A kazahok az eddig mászatlan Makalu-ra indulnak, az olasz Simone Moro pedig ott próbálkozik, ahol télen még senkinek nem jött össze semmi: a Karakoramban.
 Broad Peak  |
A világ legmagasabb csúcsain még a nyári hónapokban is meglehetősen zord körülmények fogadják a hegymászókat, a tél viszont minden képzeletet felülmúlóan durva.
A lánc legmagasabb hegyét, a Mount Everestet már többször megmászták télen is, ugyanakkor a második legmagasabb csúcs, a K2 még mászatlan a hideg évszakban.
Sőt, a Pakisztánban lévő hegység egyik nyolcezres (K2, Nanga Parbat, Broad Peak, Gashebrum I és II. ) csúcsát sem sikerült még télen meghódítani. A magyarázat a hegységrendszer földrajzi fekvésben keresendő.
A Himalája keleti részének időjárását a monszun határozza meg.
Ez azt jelenti, hogy május közepétől augusztusig ömlik az eső, a magasan fekvő területeken pedig a hó.
A hegymászóidény itt a tavasz és az ősz. Amikor “kitavaszodik”, a hegymászók elindulnak, és addig van idejük megmászni a hegyeket, amíg megérkezik a monszun. Az idény másik része a monszun elvonulása után kezdődik és egészen a tél beálltáig tart.
Érdekes, hogy a himalájai csúcsok legnagyobb részét már megmászták télen – ugyanis az időjárás meglehetősen stabil ebben az időszakban. Ilyenkor szinte egyáltalán nem esik hó, ritkán érkeznek viharok. A hideget leszámítva túl sok nehézség nincs.
A hegységrendszer nyugati része – amit Karakoramnak neveznek – a kontinentális éghajlati övbe tartozik. Itt nyáron szokás mászni.
A Pakisztánhoz tartozó hegységben télen nagyon hideg van, akár mínusz 50 fok, ehhez jön még az üvöltő szél, ami néha meghaladja a 200 kilométeres sebességet.
 Simone és Werth |
A kazahok a himalájai régióban található Makalu-ra másznak, az olasz Simone La Terra a Nanga Parbatal próbálkozik, a szintén olasz Simone Moro pedig a napokban indult el a Broad Peakre.
Utóbbi két csúcs a Karakoramban található.
A 8485 méter magas Makalu a Keleti Himalájában található – télen itt kimondottan kevés hó esik.
A hegy azért maradt mégis mászatlan a hideg évszakban, mert a technikailag nagyon nehéz csúcsok közé tartozik.
A 8500 méteres Makalu egy lapon említhető a K2-vel, amit a legnehezebben elérhető csúcsnak tartanak.
A kazahok tehát kemény fába vágják fejszéjüket, igaz alaposan felkészültek az extrém körülményekre. A Denis Urubko által vezetett csapat 2007 októberében járt a K2-n, ez volt a világ második legmagasabb és legnehezebben elérhető hegycsúcsának legkésőbbi megmászása .
Az idő már-már télbe hajlott, de a csapat kitartott. Érdekesség, hogy a mostani Makalu-expedícióhoz három olasz is csatlakozott, köztük egy hölgy, Nives Meroi. Nivesnek 10 nyolcezres csúcs van a tarsolyában, legutóbb az Everestet mászta meg. Oxigénpalack nélkül.
 Simone La Terra visszafordult |
6000 méteren építette fel az első tábort.
A körülmények magukért beszélnek: az olaszok mínusz 35 fokban és 100 km/h feletti szélben másztak.
Ezután beütött a krach, az expedíciónak vissza kellett fordulnia.
December 21-én egy szélroham az egész alaptábort elsodorta, a konyhasátor egészen a gleccserig csúszott, az élelmiszerkészletek jelentős része elveszett.
– Akkor el kellett határoznom, hogy mit tegyünk. Úgy döntöttem, feladom – nyilatkozta Simone pár nappal később.
Bár a Nanga Parbat mindössze 8125 méter magas, mégis az egyik legnehezebb csúcs a térségben.
 Simone Moro |
Simone annak ellenére, hogy még csak 40 éves, “öreg rókának “számít, akinek szakterülete a téli mászás.
Akkor vált himalájai sztárrá, amikor 2002-ben télen mászta meg a Sisha Pangmát, a világ 14. legmagasabb csúcsát.
Az embertelen körülmények közti mászás módszereinek elsajátítását 1993-ban Dél-Amerikában kezdte, télen (a déli féltekén ez június, július, szeptember) mászott az Aconcaguára és a Cerro Mirador-ra.
Simoneról már ekkor lehettett tudni, hogy tökös hegymászó, mivel az utóbbi csúcsra egyedül mászott új utat, ráadásul alpesi stílusban. 1997-ben Anatoly Boukreev-vel, az egyik orosz legendával indult el az Annapurna téli meghódítására.
Az expedíció tragédiába torkollott, Boukreev ugyanis eltűnt.
Simone Moro 2001 telén Tien Shan-ban durrantott nagyot, Ázsia leghidegebb hegységében megmászta a Marbe Wall-t. A 6400 méter magas csúcs elérése az északi falon keresztül azért váltott ki elismerést, mert meglehetősen sok sziklabetétet tartalmaz, mínusz harminc fok hidegben sziklát mászni pedig nem a legegyszerűbb mutatvány. Simone 2007-ben sikertelenül próbálkozott a 8051 méter magas Broad Peakkel, most azonban a pakisztáni Shaheen Baig és az olasz Leonhard Werth társaságában ismét belevág a buliba.
–
 Simone és a pakisztáni Shannen |
– Az embernek végig kell mennie a Baltoro gleccser mellett, ami nyáron is egy elég kemény dolog. Télen több méternyi hóban ez nagyon komoly mutatvány. Ilyen körülmények között a logisztika a legnehezebb ügy, hiszen a felszerelést fel kell juttatni az alaptáborba – mondja Dávid.
Tavaly pontosan a logisztikán csúszott el Simone Borad Peak expedíciója (későn ért fel a hegyre), ezért idén outsourceingolta a szervezést. Shahen Baig pakisztáni hegyivezető helyben már mindent előkészített, ami a mászáshoz szükséges.
 Sok hó, nagy hideg |
– A teherhordók egyre több pénzt követelnek, folyamatosan új követelésekkel állnak elő, ezért idén helikopterrel megyünk az alaptáborba – számolt be az expedíció honlapján Simone.
 Egy 8000-es csúcs télen |
– Kedvelem az igazi telet és a magányt. Nem szeretem azt, amikor ezren vannak a hegyen, és meg kell osztanom minden tervemet másokkal. Nem akarok semmilyen versengésben résztvenni – nyilatkozta Simone a climbk2.net-nek.
Simone Moro egyébként reális célt választott.
A 8051 m magas Broad Peaket az egyik legkönnyebb nyolcezresnek tartják. Persze ez a nyárra vonatkozik, télen még a Magas Tátra vagy az Alpok csúcsai is rázós feladatnak számítanak.
A meredek és ebből fakadóan lavinaveszélyes szakaszok 6000 méter körül vannak. Ha az olaszok ezt sikeresen beveszik, és ha az időjárás is velük van, összejöhet nekik a csúcs, illetve a Karakoram első téli meghódításával járó dicsőség.
