A létező legbensőségesebb díjkiosztó, amit ember el tud képzelni, stílszerűen egy vízijárművön. Egy díjazott, két rokon, három újságíró és négy díjátadó. A vitorlázókat meg láthatóan az egész nem érdekli. Netán savanyú a szőlő?
 A csúcstartó: Takács Máté  |
Május 15-én adtunk hírt először egy egész nyáron át tartó, mindenki számára nyitott versenyről, a Csúcskísérletről. A szabályok végtelenül egyszerűek voltak: ki tudja a legnagyobb átlagsebességet produkálni 180 perc során, szigorúan széllel hajtott vízi járművel. A sebességet GPS készülékkel mérték, ami egyaránt szolgáltat megbízható információkat a vízen töltött három óráról, és kizárja bármilyen meg nem engedett segédeszköz igénybevételét. A számítógépes grafikon ugyanis egyértelműen kimutatja, ha a vitorlás hajón esetleg bekapcsolták a motort, vagy ha a szörföst „meghúzta” egy motorcsónak. A szervező GPS Magazin szerkesztője, Gerő András abból indult ki, hogy a Balatonon több ezer hajó áll a kikötőkben, így biztos, hogy lesz jelentkező egy érdekes, izgalmas kihívásra, ami ráadásul újdonságnak számít Magyarországon.
Kevesebben, mint várták
Utólag kénytelenek vagyunk azt mondani, lehet, hogy éppen ez az újdonság tartotta távol a balatoni vitorlásokat. A versenyre ugyanis lényegesen kevesebben jelentkeztek, mint ahogy várható lett volna. A kikötőkben álló vitorlások nagy része ugyanis divthajó, értsd, egész nyáron áll a móló mellett, a tulaj csajokat visz fel, hogy a „yacht”-tal vakítson, és sörözik a fedélzeten. Vannak persze igazi vitorlázók is, azonban közülük sokan még mindig inkább bíznak a hagyományos navigációs módszerekben, mint a modern technikában. Részben persze nekik is igazuk van, a papírtérkép soha nem romlik el, el nem merül le benne az elem. A GPS esetében viszont azt mondhatjuk, hogy a műhold soha nem téved, és a kilencméteres pontosságú helymeghatározás sem hangzik rosszul. Ráadásul a logger (afféle feketedoboz) rögzíti a hajózás minden momentumát, utólag ki lehet elemezni az útvonalat, a sebességet és mindent, ami mérhető. A szervezők bíznak benne, hogy jövőre már nagyobb lesz az érdeklődés.
Következzék az esemény! A bevezetőben tartott létszámolvasás egyáltalán nem túlzás, sőt pontos. Bár kiegészíhető még egy pincérrel, aki finom kávét hozott. A Margit-szigettel átellenben horgonyzó Vogue hajó igazán alkalomhoz illő hely volt, egy hajós verseny eredményhirdetéséhez. Az egyik asztalnál ült a győztes, Takács Máté szülei társaságában. Egy másik asztalnál foglalt helyet Cziráki Márta a Balatoni Hajózási Rt. képviseletében, a GPS Magazin tulajdonosával, Vásárhelyi Annával és Rozman Árpáddal a GPS Rendszerek Kft. igazgatójával, aki műszereket biztosította a versenyhez. A harmadik asztalnál kávézott Gerő úr, egy angol-magyar újságíró (aki ismeretlen okból egy Szuzuki Samurájjal autózott el Budapestről Bombayba, most pedig Szibériába készül, hogy cikket írjon a kamionsofőrökről), egy színmagyar újságíró és egy extrem újságíró társaságában. Talán hihetetlen, de a felsorolás végére értünk. Éppen ezért le fogom írni, amit hallottam (pont ez a dolgom, egyébként), hogy kedvet csináljak a GPS-hez.
 Gádorfalvi Áron két órán át volt csúcstartó |
Gerő úr tudtunkra adta, hogy van olyan technikai sport, amiben világelső vagyunk. GPS-es tájékozódási versenyt ugyanis Magyarországon rendeztek először, fél évvel megelőzve a világ több pontján űzött geocatching-et (GPS-es „kincskeresés” gyalogszerrel).
GPS kalandoroknak és kapitalistáknak
A tavalyi 48 órás autós tájékozódási versenyen pedig már 12 ország 50 vállalkozó kedvű sofőrje állt rajthoz. Két nap alatt bejárták az egész országot, miközben sorra keresték meg az isten háta mögé rejtett tájékozódási pontokat. Mindezt persze GPS-szel ellenőrizték. Jó hír: a verseny kisebb módosításokkal idén is elrajtol (dec.28-30.), ezúttal azonban lesz kétszer négy óra kötelező pihenő, és be kell tartani a KRESZ-ben meghatározott sebésségi korlátozásokat. (Okulva a tavalyi példából, amikor egy svéd terepjárós közel 190-nel döngetett a sztrádán.) GPS-t egyébként tisztán kapitalista alapon, gazdasági szempontokat szem eltőtt tartva is érdemes beszerezni. Ezen a téren Rozman úr szolgált tanúlságos anekdotával. Egy szállítmányozási vállalkozó úgy érezte, hogy hálátlan alkalmazottai lopják kamionjaiból a benzint. Úgy számolt, kb. napi 20-25 literrel rövidítik meg kocsinként. GPS-t szerelt az járművekre, majd elemezte az adatokat, majd kb. gutaütést kapott, majd új alkalmazottakat vett fel. Kiderült ugyanis, hogy kocsinként közel 100 liter benzint nyúltak le a sofőrjei, naponta! Úgy vélem megválaszoltuk a „mire jó a GPS?” kérdést.
65 km/h szörfön
 Cziráki Márta átadja a kupát a győztesnek |
Az élvezetes beszélgetés után eljött a díjkiosztás ideje. A helyszínen megjelent egyetlen díjazott, Takács Máté (nem mellesleg kolléga, hiszen ő szerkeszti a windsurfing.hu-t) boldogan vette át a megérdemelt trófeát. Csak szerényen jegyezzük meg, hogy ebben egy kicsit mi is benne voltunk, Máté ugyanis az extrem.hu-tól tudta meg, hogy lesz Csúcskísérlet. A rekord sem akármilyen körülmények között született meg. Július 30-án ugyanis a Balaton északi partjai mentén vízre szállt Gádorfalvi Áron, olimpikon szörfösünk, és olyan tempót repesztett, amitől leesett a szervezők álla. Áron a három óra során 33,99 km/h átlagsebességet és 50 km/h –s csúcssebességet ért el. A rendezők talán már el is kezdték a nevét rávésni a vándorserlegre, amikor érkezett a hír, hogy Áron már csak második, mert egy szörfös kollégája még nála is gyorsabb volt. Máté a tó déli oldalát választotta, és szerencsés szélviszonyok között 37,16 km/h-s átlagot produkált. A legnagyobb sebessége pedig 65 km/h volt! Ilyen nincs és mégis van, sőt az extrem.hu-nak adott interjúban Máté kijelentette, hogy ha nem is sokkal, de még ez a sebesség is túlszárnyalható.
Várjuk a következő nyarat, a kihívókat és az új rekordot!
