Az amerikaiak utat építenek a Déli-sarkra! Persze nem aszfalt alapút, ahhoz arra túl hideg van, hanem jégből gyalultat. A project igen drága, és nagy forgalomra sem számítanak, de a trend megállíthatatlannak tűnik: utat körnek a civilizációnak.
 A hatodik kontinens  |
Az 1959-ben megszületett Antarktisz Szerződés szerint a hatodik kontinens természeti kincseit a világ egyetlen országa sem aknázhatja ki, és a kontinensen bármilyen nukleáris tesztelés is tilos. Legalábbis 2041-ig, akkor kell majd a szerződést ismét megújítani. A paktumot mellesleg Magyarország is aláírta, bár ettől nem lettünk nagyhatalom az Antarktiszon sem. Bár a kontinens független, egyetlen államhoz sem tartozik, azért korántsem lakatlan. Kutatók legalábbis éldegélnek rajta, sőt időről-időre egy-egy kalandor/utazó is arra vetődik, bár őket a kutatók nem látják szívesen, ahogy történt ez pl. decemberben egy bajba került ausztrál helikopter pilótával is, akinek idő előtt elfogyott a benzinje. „Ha minden bajba jutottan készségesen segítenénk, nem jutna időnk a kutatásra” – védekeztek a tudósok az eset kapcsán.
 Amíg elkészül az út, marad a szánhúzás |
Ennek ellenére azért a civilizáció, ha lassan is, de egyre inkább megveti a lábát az Antarktiszon is. Az egyik legújabb, igen grandiózus project keretében 1650 km „jégsztádát” építenek, amely a földrész Új-Zélandhoz legközelebb eső partjáról indul a golyóbis legdélebbi pontjára. Az építtetők szerint, ha elkészül, többet nem kell C-130-as szállítógépekkel repülve a Déli-sarkra szállítani a tudósokat és a tonnányi felszerelést az Amundsen-Scott bázisra.
Hogy hogyan lehet jégből utat építeni a jégre? Az útépítők legfontosabb feladata, hogy 6 méter széles sávban kijelöljék a pályát, a két oldalán zöld zászlókat helyezzenek, el, simává tegyék az út felszínét és betömjék a „kátyúkat”. A munkálatok két éve folynak, és a téli hónapok után legalább annyi gyötrelmet okoz számukra a jégen keletkező repedések betömése, mint a magyar utak kátyúinak betömködése.
Persze akadt már olyan, aki személygépjárművel jutott el a Déli-sarkra, de járatnak utakon. Az első az Everesten is elsőséget jegyző új-zélandi Sir Edmund Hillary volt, aki egy átalakított traktoron tette meg az utat még 1958-ban, egy transz-antarktiszi expedíció keretében. Hillarynak akkor ez 81 napjába került.
Az építkezést finanszírozó Amerikai Természettudományi Alapítvány szerint a kontinens szélétől induló úton mintegy 14-18 nap alatt lehet majd eljutni a Déli-sarkig, és fel vannak rá készülve, hogy a turistákat utaztató társaságok is használni akarják majd az utat, amit pedig kutatók és felszerelésük szállítására építettek. 2003-ban az óceán felöl mintegy 13 ezer turista érkezett az Antarktiszra, de csak a töredékük ment el egészen a Déli-sarkig.
 Az út a Transz-Antarktiszi hegységen vezet keresztül |
A South Pole Traverse projectbe eddig húsz millió dollárt öltek bele, és 685 km-t tudnak már maguk mögött, vagyis a munka mintegy 40%-át. A legújabb számítások szerint várhatóan a 2006-os déli-sarki nyári szezonra lesznek kész, és a sarki nyár alatt, mintegy 100 napig lesz majd évente használható. Átadás előtt még egy nemzetközi természetvédelmi vizsgálaton is meg kell feleljen a project, mielőtt a teherszállítók használatba vehetik.
Persze dugókra nem számítanak, de mivel egyre több kutatás folyik az Antarktiszon, az út biztonsan nem marad kihasználatlan. Az egyik ilyen nagyszabású project az Ice Cube, vagyis jégkocka, amihez komoly mennyiségű felszerelésre van szükség Ez egy asztronómiai obszervatórium, amely a kozmikus neutrínó sugarakat vizsgálja majd. Ezek befogására egy köbméter területen a kutatóbázis alatti jégben helyeznek el szenzorokat, amelyek a tervek szerint 20 gigabyte-nyi adatot gyűjtenek majd be naponta.
Pontosan az ilyen adatgyűjtés miatt az útnak van egy másik, fontosabb célja is: a jégsztráda mellett fut majd az az optikai kábel, amelynek segítségével a Déli-sarki bázison gyűjtött adatokat sokkal gyorsabban eljuttathatják majd a világ többi részére, mint jelenleg. Az Antarktisz ugyanis kívül esik a legtöbb Föld körül keringő szatellit látóterén, ami komoly gondot okoz a kutatóknak. A kábel elhelyezése 250 millió dollárba kerül, amihez képest a jégsztráda 20 milliós költsége aprópénz.
