egyszerre 20 percnél többet! Tessék ezen gondolkodni…
 Ez ugyanaz a hajó, a Foncia |
Erőfeszítéseit oly‘ mértékben siker koronázta, hogy végül 93 napi vitorlázást követően alig egy nappal lemaradva lett második Michel Desjoyeaux mögött. Ő a legfiatalabb, aki teljesítette a Vendée Globe-ot, a hölgyek között pedig a leggyorsabb is.
Alain és Ellen – összeáll a csapat
2001-ben újra ott volt a két évente megrendezett Jacques Vabres versenyen, ezúttal jóbarátja Alain Gautier (a Vendée Globe 1993-as győztese) volt a társa a kétszemélyes csapatok viadalán. A többtestű hajók Open 60 kategóriájában második lett a vegyespáros.
2002-ben az egyszemélyes és a csapatversenyeket is favorizálta: rajthoz állt a Jules Verne Trophy-n, amelynek célja, hogy a lehető legjobb hajó, és a válogatott legénység minél rövidebb idő alatt kerülje meg a Földet (aktuális rekord: Bruno Peyron 64 nap 8 óra 37 perc 40 másodperc). Illetve újból nekivágott a Rum útjának, amit ezúttal ő teljesített a leggyorsabban.
Idén pedig Alain Gautier hívta meg ismét társnak a Jacques Vabres transzatlanti versenyre, ahol most már nem csak, mint két kiváló tengerész, hanem mint, egy nagyszerű csapat néznek szembe a 37 ellenféllel. Az egytestű hajók szombaton (nov. 1.) du. 2-kor, míg a többtestű (katamaránok, trimaránok) 24 órával később futnak ki Le Havre-ból. A leggyorsabb hajók kb. 14-16 nappal a start után fognak megérkezni a brazíliai Salvador de Bahiaba.
 A JV útvonala: pirossal az egytörzsűek, sárgával a többtörzsűek útvonala |
