Szóláth Szebasztián toronymagasan verte a magyar mezőnyt a kecskeméti wakeboard bajnokságon. Szebit azonban meghívták az augusztus 26-28. között, Hamburgban megrendezendő Telekom Extreme Playgrounds wakeboard és wakeskate versenyre is, ahova csak a legjobbak szállhatnak vízre. Szóláth Szebasztián izgatott.
– Mielőtt rátérnénk az Extreme Playgrounds-ra, mesélj kicsit az OB-ről!
– Eredetileg háromnapos lett volna a rendezvény: az első nap a selejtezők, a második nap a döntők és a harmadik nap az úgynevezett Mad Day-re került volna sor. Ez arról szól, hogy a feszült verseny után a riderek kiengednek és egy kötetlen bemutató során próbálnak egymásra licitálni. Például ki ugrik a legmagasabbra, a leghosszabbat, ki megy körbe a leglehetetlenebb tárgyal – itt volt már példa tejfölös lángosra vagy sörpadra is. Sajnos az első napot elmosta az eső, így a második napján úgy döntöttek, hogy elmaradnak a selejtezők és mindenki egyből a döntőbe megy. Egész nap hol felhős, hol napos, hol kicsit esős, de legfőképp szeles volt a pálya, szóval egész nap nem volt jó víz. Ám szerencsénkre a miénk volt az utolsó kategória és kicsit kisütött a nap, és ami a legfontosabb, hogy elállt a szél. Az első körben ötödikként sikerült indulnom. Itt azért általában nem olyan nagy a tét, ezért úgy szoktam csinálni, hogy beadok egy biztos, de erős kört, hogy azért ott legyek a dobogó közelében valahol, aztán a másodikban odapirítok. Most olyan jól sikerült az első kör, hogy elsőként jutottam tovább, majd meg is nyertem. Nagyon jó érzés volt, hogy amikor a második körömet befejeztem, és látványosan megvertem mindenkit, a levezetésen a két bíró közül, aki Robert Braun és Chris Schinko volt, Robert fölállt, ökölbe szorította a kezét, föltette és bólogatott, hogy Respekt, haver.
– Nem biztos, hogy sokan ismerik ezt a versenyt. Mit tudhatunk róla, és hogy sikerült bekerülnöd?
– Ez egy minden évben megszervezett verseny Hamburgban, amire két módon lehet bejutni. Az egyik a Playgrounds előtti verseny, ahonnan kvalifikálhatod magad, a másik pedig, hogy meghívnak. Ebben a meghívásban viszont csak a világ legjobb ridereinek lehet részük, ezért is örülök nagyon! Hét éve wakeboardozom versenyszerűen, nagyon sokszor hallottam erről a versenyről, és mindig irigykedve néztem az összefoglalókat. Gondolkodtam már azon is, hogy kimegyek az előversenyre, és megpróbálom kvalifikálni magam. Ám két hete kaptam egy e-mailt Bernhard Hintenberger-től, hogy van egy helyük a versenyzők közé. Amikor elolvastam a sorokat, kirázott a hideg, és csak fél óra múlva tértem magamhoz.
– A wakeboard világában mit jelent ez a verseny?
– Ez egy elég nehéz verseny és meglehetősen nagy a presztízse, hisz tényleg csak a legjobbak kerülnek be. Így itt nem is lehet majd a szokásos stratégiával menni, hogy megyek egy biztos kört, aztán ráduplázok, hanem egyből a duplával kell kezdeni, amire majd rátriplázok. Biztos, hogy nehéz lesz, ezért már most elkezdtem rá edzeni, készülök elég komoly trükkökkel. Persze elég magas pénzdíjak is vannak, de egy ilyen győzelem nagyon sokat jelent egy sportoló megítélésében.
– Tudod már, hogy kik lesznek az ellenfeleid?
– Sejtem, de biztosat nem tudok. Nem is nagyon foglalkoztam ezzel eddig, és az esélyeimet se latolgatom, hiszen azt se vártam, hogy meghívnak. Ott akarok lenni, alig várom, hogy edzhessek a pályán, abban a közegben lehessek, és megmutathassam magam.
– Mit tudsz a pályáról, hogy készülsz?
– Nem voltam még ott, de hallottam, hogy nagyon kicsi. Az egyenesek mindössze hatvan és száz méter között vannak, ami nagyon rövid, és éppen csak egy trükk fér el, de ezek egy részében is valószínűleg van elem. Edzeni úgy tudok rá, hogy mivel voltak kint barátaim, ők meséltek a pályáról, és így körülbelül be tudom lőni, hogy mik azok a trükkök, amik beférnek egy szakaszba. Olyanok kellenek, amik kishúzásból magasak, de nem túl hosszú trükkök. Persze rá lehet keresni képekre a neten, hogy milyen a pálya, de ezt azért nem érdemes, mert az életben sokkal kisebb, mint ahogy a képeken látszik. Igazából részben fejben tudsz a trükkökkel felkészülni, amíg nem vagy ott és nem gyakorolsz a helyszínen, amire optimális esetben két napom lesz, bár ez sem túl hosszú idő.
Címlapkép: Süveg Áron
