Borsay Szabolcs streetfighter kaszkadőrrel a Hungaroringen beszélgettünk. A szerény, sztáralűröktől mentes rekordert motorjáról, baleseteiről meg persze csinos segítőjéről kérdeztük.
 A Ringen, esőben  |
– A szeptemberi West Gyorsulási Versenyen te voltál a fő attrakció. Látszólag a zuhogó eső és a vizes aszfalt sem hátráltatott. Volt már olyan, hogy egy felkérésre nemet mondtál a körülmények miatt?
– A Ringen tényleg nagyon vizes volt a pálya. Lejjebb kellett engednem a légnyomást a kerekekben, hogy jobban kiterüljön a gumi. Sokat melegítettem, húzogattam a féket, hogy bemelegedjen. Ilyen alkalmakra (is) kell a jó gumi, én AVON-t használok.
A pályaviszonyok miatt még nem mondtam le felkérést. Volt már olyan, hogy kátyúkkal teli, nagyon rossz pályán tartottunk bemutatót. Nem szoktam a körülményekre hivatkozva visszatáncolni, de olyan már volt, hogy túl keveset ígértek, és annyiért nem vállaltam a felkérést.
– Itthon meg lehet élni streetfighterkedésből?
 Szabb motorja |
– Fogalmazzunk úgy, hogy a bevétel fedezi a hobbimat. Megélni nem igazán lehet belőle. A Távol-Keleten ha azt mondanám, hogy 3000 dollárt kérek, megadnák. Ha itthon 150 ezret kérek, akkor megkérdezik, hogy nem lehetne 80-ért?
– A motorodon és a ruhádon pompázó matricákból ítélve szponzorokból nincs hiány.
– Két évvel ezelőtt, amikor elkezdtem komolyan ezzel foglalkozni, akkor még sokat házaltam szponzorokért. Mára a média révén szert tettem akkora ismertségre, hogy már hozzám is jönnek ajánlatokkal.
|
– A motorod is szponzori ajándék?
– A Magyar Suzuki Rt-től kaptam 2002-re egy GSX-R 1000-t a bemutatóimra. Decemberben álltam neki az átalakításnak, először a felesleges cuccokat dobáltam le, majd elkezdtem összeszedni azokat az alkatrészeket, amik műszakilag, és minőségileg hasonlóak a
gyárilag is magas színvonalú motorhoz. 2-3 hónap alatt megvolt. Egyelőre egy gépem van, de jövőre lesz kettő, talán három is.
 Ildi a nyeregben |
– Törted már össze a géped – vagy magadat?
– Idén egyszer törtem komolyan össze. 300 ezer forintos károm lett, a ruhát nem számítva. Súlyosabb sérülések nélkül megúsztam – ezek a ruhák elég jól védenek.
És segítőd, a szépséges Ildi – rá vigyáztál?
– A fél év alatt, mióta együtt dolgozunk, egyszer-kétszer buktunk már, de semmi komolyabb.
– Hogyan készül egy streetfighter? Honnan tanulod a kunsztokat?
– Amikor három évvel ezelőtt megtetszett a dolog, és elkezdtem komolyabban foglalkozni vele, akkor először az újságokból és videókat nézve tanultam. Angliában 1993-4 óta űzik már ezt a sportot, ott már elég komoly hagyományai vannak. ‘97-ben már EB-t rendeztek belőle.
– Az érdekes az, hogy európai szinten országonként úgy két-hárman művelik, a németeknél például két srác, Franciaországban két-hárman, itthon pedig 4-5 ember.
– Mi lehet ennek az oka? Itthon gondolom nem a pénzbeli támogatás ennyivel magasabb…
– Fogalmam sincs. Hát nem a pénz több! Ügyesek a magyarok.
 Poszterfotó: Bakos Zoli, Superbike Magazin |
– Te hogy állsz az EB-vel?
– Tavaly nyolcadik lettem. A verseny előtt nem sokkal elgázolt egy BKV-busz. Öt öltéssel raktak össze, sérülten mentem az EB-re.
– Egy BKV-busz? Úgy érted a közúton?
– Totál szabályosan közlekedem épp, a busz meg nem vette észre a sárga Suzukim és elcsapott.
– Gondolom szebb emlék a Guiness rekord. Honnan jött az ötlet?
Egy angol srác videóján láttam. Ő 237 km/h-val ment menetiránynak háttal ülve a motoron. A motorom elég erős volt hozzá, így megpróbáltam és szinte elsőre megcsináltam. Aztán kiderült, hogy a srác rekordja nincs hitelesítve, így a cél az volt, hogy az első hivatalos kísérletnél 200 fölött menjek. Aztán ráérek javítgatni az eredményen. Július 2-án Sármelléken, a Balaton Airport repülőtéren nagy volt az oldalszél, háromszor nem jött össze, de végül csak meg lett: 200,7 km/h.
 Ildi és Szabb Itt ugyanezt megnézheted sokkal művészibb megközelítésben |
– Készülsz más Guiness rekordokra is?
– Ha valaki megjavítja a rekordomat, akkor állok elébe a kihívásnak. Ildivel pedig jövő tavasszal vagy nyáron tervezzük, hogy mintketten a menetiránynak hátrafele, 200 fölött megyünk.
– Rövidebb távú tervek?
– Hétvégén egy barátommal megyünk Imolába, a Superbike VB zárófutamára. Hogy a verseny előtt tartok-e bemutatót, az majd a helyszínen derül ki. A telet pedig úgy néz ki, hogy keleten töltjük. Ha minden jól megy, akkor összejön egy Japán út.
– Akkor sayonara genkide itekudasai.
