Mint valami “B” kategóriás burleszkben: akárhová nézünk mindenütt őket látjuk. Mármint honfitársainkat: van belőlük mindenhol, nem lehet olyan eldugott szeglete a bolygónak, ahol ne lenne legalább egy magyar. Legutóbb Vrana Tamással beszélgettünk, aki Chilében vezetett rafting túrákat.
 Elkél a képzett kormányos  |
Van, aki, ha nem is forrón, de melegen szereti. Mindenesetre a hideget nehezebben viseli, és a decemberi havas, jeges zimankóban úgy dönt, köszöni szépen, ő inkább elmegy melegebb éghajlatra. Milyen megoldás kínálkozik, ha az ember fia decemberben egy kis nyári munkára, pénzre és kalandra vágyik? Olyan helyre kell menni, ahol decemberben (is) nyár van. Magyarán át kell lépni az Egyenlítőt, és irány a Föld déli csücske. Ha pedig a nyárra vágyó ember otthonosan mozog a vadvízen, képes elkormányozni egy 4-6 személyes raftot, akkor a munkavállaláshoz ideális hely Chile. A hosszú és keskeny dél-amerikai ország szerencsés földrajzi adottságainak köszönhetően bővelkedik magas hegyekben és gyors folyású vadvízekben. Ráadásul arrafelé pont akkor van a főszezon, amikor mi idehaza havat lapátolunk a ház előtt. Vrana Tamás sem sokat gondolkodott, hogy melyiket válassza (hólapátolás vs. chilei vadvizek), szétnézett a neten, és már úton is volt, hogy 10 felejthetetlen hetet töltsön Chilében. Az extrem.hu már itthon érte utol a messziről jött embert.
Szigorúan szervezetten
 Amíg ti raftingoltok, addig én kajakozom egyet |
– Pár perccel ezelőtt nem tudtál a telefonhoz jönni, hol talált meg a hívásunk?
– Mátraszentimrén vagyok, egy tanfolyamot vezetek.
– Vadvizeset?
– Nem, nem vadvizeset. Számítástechnikát oktatok, ez a civil foglalkozásom, és most van munka bőven.
– Mióta vagy itthon, és mennyit voltál távol?
– Csütörtökön (febr. 19. – a szerk.) jöttem haza, miután két és fél hónapot töltöttem Chilében, mint raftos túravezető.
-Hogy jutottál ki? Értem ezalatt, hogy szervezett körülmények között mentél, vagy vettél egy repülőjegyet, és nekivágtál az útnak?
– Nem, azt nem kockáztattam meg, hogy csak úgy elinduljak, bele az ismeretlenbe, jobban szeretem a szervezett dolgokat. Szétnéztem az interneten, és a nemzetközi rafting szövetség honlapján találtam számos külföldi munkalehetőséget: Japán, Skócia, Észak- és Dél-Amerika. Csak választanom kellett, hová akarok menni, elküldeni a jelentkezésemet, és várni a választ.
– Chilét te választottad, vagy ez jutott?
– Chilét én választottam, régi álmom volt ugyanis, hogy eljussak egyszer Dél-Amerikába. Rengeteget hallottam már az ottani folyókról, helyekről, és már nagyon szerettem volna testközelből megismerni ezt a vidéket.
Rövid a szezon, sok a vendég
 Nem volt mindig felhőtlen az idő |
– Milyen körülmények fogadtak, amikor megérkeztél?
– Minden teljesen rendben volt, azt kaptam, amit ígértek, semmilyen probléma nem volt, se a szállással, se az ellátással. Puerto Varasban volt a túráztató cég ( Tranco Expediciones) központja. Nagyjából úgy működtek, mint a hasonló európai cégek: foglalkoztak hagyományos turizmussal is, és az egyre divatosabb ún. kalandturizmussal is. Ehhez kerestek kajakos és raftos túravezetőket, amilyen én is vagyok.
– Sok külföldi túravezető volt? Úgy is feltehetném a kérdést, kevés a tapasztalt helyi vezető?
– Azt nem mondanám, hogy kevés, van bőven jó helyi vezető. Inkább az a helyzet, hogy nagyon rövid a szezon, jó esetben is csak 3 és fél hónap, míg pl. Európában 6 hónap. Ebben a rövid időszakban azonban óriási a forgalom, mindenki ilyenkor veszi ki a szabadságát, és nagyon sok külföldi is jön. Egyébként, válaszolva a kérdés első részére, voltak rajtam kívül is külföldi túravezetők, írek, törökök, amerikaiak.
– Jó kis nemzetközi társaság. Az ilyen közösségekben meglehetősen jó szokott lenni a hangulat.
– Arra itt sem lehetett panasz, a helyiek és a külföldiek is nagyon jó fejek voltak, senkivel sem volt probléma.
– Gondolom, a hivatalos nyelv az angol volt. Esetleg, beszélsz spanyolul?
– Most már egészen jól megy, amikor kimentem még csak pár szót ismertem, aztán belejöttem, mert muszáj volt. Angolul viszont szinte mindenki beszélt valamilyen szinten, legalábbis a külföldiek közül.
 Elől a Petrohue, hátul a Monte Tronador |
– No és a lényeg: merre jártál, milyen folyókon eveztél?
– A túrákat Puerto Varas környékén szervezték, a város 3-400 km-es körzetében. Három folyóra vittünk csoportokat, ezek a Petrohue, a Lincura és a Trancura. Mind a három gyönyörű folyó, és igazi élmény evezni rajtuk. Naponta két túra volt, de mindig készenlétben kellett lenni, hogy be tudjunk ugrani, ha arra van szükség.
– Milyenek voltak a kuncsaftok? Ha jól tudom, nagyon sok amerikai, mármint az USA-ból, jár Chilébe raftingolni.
– Valóban volt sok amerikai, de jöttek Kolumbiából, Mexikóból és Európából is, elsősorban németek, svájciak és britek. Egyébként helyiek, chileiek is nagyon sokan voltak. A legtöbben ilyenkor veszik ki a szabadságukat, és az ország északi részéből szívesen jönnek le délre, raftingolni, hegyet mászni, vulkánokat nézni.
30 dollár túránként
 Rodeo hajó magánya Dél – Amerikában |
– Biztos sokakat érdekel, sőt a többségnek ez lenne az első kérdése: mennyit fizetnek a túravezetőknek?
– 30 dollárt kaptunk egy túráért, ez amolyan standard ár volt, a városban működő másik két hasonló cég is ennyit fizetett a túravezetőknek. Ebből a pénzből már meg lehetett élni, ráadásul a szállásom is meg volt oldva.
– Volt valamilyen útiterved mikor kimentél, mi az, amit feltétlenül meg akarsz nézni?
– Volt egy ilyen programom, de abból sajnos nem sokat tudtam valóra váltani. Nagyon szerettem volna elmenni evezni a Futaleufúra, de az túl messze volt. Viszont sokat bicikliztem a város környékén, legalábbis addig, amíg el nem lopták a bicajt. Úgy látszik, vannak dolgok, amik a világ minden részén egyformán működnek.
– Úgy érzem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, nem most jártál utoljára Chilében.
– Egész biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Nagyon jól éreztem magam, gyönyörű helyeken jártam, nagyon sok jó emberrel találkoztam, remekül éreztem magam. Egyértelmű, hogy amint lehet visszamegyek!
