Tavaly az osztrák alpesi síző 12 ugrás után szó szerint kidőlt. Pedig 38 még hátra volt neki. Árvai Gábor 2. danos karate edzőn azonban nem fogott ki sem az 50 méter, sem az 50 ugrás. Gond nélkül abszolválta.
 Az egerszegi tévétorony  |
Inkább utazom legközelebb Arhangelszkbe oda-vissza, mint Zalaegerszegre. Arról persze nem a derék zalaiak tehetnek, hogy díszes fővárosunkból a legjobb esetben is négy órás vonatozással lehet megközelíteni Nyugat-Magyarország egyik legnagyobb városát. Ha előző nap még egy kiadós vihar is volt, ami ráadásul belecsapott a celldömölki állomás egyik tartozékába, megbénítva ezzel a villanymozdonyok közlekedését, akkor tényleg kész idegbaj eljutni a zalai megyeszékhelyre. De szót se többet, menni kell! Végre elhagyjuk Bobát, ránézünk az órára, és láthatjuk, Árvai Gábor, 2. danos karate edző bizony már túl van az első ugrásokon. Vajon meddig fogja bírni. Tavaly, egy magát az átlagosnál edzettebbnek gondoló osztrák alpesi síző bevállalta, hogy ő bizony ötvenszer leugrik a tévétoronyban kialakított szabadesés szimulátorral. A bátor sógornak a tizedik kísérlet után már remegett keze-lába, a 14. után meg egyszerűen felborult. Elaludt a kilátó büféjében.
Mosoly a kamerába
 Hasra esés |
Már közel jártunk a célhoz, amikor hívott a szerkezet üzemeltetője, Kindl György, és közölte, Gábor a tizedik ugrás táján jár, és egészen jól van. A pulzusa 90, a vérnyomása pedig 140 körüli. Még egy kis városnéző buszozás, és máris a tetthelyen voltunk, erdős domb tetején büszkén feszít az egerszegi tévétorony. Lentről csak az látszik, hogy ötven méter magasságban van egy traverz, meg valami szerkentyű, és emberek állnak a közelében. Aztán hangos kiáltás, halk zümmögés, és látjuk, hogy sebesen közelít felénk a főszereplő, Árvai Gábor. Földet ér, mosolyog, miközben folyamatosan néz a kezében tartott pici kamerába. Obligát kérdésünkre (ti. “hogy érzi magát?”), biztató választ kapunk: “Köszönöm, remekül vagyok, már múlik a kezdeti izgatottság, egyelőre minden féle nehézség nélkül mennek az ugrások.” Remek! Akkor most kiderítjük, hogy is működik ez a masina. Kindl György nem késik a tájékoztatással.
Ez úgy működik…
 Szabadejtő szerkentyű |
– Ez a gép egyedülálló talán az egész világon. Az alapját egy kaszkadőr berendezés szolgáltatta, a kivitelezéséről pedig a Vagabond Club gondoskodott. A szerkezet lényege az a kúpos henger, amire a kötél (esetünkben sodrony – a szerk.) van feltekerve. Induláskor a nagyobb átmérőjű részről tekeredik le egy kötél, azaz egy fordulattal több kötelet enged, vagyis gyorsabb, mint a zuhanás végén, a lassuló fázisban. Ekkor már a kúp keskenyebb végéről szalad le a kötél, értelemszerűen egy fordulat során sokkal kevesebbet ereszkedik a rajta lógó ember. Vagyis a szerkezet saját magát fékezi. Most 100 kg-ra van beállítva, tehát egy száz kilós ember pont a természetes szabadesés sebességével zuhan. A sebességről egyébként még egy propeller is gondoskodik. Ez van úgy beállítva, hogy a légellenállása a kellő sebességre fékezze a zuhanást. Aki egy mázsánál könnyebb, az kicsivel lassabban zuhan.
Legyen száz?
