Oly‘ sok különböző módon megkerülték már a Földet, hogy tényleg azt hittük, nem tudnak már új őrültséget kitalálni. Hát, mindenkit megnyugtatunk, tudnak! Egy francia hölgy, bizonyos Raphaela Le Gouvello ugyanis elsőként a világon windszörffel szeli át a Csendes-óceánt. Nálunk ez felér egy teljes körrel.
 Raphaela Le Gouvello, a magányos szörfös  |
Tényleg nem akarunk panaszkodni, de lassan már alig tudjuk számon tartani a földkerülőket. Az egyik, elindul gyalog, 500 fonttal a zsebében, hogy 10 év múlva hazaérjen. A másik, mindenféle légi járműveken (hőlégballon, repülőgép), lehetőleg leszállás nélkül teszi meg ugyanezt. Az óceáni vitorlázókról ebben a témában már olyan természetességgel beszélünk, mintha az lenne ütődött, aki még egyszer sem kerülte bolygónkat. Itt aztán van választék, férfiak, nők, két hónap alatt (Jules Verne Trophy), száz nap alatt (Vandée Globe) megállás nélkül, vagy kicsit több időt rászánva, egy hosszabb kirándulást csapva. Mondom, rajtuk már meg sem lepődünk. Tiszteljük, szeretjük, becsüljük őket, sőt felnézünk rájuk, és lassan már el is várjuk tőlük, hogy földkörüli útra induljanak. Ők azért többnyire megfelelő eszközt választanak céljaik elérésére: a hajóban lehet aludni, a hőlégballon kosarában is el lehet piszmogni, aki gyalog megy, az bárhol be tud térni valami fedett helyre. De hova az ördögbe bújjon az ember egy windszörfön?
Mit szörfözzek keresztül?
 A hajó méretű szörf |
A válasz pontosan olyan egyszerű, amilyennek gondoljátok: építsen akkora szörföt, aminek ellakhat a deszkájában. Benne. A szörfdeszkában. Nos, erre a kézen fekvő megoldásra Raphaela Le Gouvello is rájött, és elkezdett olyan deszkákat terveztetni, építtetni, amivel bátran nekivághatott többnapos tengeri utaknak is. Legutóbb pl. a Csendes-óceánnak! Miért éppen annak? Azért, mert pl. az Atlanti-óceánt már átszelte. Akárcsak a Földközi-tengert, így igazi nagy kihívásnak maradt a Csendes-óceán.
Előbb azonban nézzük meg, kivel is van dolgunk. Raphaela 1983-ban szerezte meg állatorvosi diplomáját. Ekkor már rendszeresen szörfözött, miután pedig 18 hónapot Kaliforniában töltött, egyértelművé vált, hogy életét két dolog fogja irányítani: a szörf, és a tengerek élővilágának kutatása. Utóbbihoz köthető doktori disszertációja is.
1982-ben egyetlen nőként részt vett a La Baule 24 órás szörfversenyen, amit a 36 indulóból csak 18-an fejeztek be. Teltek, múltak az évek, mígnem, elérkezett a 2000. esztendő, Raphaela pedig úgy gondolta, ideje valamit megint letenni az asztalra. Magam előtt látom a tervezés folyamatát: “Mit szörfözzek keresztül? A La Manche csatornát? Azt át is lehet úszni. A Földközi-tengert? Majd később. Az Atlanti-óceánt? Miért is ne?”
Keresztül-kasul
Hát, így valahogy. 2000. február 25-én el is indult a Szenegálból, hogy szűk két hónapi magányos szörfözés után megérkezzen a Karib-tengeri Martinique-ra. A 2750 tengeri mérföldet (kb. 5100 km) pontosan 58 nap 10 és 11 perc alatt tette meg, és lett ő az első hölgy, aki szörffel szelte át az Atlanti-óceánt. Teljesítményéért decemberben megkapta a Francia Windszörf Szövetség kitüntetését. És feltehetően még ugyanezzel a mozdulattal elkezdte tervezni a következő nagy kalandot. Ami megint csak úgy végződött, hogy ő lett az első nő, aki… Aki szörffel egyedül szelte át a Földközi-tengert. 2002. augusztus 28-án indult Marseille-ből, hogy valamivel több, mint 10 kedélyes nap után már Tunéziában pihenhesse ki a fáradalmakat. (Pontosítunk: 550 tm, azaz kb. 1000 km, mintegy 10 nap 1 óra és 38 perc alatt.) Ezek után már nem volt meglepő, hogy alig egy évvel később egy újabb, minden eddiginél nagyobb kalandba kezdett bele, egy minden eddiginél nagyobb vízen. Az ún. Csendes-óceánon!
