Győrbíró Lívia egy hónappal az olimpia előtt, éles versenyben vívta ki az indulás jogát a női szörfösök között. Athénban Gádorfalvi Áronhoz hasonlóan őt is megviseli, hogy alig van szél. Élményeiről mesélt nekünk.
 A fotón is látszik, hogy nincs épp szélvihar  |
-Hogy érzed magad az elsõ olimpiádon?
-Köszönöm, jól vagyok, jól érzem magam, azt hiszem mondhatom azt, hogy minden rendben van.
-A versenyzés is jól megy?
-Kezdetben egészen jól ment, volt egy 19. helyem is, ami nagyon jónak mondható, de ez még akkor volt, amikor fújt a szél. Sajnos korántsem olyanok a szélviszonyok, amilyeneket az itteni világkupa versenyeken megszokhattunk. Szinte teljes szélcsend van, ami nekünk nem igazán fekszik. A legnagyobb baj talán az, hogy szél nincs, hullámok viszont vannak, ez pedig pont az a szituáció, amit a Balatonon nem lehet gyakorolni.
-A „szél nincs, csak hullám” felállás talán még tengeren sem szokványos.
-Ott azért gyakrabban elõfordul, hiszen hullám az mindig van, a szél meg hol fúj, hol nem. De hiába járunk év közben a lehetõ legtöbbet külföldi versenyekre, erre nem tudunk úgy készülni, mint azok, akik egész évben tengeren szörföznek.
 Az olasz Sensininek fekszenek legjobban az athéni viszonyok Fotó: Herbert Knosowski |
-Hogy állsz most az összetett versenyben?
-Sajnos nem olyan jól, mint az elsõ napokban. A szélcsendes futamokon alaposan visszacsúsztam, most 23. vagyok, de nagyon jó lenne bekerülni az elsõ húszba, amire akkor volna esélyem, ha megérkezne az a front, ami északi irányú termikus szelet hoz a pályára. Nekünk és a vitorlásoknak ugyanis ez a szélcsend a legrosszabb, ami viszont nagyon jól jön sportlövõknek és majd a kajakosoknak is.
-Ha huszadikként jönnél haza, akkor már elégedett lennél a teljesítményeddel?
-Akkor nagyon elégedett lennék, de azt mondom, most sem vagyok elkeseredve, ugyanis minden tõlem telhetõt megtettem a jó szereplés érdekében, az már nem rajtam múlott, hogy feltételek nem játszottak a kezemre.
 Lívia 20. szeretne lenni |
-Kint van a családod, férjed, kisfiad is Athénban, a magyar táborban laknak. Mennyit tudsz velük találkozni?
-Sajnos nem annyit, amennyit szerettem volna, ugyanis a rengeteg futamhalasztás elvitte a szabadnapjaink többségét. Eredetileg úgy volt, hogy minden másnap lesz futamunk, aztán szinte minden egyes napot a pálya mellett kellett tölteni. A halasztások, a bizonytalanság, a többórás várakozás eléggé megviselt, nem is annyira fizikailag, mint inkább mentálisan.
-Akkor túl sok szabadprogramot sem lehetett beiktatni a naptárba, pl. egy-egy kirándulás formájában.
-Arra végképp nem volt idõ, de ezt annyira nem sajnálom, elvégre nem kirándulgatni, hanem versenyezni jöttem Athénba.
|
