Három hangulattalan, foghíjas mezőnnyel lebonyolított versenyen estek túl a síugrók a világkupában. Hogy miért kell mégis Japánban versenyt rendezni, ha sem a nézők, sem a versenyzők nem akarják? Ez már sportdiplomácia. Ha már ott voltak, a norvégok éltek a lehetőséggel, és taroltak.
 Teával javítva a közérzetet  |
A versenyzők nagy részének nincs kedve két kontinenst átutazni, elszenvedni a időeltolódás keserveit, hogy részt vegyenek a három távol-keleti versenyen. Néhányan el sem mentek, mondván, hogy a februári világbajnokságra készülnek edzőtáboraikban.
Mintha a japán nézőket sem érdekelné, hogy testközelből láthatják a világsztárokat, alig lézengenek a sánc mellett. (Pedig alig egy hete a lengyelországi Zakopanéban ötvenezren törték szinte szó szerint a nyakukat az ottani versenyen, csak hogy részesülhessenek a karneváli hangulatban.) Japánban esik a hó, sehol a tokiói metróra emlékeztető tolongás – inkább egy vasárnap reggeli párszáz lelkes kistelepülés vasútállomásának emlékét idézi a nézőtér.
Hogy miért tartanak mégis három világkupa futamot Japánban? A sportpolitika érdekei diktálták ezt a döntést. Egyrészt, bár a japán versenyzők idén elég gyengén szerepelnek, azért Japán még mindig a Big Five-ba, a világ öt vezető síugró hatalma közé számít. Másrészt Japántól nem messze fekszik Kína, ami közelmúltban jelentette be, hogy beindítja síugró programját. Ennek érdekében még osztrák edzőtáborozást is megszerveztek a tehetségesnek tűnő kínaiak számára.
 Vk Top 10 állása Szapporo után |
Így hát a síugrócirkusz nagy része eleget tett a felsőbb utasításnak, és majd’ egy napi repülőút után először Hakubában ugrottak egyet, majd két versenyre átruccantak Szapporóba.
A hakubai verseny előtt a világkupában Janne Ahonen mögött második helyen álló Sven Hannnawald egyike volt azoknak, akik kihagyták Japánt. Kockázatos döntésnek tűnt ez akkor, hisz ha Ahonen jól szerepel a Távol-Keleten, akár 300 pontot is szerezhet, amellyen nagyon nagy előnyre tehetne szert a pontvadászatban.
Végül Hannawaldéknak lett igazuk, hisz a finnek idei Négysáncverseny győztese Hakubában 6, a szombati szapporói futamon 8., vasárnap pedig csak a 11. lett. Így a lehetséges max. 300 pontból mindössze 96-tal szaporította kontóját. Ennek ellenére megőrizte vezető helyét a vk-ban, főleg mivel üldözői sem tudtak futamot nyerni.
 Pettersen öröme |
Hakubában egy ifjú osztrák titán, Christian Nagiller jutott a legmesszebbre, (összefoglalónkat lásd itt) míg Szapporóban a norvégok taroltak. Szombaton Roar Ljökelsöj nyert, a csütörtöki, hakubai futam győztese, az osztrák Nagiller és a Négysáncverseny utolsó állomásán futamot nyerő, szintén norvég Romören előtt. Vasárnap Sigurd Pettersen jutott legmesszebbre, két osztrák, Widhölzl és Liegl előtt. Widhölzl volt a japán verseny címvédője, Liegl idén robbant be az élmezőnybe.
Eredetileg a norvégok is fontolgatták, hogy kihagyják Japánt, de persze a vasárnapi verseny után Pettersen úgy nyilatkozott, hogy örül, hogy végül elmentek. Van is oka örömre, hisz az évad negyedik versenye, a trondheimi második futam után állhatott megint a pódium tetejére. Pettersen a Dagbladet norvég lapnak azt nyilatkozta, hogy egy egyik nagy álma az, hogy egy kétszáz méter felettit ugorjon. Erre meg is lesz a lehetősége, méghozzá a következő hétvégén, amikor is az osztrák Bad Mitterndorfba vonulnak a síugrók egy sírepülő verseny erejéig. Terveink szerint az mi is ott leszünk a versenyen. (A síugrás és a sírepülés közötti legnagyobb különbség az, hogy míg a síugrásnál max. K120 méteres sáncról ugranak, addig a sírepülésnél ez K185 m.)
