Az idei snowboard világkupa versenyek alpesi számait rendre a svájciak nyerték, szinte már unalmas rendszerességgel. És láss csodát! A világbajnokságon mégsem taroltak a svájciak, sőt! A szinek maradtak, csak a zászló elrendezése lett más. A magyarok a selejtezőben búcsúztak.
Forrás: ursulabruhin.ch |
2005. január 15 és 23 között a kanadai Whistlerre figyel a deszkás világ. Ott rendezik ugyanis a 2005-os snowboard világbajnokságot. Az első szám döntőjéről, a snowboardcross eseményeiről már olvashattátok cikkünket. Két nappal a SBX után (jan. 18.) a parallel óriásműlesiklás döntőjére került sor. Ebben a számban mindkét nemben volt magyar induló, Lovász Laura és Sticzay Péter jóvoltából.
Hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy először nézzük, mi történt velük. Ha lenne snowboard a tippmixen, minden bizonnyal a svájci győzelemnek lett volna a legkisebb odds-a. 2001 és 2003 világbajnoka, 2002 olimpiai bajnoka, Ursula Bruhin tarolt az idei világkupa versenyeken. Ha véletlenül nem ő nyert, akkor csapattársa, Daniela Meuli mögött lett második. Kanadába is nyerni ment, ehhez képest a dobogó közelébe is alig jutott. Bruhin a 7., Meuli az 5. lett, vagyis már a nyolc között kiestek!
 Riegler alkalmazkodott legjobban az esőhöz  |
És, hogy akkor ki nyert? Egy olyan snowboardos hölgy, aki utoljára 2000. február 5-én nyert világkupa versenyt. Vb-ről már van két ezüstje és egy bronza, de a legfrissebb is 2001-ből való. A hölgy 30 éves, „fejszponzora”, vagyis személyes szponzora sincs. Ráadásul egy olyan országból jött, aminek még nem volt női snowboard világbajnoka. Ő Manuela Riegler, az osztrákok meglepetésembere. Az ORF1 éjszaka élőben közvetítette a döntőt, de arra valószínűleg ők sem számítottak, hogy a közvetítés végén az osztrák himnuszt játsszák majd Kanadában.
Sőt, nem csak Riegler képviselte az piros-fehér-piros színeket a dobogón, ugyanis Doresia Krings állt a 3. fokon. Hogy teljes legyen a sorminta, a 2. és 4. helyen két orosz végzett: Svetlana Boldikova és Jekaterina Tudigescheva. (az 5. és 7. helyet pedig – ahogy már fentebb említettük – a svájciak bérelték ki.)
De hogy is történt mindez? Először is kellett hozzá az időjárás: a szervezők már pár napja aggódva vizsgálgatták a havat és az eget, ugyanis vigasztalhatatlanul esett Whistlerben. A pályáért felelős szervezők csak azért imádkoztak, hogy nehogy nagyon lehüljön a levegő, és az esőre még hó is essen, mert akkor el kellett volna halasztani a versenyt. Ez nem következett be, maradt az eső, és hozzájött még egy kis köd is. Csak a hangulat miatt.
 A női Top 16 |
Riegler tudta magáról, hogy „esőmenő”, ráadásul szereti a whistleri pályát, így magabiztosan vágott neki a döntőnek, annak ellenére, hogy a 16. közé csak a 15. legjobb idővel kvalifikálta magát. A kieséses rendszer miatt (párosával futnak, két futamot. Aki az első körben hamarabb célba ér, az az előnyét továbbviszi a második körre, annyival korábban engedik startolni, és aki a 2. kör végén hamarabb a célba ér, az jut tovább. A 16 között a francia Julie Pomagalskit kellett legyőznie, aki minden, csak nem könnyű ellenfél. Az első kör után vezetett is a francia lány, de Riegler nem adta fel, és behozta a hátrányát. A nyolc között az olimpia bajnokkal, Ursula Bruhinnal került össze, akit óriási meglepetésre kiütött. Ezek után a négy között már uzsonna volt neki az orosz Tudigescheva, és a döntőben sem talált legyőzőre.
A verseny utáni nyilatkozatában elmondta, hogy a nap végére a nagyon nehéz pálya és a csontig hatoló hideg és nedvesség miatt halál fáradt, a célban szinte összeesett, azt sem tudta egy pár pillanatig, hogy ő nyert-e. De persze nagyon örül.
A magyar induló, a világkupa versenyeken szereplő Lovász Laura a 32 között esett ki, és a 32. helyen rangsorolták.
A férfiaknál is hullottak az esélyesek!
 A férfi Top 16 |
Az olimpiai bajnok Phillip Schon Bruhinhoz hasonló fölényt mutatott eddig a szezonban. Ehhez képest már a 32. között búcsúzott, ugyanúgy, ahogy címvédő szlovén Dejan Kosir is. (Az egyetlen magyar induló, a 34 éves Sticzay Péter a selejtezőben esett ki, az 55 rangsorolt versenyzőből 52. lett.)
A nyolc között még jól álltak az osztrákok: két versenyzőjük is állt még, 2003-as vb-n a „kisebbik” alpesi számban, a parallel műlesiklásban aranyérmet szerző Sigi Grabner és az idei világkupa szezonban rendre jól szereplő Andreas Prommegger. Mellettük egy olasznak, két svájcinak, egy franciának, egy amerikainak és egy kanadainak volt még esélye az aranyra. A nyolc között közülük elhullott mindkét osztrák, az egyik svájci és az olasz. Vagyis négyen maradtak: Jasey Jay Anderson, a kanadaiak 2001-es világbajnoka, Urs Eiselin, svájciak alpesi becsületének egyedüli megmentője, és a francia Nicolas Huet, aki a számban a 2003-as vb-n bronzérmes lett, valamint az amerikai Adam Smith.
 A kanadaiak öröme |
Ekkor már sejteni lehetett, hogy a négyszeres világkupa győztes kanadai ászból nem csak a kincstári optimizmus beszélt, amikor a snowboardcross döntő után, ahol csak 10. lett, azt nyilatkozta, hogy túl van rajta, nem foglalkozik vele, már az alpesi számra koncentrál, már azzal kapcsolatban jó érzései vannak. Lottóznia kellene, ugyanis bejött a tippje. A helyiek óriási örömére JJ a döntőben legyőzte a svájci Urs Eiselint, és csak annyi ideje maradt, hogy a levegőbe csapjon az öklével, aztán már le is döntötte csapattársa, Francois Boivin, a snowboardcross ezüstérmese. (A kisdöntőben a francia Huet legyőzte az amerikai Smith-et.)
