Sziklamászás az Északi Sarkkörön

5.13 nehézségű (IX-) utat nyitott a Baffin szigetek egyik sziklafalán a német alpinista nagyágyú, Stefan Glowacz. A terület az északi sarkkörön található, ezért a teljesítmény ahhoz hasonlítható, mintha egy atléta mínusz 20 fokos hidegben világrekordot futana maratoni távon.

Glowacz és Jasper az útban

Stefan Glowacz, Robert Jasper, Holger Heuber, Mariusz Hoffman ésKlaus Fengler hat hetet töltöttek a Kanada északkeleti partvidékén található szigetcsoportban. A német sziklamászó sztárcsapat legnagyobb teljesítménye a Take the Long Way Home névre keresztelt sziklaút megmászása.
Az amerikai skálán 5.13 -ra értékelt fal (az európai számozás szerint ezIX-) a Querbitter-fjordban található. Itt korábban még nem járt expedíció, a falak teljesen mászatlanok.
A csapat két héten keresztül ismerkedett aBastion sziklafallal, majd néhány nap alatt feljutottak rajta.
Az alpinist.com információi szerint többnyire mesterséges útról van szó, a szabadmászó részeket Stafan Glowacz mászta át.

Nagyfalas stílus









A világon néhány különleges hely létezik, ahol hatalmas és egybefüggő gránitfalak merednek az égbe. A legismertebb a Yosemite völgy, az El Capitannevű 1100 méter magas sziklafal a sziklamászás boszorkánykonyhája. Itt fejlődött ki az un. nagyfalas (big wall) stílus, aminek az a lényege, hogy a mászók extrem nehéz utakon jutnak fel, ami több napig tart. Az alpinisták a tagolatlan, gyakran áthajló falakon

Gyaloglás a jégmezőn

sátorszerű, összerakható ágyban alaszanak. Az egybefüggő gránitfalakra a repedésrendszereken lehet felmászni.

Az



El Capitanon az első utakat a hatvanas években mászták. Ahol lehetet, ott szabadon



gyűrték a sziklát, tehát a kezüket és lábukat használták az előre haladáshoz. Ahol túl nehéz volt, vagy nem lehetett megfelelően biztosítani, ott jött elő a mesterséges mászás(hazai terminológiában trepnizés). Ilyenkor a mászó a biztosítópontokra hevederből készült “létrákat” akaszt, ezen állva helyezi el a következő olyan eszközt, amit az előre haladáshoz használhat.
A mesterséges mászás nehézségét aszerint állapítják meg, hogy mennyire veszélyes az út.
A skála ötfokozatú: az A0 a legkönnyebb és legbiztonságosabb, az A5 pedig a legdurvább. Az A0 és az A1-es fokozatokban minden kóser, mindenhová lehet éket, friendet vagy szöget rakni. Az A5-ös fokozat maga a horror, a köztesek csak az ember súlyát képesek megtartani, egy esést azonban nem. Ha valami megadja magát, akkor a mászó szépet zuhan – beleesik a standba.

Falak és tendenciák

A hetvenes-nyolcvanas években a sziklamászásnak új ága született, a sportmászás. Az új irányzat képviselői nem a hegyvidékeken jeleskedtek, hanem az alacsony sziklafalakon. Arra törekedtek, hogy minél nehezebb utakat másszanak.
A jól biztosítható mászóiskolákban kristály finomságúra csiszolták a sport mozgáskultúráját. Ez a tudás aztán begyűrűzött az alpinizmusba is: az Alpokban és az amerikai nagyfalakon egyre nehezebb szabadmászó utak születtek. Mire a nagyfalas hegymászóstílus igazán kiforrott, a Yosemite völgyben elfogytak az utak, a mászók minden repedésen feljutottak.