Tudományos igénnyel
 Heyerdahl hajója, a Kon – Tiki |
Most azonban nem csak úgy ám, a saját szórakoztatására, hiszen egy tudós szörföshöz az mégsem illik. Raphaela most összeszövetkezett egy csomó rangos intézménnyel, és igazi tudományos expedícióvá alakították az óceáni szörfözést. Beszállt anyagi, erkölcsi és szakmai támogatóként a francia tengeri kutatóintézet (IFREMER), akik elsősorban a delfinhalak viselkedését kívánták tanulmányozni. Ezek a halak Raphaela-t végig követték atlanti útján, várható volt, hogy most sem fogják őt cserbenhagyni. Mások a térség halászati területeit kívánták tanulmányozni, megint mások a térség tengeri áramlatait és szeleit, és voltak persze olyan tudósok, akik a cápákra és más nagyobb tengeri halakra voltak leginkább kíváncsiak. Támogatta az oktatási minisztérium, honlapja része lett számos iskola természettudományi tantervének. Raphaela ugyanazt az útvonalat választotta, amin 1947-ben a norvég tudós, Thor Heyerdahl is végig hajózott. A derék viking egy balzafából készített autentikus bárkán tette meg az utat Peruból Polinéziáig, hogy bebizonyítsa, a dél-amerikai őslakosok eljuthattak a több ezer kilométerre fekvő óceániai szigetekre.
 Raphaela átszáguld a térképen |
Cápákra egyébként Raphaela is számított, ahogy indulás előtt mondta: “Fel vagyok rá készülve, hogy ez az utam minden eddiginél sokkal nehezebb lesz. Jóval nagyobb távolságot kell megtennem, mint korábbi útjaim alkalmával, legalább két hónapig nem fogok emberekkel találkozni. Azt még nem tudom, hogy az ilyen hosszú magány, és a Csendes-óceán végtelensége mennyire fog megviselni. Az Atlanti-óceánon megtanultam, milyen az, amikor nincs szél, és leragadok a tengeren. A Földközi-tenger kész álomutazás volt, annyira gyönyörű volt minden. A Csendes-óceánon azonban nem lesz ritka a 25-30 csomós (átl. 50 km/h) szél, és a méteres hullámok. És nem árt persze felkészülni a cápákra sem. Sokkal több lesz belőlük, mint az Atlanti-óceánon volt.”
70 napig egyedül
 A szörfdeszka belseje volt az otthona |
Raphaela augusztus 5-én vágott neki a nagy útnak, Peru fővárosából Limából indulva. Talán szerencse, hogy az egész út egyik legnehezebb részét mindjárt az elején letudta, miután sikeresen kiverekedte magát az észak felé tartó hideg Humbold áramlatból. A 2-3 hetes tusakodás után már “könnyű” volt a dolga, csak rá kellett pattannia egy meleg nyugati áramlatra, és elvitorlázni Gaugin kedvenc szigetére, Tahitira. 4500 tengeri mérföld (kb. 8300 km) megtétele után, Raphaela november 3-án, az indulást követő 89. napon ért célba. 70 napot töltött egyedül az óceánon, ekkor találkozott csapata többi tagjával a Tuamotu – szigeteknél, útját persze a szörfön folytatta, de most már legalább nem volt egyedül.
Jeles vendég az éteren át
Október 17-én pedig prominens vendég érkezett az éteren keresztül, a francia sportminiszter köszöntötte Raphaelat, és próbálta szavakba önteni elismerését: “Óriási megtiszteltetés számomra, hogy beszélhetek önnel. Elmondhatom, hogy útját a kezdetektől figyelemmel kísérem, és nagyon büszke vagyok önre, akárcsak valamennyi francia honfitársam.” Hősünk hozzá illő szerénységgel fogadta az elismerést: “A vállalkozás kezdetektől csapatmunka volt, ha nincs ilyen sok segítőm, most nem tartanék itt.” Az érkezés után a szavakat tettek követik: a miniszter úr ugyanis jelezte, hogy egy kisebb fogadással kívánják köszönteni a nemzeti hőst. Szerintünk legalább akkora party kéne, mint a Csendes-óceán…
 A megérkezés öröme Tahitin |
(A fotók a http://www.raphaela-legouvello.com oldalról valók.)
