Gádorfalvi Áron olimpiai útját már fél éve követjük. Áronnak ez már a 3. olimpiája. Most nem boldog, mivel alig van szél, ráadásul szervezési nehézségek miatt idejük sincs élvezni a többi versenyt.
 Nem csak egymással, a szélhiánnyal is küzdenek Fotó: Peter Andrews  |
-Most már túl vagyunk az olimpiai szörfversenyek felén. Milyen mérleget lehet vonni az eddigiek alapján?
-Vegyes mérleget, ugyanis nem minden úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. A legnagyobb gond az, hogy igazából nincsen szél, többnyire csak nagyon gyenge 1-2-es szél lengedezik a pályán. Itt rendszerint nagyon jó, legalább közepes erõsségû szél szokott fújni, amiben nekem jól szokott menni a versenyzés.
-Két héttel az olimpia rajtja elõtt voltál kint Athénban, és akkor is ilyen gyenge szél volt.
-Igen, ez igaz, éppen ezért gondoltam, hogy azzal le van tudva a gyenge szeles idõszak, és az olimpián a jól megszokott szélviszonyok lesznek. Ezzel szemben, alig kaptunk szelet, számtalanszor kellett futamot halasztani. Gyakorlatilag minden szabadnapunk az elmardt futamok pótlására ment el. Ez ugye azt jelenti, hogy az elõre kiírt versenynapon megjelentünk a pályán, és vártuk, hogy lesz-e szél, ill. milyen döntést hoznak a versenybírók. Ha úgy döntöttek, hogy nincs futam, akkor odalett az egész napunk, ráadásul másnap jöhettünk pótolni, általában ugyanolyan szélviszonyok között.
 Nem egyszerű sport ez Fotó: Herbert Knosowski |
-Muszály minden futamot megrendezni?
-Nem, elvileg nem muszály, tudtommal már 4 érvényes futam után is lehetne eredményt hirdetni, de a szervezõk, érthetõ okokból szeretnének minél több, lehetõleg az összes, futamot lebonyolítani. Ha következetesen ragaszkodtak volna a szabályokhoz és a szokásokhoz, akkor az eddig lefutott nyolc futamnak a felét nem lett volna szabad elindítani.
-Kis szélben nyilván többet kell dolgozniuk a szörfösöknek, ezek szerint ez az idõ inkább az erõsebb fizikumú versenyzõknek kedvez?
-Ezt nem mondanám, inkább a könnyebb szörfösök vannak elõnyben. Én sem vagyok túl nehéz, de az a helyzet, hogy hiába megyek jól a futam elsõ felében, a végét már nem bírom, nagyon elfáradok. Egyébként persze vannak olyanok, akik ilyen kis szélben is tudnak nagyon jól menni: pl. az élen álló brazil Ricardo Santos, az izraeli Gal Fridman, vagy a hazai pályán versenyzõ Nikolaosz Kaklamanakisz (Atlanta bajnoka – a szerk.).
 Harcban a bójákkal |
-Számokba foglalva, milyen volt a te szereplésed?
-Egészen jól kezdõdött, ugyanis az elsõ napokban volt egy két szeles futam, akkor 14-15. voltam összetettben. Aztán jött a szélcsend, és azokban a futamokban nagyon rosszul mentem, volt egy 24. helyem is, azt szerencsére majd ki lehet ejteni (a legrosszabb eredmény kiesik az összesítéskor – a szerk.). Szerencsére a legutóbbi napon (aug. 22.) kicsit feltámadt a szél, olyan volt, amilyenre elõzetesen számítottunk, úgyhogy sikerült a 8. helyen végeznem.
-Ez volt a nyolcadik futam, hátra van még három, mire lehet ez elég a végeredményt illetõen?
-Túl sokat már nem lehet várni ettõl a három futamtól. Ha befutna a nagyon várt északi irányú termikus szél, akkor tudnék a legutóbbihoz hasonló futamokat menni. Most 20. vagyok, optimális esetben a 15-16. hely lehet a cél.
-Nézzünk szét egy kicsit a pályán kívül is! Hogy telnek a civil hétköznapok Athéban?
-Sajnos túl sok nincs belõle, mivel az elhalasztott futamok pótlása elvitte a szabadnapokat. Az olimpiai faluból indulnak buszok a versenyek helyszíneire, de néha egy órát kell rájuk várni, és még teli is vannak, úgyhogy rendszerint inkább a faluban maradok. Eddig a férfi kézilabda válogatottunk két meccsén voltam, és vasárnap is készülök kimenni a görögök elleni mérkõzésükre. Más már nem nagyon fog beleférni a programba: 25-én lesz az utolsó futamunk, elvileg, és 27-én már jövök is haza.