 Hanyatt esés |
Kérdésünkre, hogy maga a tulajdonos kipróbálta-e, csak mosolygott, mondván 105-107 kilót még elbír a szerekentyű, de az ő 120 kilója már sok lenne. Mire ezt kitárgyaljuk, Gábor már túl van a 20. ugrást kísérő orvosi vizsgálaton, állapotában minden változatlan, azaz stabil a pulzusa és a vérnyomása is. Egyébként egy nap 15-nél többet még senki nem ugrott a toronyból. Van ereje, ideje és főleg kedve még ahhoz is, hogy válaszoljon az összes kivonult tévéstábnak, viccelődjön a liftesnénivel, és futva tegye meg azt a húsz lépcsőfokot, ami a lifttől az ugrózónához vezet. Együtt állunk a liftben, és nagyon úgy néz ki, Gábor bírni fogja. “Úgy tűnik beállt a pulzusom és a vérnyomásom is egy állandó értékre. Az első ugrásokkal járó stressz már jóval kisebb mértékben van jelen. Lehet, ha százat ugranék, akkor sem változna semmi.” Lehet, hogy százat fog ugrani?
Mindenki ugrik
 Norbi beköti Árvai Gábort |
Fentről lenézve már korántsem tűnik olyan biztonságosnak ez az egész. No nem a szerkezettel van a probléma, az működik, mint a parancsolat. Ugró bekötve, a rámpáról kilép a semmibe, lóg egy kötélen, aztán Norbi meghúzza a fogantyút, Gábor egy nagyot kiált, és már zuhan is lefelé. Szemmel követjük fentről, és látjuk, hogy nagyon kicsi lett, mire leért. Nagyot nyelünk, és egy lépéssel hátrébb állunk. Gábor közben precízen végzi a dolgát, a toronyba felmerészkedők meg ámulnak-bámulnak, fiatal lányok pedig próbálják rávenni lovagjukat, hogy lépjenek a kalózkendős ugrómester nyomdokaiba, tegyék próbára bátorságukat. Nincs valami nagy tolongás. “Pedig ugrottak itt már annyian – mondja a szerkezet mai kezelője, Norbi – fiatalok, öregek, külföldiek, magyarok, férfiak és asszonyok. A legfiatalabb ugró egy 11 éves kisfiú volt. Az első lány is nagyon bátor volt, egy újságíró kislánya, összeszorította a száját, és egy pisszenés nélkül zuhant.” Mindannyiuknak gratulálunk!
Ötvenedikből volt a legtöbb
 Interjúk párosával |
Közel jártumk már az ötvenhez, és Gáboron alig látszottak a fáradtság nyomai, rendületlenül ugrott és liftezett. Az utolsó öt ugrás eltartott egy darabig, mivel a rekorder készséggel állt valamennyi tévéstáb rendelkezésére. Az ötvenedik ugrásból így készült vagy három felvétel, a megelőlegezett bizalom jeleként. Végül megszületett az igazi 50. is, és az is biztos volt, egyhamar nem ugrik újra Gábor. “Bőven elég volt ennyi. A végére kezdett elfárasztani a monotónia. Fizikálisan nem volt semmilyen problémám, úgy még biztos, hogy bírnám, de már ráuntam. A végén az adott egy kis izgalmat, amikor hevedert cseréltem, és nem hason, hanem hanyatt zuhantam. Az egy időre felfrissített, de a végén már nem sokat segített.” Az utolsó vérnyomás mérés, az előzőeknél egy kicsivel magasabb, de még mindig teljesen normális értéket (100 körüli pulzus, 150/80-as vérnyomás) állapított meg.
 Az utolsó vérnyomásmérés – minden oké |
A helyszínen tartózkodó dr. Aros Attila jól ismeri Gábort. “Attól nem féltem, hogy fizikálisan nem fogja bírni. Gábor sportember, 2. danos karate edző, folyamatosan edzésben van, nagyon jó a kondíciója. Leginkább a sorozatos ugrások monotóniája fáraszthatja. Vannak persze egy ilyen kísérletnek speciális élattani hatásai. A szervezetben működnek, ún. stresszhormonok, amelyeknek a szintje izgalom hatására megemelkedik a vérben. Megugrik a pulzus, felszökik a vérnyomás, feszülnek az izmok. Hosszú távon ez megviselheti az embert. Éppen ezért idősebbeknek, vagy magas vérnyomással bajlódóknak semmi esetre sem javasolnám, hogy belevágjanak egy ilyen kalandba.
(Bár ez itt nem a reklám helye, de kötelességemnek érzem, hogy köszönetet mondjak, és kifejezzem nem múló hálámat egy kedves szőke keszthelyi hölgynek. Köszönöm!)
