Kincstári optimizmussal tekintettünk az elmúlt hétvége elé. Szlalom kajakos bajnokunk, Göncz Gazsi az athéni világkupán olimpiai kvótáért harcolt. Éreztük, hogy nincs sok esélye, de azért szurkoltunk neki, és ő is mindent megtett a sikerért. Az extrem.hu-nak el is mesélte, hogy mi mindent.
 Szlovéniában még nem tűnt elérhetetlennek a cél  |
A magyar szlalomkajakosok kis csapatáról legutóbb Szlovéniából adtunk hírt. A Soca smaragdzöld vizén rendezett válogatón dőlt el, hogy a mieink közül a legjobb eredményt elérő Göncz Gazsi utazhat ki Athénba, hogy megpróbálja kiharcolni az olimpiai szereplés jogát. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, hiszen mindössze nyolc kiadó hely volt, amire a 110 induló közül legalább 20-30-an pályáztak jó eséllyel. Mindenesetre nagyobb eséllyel, mint Gazsi. Ráadásul ott van az előírás, hogy minden kontinensnek képviseltetnie kell magát, így pl. Afrikából, Dél-Amerikából olyan versenyző is kijuthat, aki alapvetően gyengébb, mint a mi fiunk. Gazsi időközben letudta a versenyt, 85. lett.
Napról napra fejlődnek
– Tegnap délután értem haza, majdnem két hetet voltam kint. A Világkupa előtt ugyanis volt egy egyhetes edzőtábor, a nemzetközi szövetség (ICF) development, azaz felzárkóztató programjának keretében.
– Ezt is a majdani olimpiai pályán tartották?
– Igen, végig ott voltunk, és már nem is majdani a pálya, hiszen teljesen elkészült, már csak a környezetét kell rendbe tenni. A régi repülőteret alakították át egy sportkomplexummá, szlalompálya, baseball pálya stb. Amikor megérkeztünk, elég kiábrándító volt, minden csupa szemét. De meg kellett állapítani, hogy napról napra szépül minden, hektárokat parkosítottak, amíg ott voltunk.
Rokoni szálak
 Athénban viszont nagyon távolra került |
– Milyen haszonnal, tapasztalatokkal szolgált az edzőtábor?
– Nagyon hasznos volt! A franciául beszélő afrikaiakkal voltam egy csoportban, egy francia edző tartotta a foglalkozásokat, és nagyon sokat lehetett tanulni. Rengeteget eveztem egy nagyon nehéz pályán. Egyébként itt-ott sántít ez a program. A Vk-n induló legtöbb afrikainak francia útlevele van, Franciaországban él, egy ottani klubban evez, nem is keveset. Mint az a togoi fiú, aki Afrika képviseletében szerzett kvótát.
– Ismerkedjünk meg a pályával, mutasd be egy kicsit az itthoniaknak!
– Állítólag ez a világ legdrágább szlalompályája, és tényleg fantasztikus. Nagyon szép, a pálya visszakanyarodik önmaga alá, kis tavak és hidak színesítik, és a nézőtérről az egészet be lehet látni. Mozgatható gumi akadályok vannak, azaz bizonyos fokig alakítható a pálya. Nagyon sok víz van rajta, és rendkívül nehéz megevezni még a legjobbak számára is. A víz egyébként sós, mert a tengerből szivattyúzzák a pályára. Tiszta képtelenség: sós vadvíz. Mert igazi vadvíz, három letöréssel, nagyon erős sodrással, tiszta fehér hab a pálya, úgy örvénylik a víz. És teljesen kiismerhetetlen, szinte össze-vissza folyik a víz, nagyon észnél kell lenni, ha az ember egy jó pályát akar evezni.
 Gazsi már csak világbajnokságokban gondolkodik |
– Neked sikerült jó pályát evezni?
– Megkínlódtam vele, az biztos. A cél az volt, hogy minden kaput bevegyek, ez sikerült is, nem hagytam ki egyet sem. Viszont nagyon sokat kellett visszaeveznem, mert elvitt a víz egy-egy kapu mellett, és inkább visszamentem, bevettem, úgy haladtam tovább. Gyengébb időt mentem, mint szerettem volna, de láttam kintről, hogy még a legjobbak is nagyon küzdenek. Hatalmas hengerek voltak itt-ott, könnyen bedarált bárkit. Lányok esetében egészen gyakori volt, hogy nem bírták erővel a pályát. Többször mentek segédköröket, vagyis megkerülték a kaput, hogy be tudják venni. De a harmadik helyezett fiú is használta ezt a segítséget. Még a világbajnok Lefevre is összeszorított fogakkal ment végig, pedig ő mindig nagyon könnyedén evez.
– Láttam, hogy az előfutamban csak 22. lett. Ő is tudott hibázni?
– Nem, ő nem nagyon szokott. Ellenben az előfutamokkal sem igazán szokott törődni, jusson be a döntőbe, ott majd megmutatja. Most is így volt, 3 másodperccel verte a másodikat, a többiek között meg alig volt különbség.
– A NOB fenntart úgynevezett szabadkártyákat. Látsz esélyt arra, hogy ezek egyikét te kapd meg?
– Nem, erre egyáltalán nincs esély! Beszéltem az ICF Development programjának vezetőjével, aki történetesen magyar, Szántó Csaba. Elmondta, hogy a teljes kajak-kenu mezőnyre (síkvíz, vadvíz) van összesen két szabadkártya. Ezeket elsősorban olyan országoknak tartják fenn, amelyeknek nem volt esélyük a kvalifikáció kiharcolására. Könnyen lehet, hogy az egyik hely, pl. Iraké lesz az ismert események miatt, hiszen ők egyetlen versenyen sem tudtak elindulni.
 A világ legdrágább szlalompályája Forrás: canoekayak.gr |
– Egyébként téma már az augusztusi olimpia a mezőny tagjai között?
– Természetesen, főleg, hogy az olimpiai pályán volt a verseny, szinte mindenki arról beszélt. Milyen lesz majd az akkori pálya meg a verseny.
– Neked most nem sikerült kiharcolnod az indulást. Bár még nagyon messze van, gondolkodsz a 2008-as pekingi olimpiában?
– Nem, nem! Ugyanis nincs esélyem. Idehaza nincs lehetőségem, hogy elérjem azt a szintet, amivel esélyem lenne a kvóta kiharcolására. Ahhoz pálya kéne, és rengeteget evezni. Franciaországban 700 szlalom klub van, ott nem nehéz jó versenyzőket nevelni. Viszont az is igaz, hogy ha a következő négy évben folyton kint lennék a franciáknál, akikkel egész jó kapcsolatban vagyok, és folyton eveznék, akkor sem lennék annyira jó, amivel kijuthatnék az olimpiára. Az a pár másodperc mindig megmarad. Viszont ettől még nyugodtan indulhatunk a világbajnokságokon!