Az alpinizmusnak a sportmászás adott új lendületet. Az új generáció képviselői nekidurálták magukat a legnagyobb sziklafalaknak. Mesterséges eszközök nélkül, szabadon mászák át a régi utakat illetve új variánsokat hoztak létre. Egy idő után Európa és Amerika hegyvidékei és szikalafalai kiürültek, mint a szénbányák a Mecsekben. Az alpinisták új területeket kerestek: célba vették Patagónia, a Karakoram, a Pamir és a Sarkvidék monumentális sziklafalait.

Baffin szigetek

A térség a sarkkör felett fekszik

A mászók a Baffin szigeteket tartják a legegzotikusabb nagyfalas helynek. A területvonalban fekszik Grönland északi részével, az északi sarkkör felett lévő földdarab ezért teljesen kopár.
Itt csak sziklát és jeget találunk, ezer méteres gránitfalak állnak ki a tengerből.
Ha létezne útikalauz a Baffin-szigetről, biztosan ezzel kezdődne: “átkozott hideg van itt.” Az expedíciók Pond Inlet településtől indulnak, ez az utolsó lakott hely a sarkkör határán. Innen hajóval lehet eljutni a Baffinöböl bejáratáig, ezután 350 kilométer jégmezőt kell átszelni ahhoz, hogy az ember a sziklafalakhoz jusson.
A vidék urai a jegyesmedvék, az expedícióknak ezért gondosan meg kell fontolniuk, merre táboroznak.

Glowacz

A medve nem játék – tartja egy erdélyi mondás

“Olyan élményt szerezni, amit előttem még soha senki nem tapasztalt – és az élményt atlétikai csúcsteljesítménnyel egyesíteni.” – nyilatkozta az expedíció indulása előtt a német sziklamászó.
Glowacz sportmászóként kezdte pályafutását, számos X-es nehézségű utat mászott meg elsőként. Éveken át versenyzett, ő uralta sziklamászó

Mászás a gigantikus gránitfalon

világranglistát majd érdeklődése az alpinizmus felé fordult.A világ akkor ismerhette meg az 1965-ben született bajor sziklamászót, amikor Donald Sutherland Kegyetlen hegycsúcs című filmjében főszerepet kapott.

Stefan Glowacz vonzódik a sarkvidéki tájhoz: Gönlandon négy, Kanadában pedig egy nagyfalas út dícséri keze munkáját. Glowacz arra készült, hogy új utat mászik a Querbitter-fjord egyik 1000 m-



nél is magasabb sziklafalára, amelyről még csak légi felvételek léteznek. Az

Stefan Glowacz

expedíció honlapja arról számolt be, hogy meglehetősen sok bizonytalanság volt az expedíció körül.
A sziklafalakról ugyanis csak légifelvételek voltak, leírások nem.
A csapatanak fel kellett készülnie a jégmezők keresztezésére valamint arra, hogy távol tartsák a jegesmedvéket.
Összesen hat hetet töltöttek a sarkkörön, ezalatt több utat is másztak az ezer méteres gránitfalakra.

Legkomolyabb alkotásukat a “Take the Long Way Home” névre keresztelték, nehézségét 5.13-ra értékelik. Az 6-700 méteres sziklafal túlnyomó része mestreséges mászás, de ahol lehetett, Glowacz szabadon mászott. Az amerikai szálán 5.13-as nehézség az európai érékelés szerint IX-, a 11 fokozatú skálán ez elég szigorú.

A Baffin szigeteken még nyáron is mínusz 20 fok körül van az átlaghőmérséklet.
A sportmászók általában plusz 20 fok felett vágnak bele ilyen nehézségű utak meghódításába és 10 fok alatt már bele sem vágnak, mondván, hogy hideg van. Ha Glowacz egy szélcsendes, napsütésen délutánon mászta az extrém nehéz kötélhosszokat, akkor, a sarkkörön akkor sem lehetett tömm mint 0 fok.
Teljesítménye tehát ahhoz hasonlítható, mintha egy futó mínusz 20 fiokos hidegben világcsúcs közeli idő alatt teljesítené a maratoni távot.

Comments

comments