A hivatalosan bejegyzett neve: Sticzay Péter, de a jegyzett neve csak annyi: Stico. Így ismeri őt a magyar és a nemzetközi snowboardtársadalom. Ő a január 11-én és 12-én Murauban rendezendő snowboard vb-re utazó magyar válogatott egyik erőssége, de kétség kívül a legszínesebb egyénisége. Most éppen saját delfinekre vágyik…
Start előtti izgalom a magyar bajnokság egyik futamán |
– Milyen versenyszámokban indulsz a vb-n?
– Paralell óriás műlesiklásban, paralell szlalomban, és talán boardercrossban is, de ez még nem biztos.
– Mit gondolsz, milyen esélyeid vannak?
– Az esélyekről annyit, hogy az előző vb-n, Madonnán százöt versenyzőből a negyvenötödik helyett szereztem meg, idén szeretnék a negyven közé kerülni valamelyik számban, bár a harminccal kezdődő eredmények férfi szinten a Nemzeti Sportban már szalagcímet érdemelnének! Idén ráadásul még több induló lesz, előzetes várakozás szerint százhúsz ember áll rajthoz.
– A csapat többi tagja milyen helyezést érhet el?
– Zarándy Andrástól remélünk valamilyen jó eredményt. Ő ugyanazokban a számokban indul, mint én, de vele kapcsolatban egy picivel nagyobb a várakozás a papírforma szerint. Nekünk a női mezőnyben kellett volna odacsapnunk, de a kis favoritunk, Lovász Laura négy hete a kezét törte. Talán indulhat, de sajnos nem tud majd úgy menni, ahogy kellene. A freestyle-ban nem sok jóra számítunk, talán a straight jumpon lesz valamiféle említésre méltó, de a félcsőben nagyon lemaradtunk.
|
– Ha már itt tartunk, szerinted miben van leginkább lemaradásunk a világelittől?
– Pénz, hegy, érdeklődés a sportág iránt. De imádjuk és csináljuk.
Stico, a társaság középpontja |
– Milyen felszereléssel versenyzel?
– A deszkám F2, már a jövő évi modell. A cipőm Raichle, a kötés szintén F2, a ruhám O‘Neill. Köszönet nekik, legalább ennyivel beljebb vagyok és köszönet a szövetségnek, azaz Pajor Áginak, aki végre úgy gazdálkodik azzal a csepp pénzzel, ami a rendelkezésére áll, hogy tudja támogatni a versenyzőket.
– A snowboardozáson kívül milyen extrém sportokat űzöl?
– Széllovaglás, hullámszörf, vagyis boogie board, wakeboard, ejtőernyőzés, endurózás, és néha, ha nagyon bátor vagyok, focizom is. Minden sport érdekel, mindegyiket imádom. Amúgy kiskorom óta sportolok. Az első a cselgáncs volt, aztán meg minden más. Az extrém sportokat a korom miatt későn kezdtem el, úgy huszonegy-huszonkét éves lehettem, amikor megismerkedtem a nagy szerelemmel, a windsurf-fel. A snowboard körülbelül tíz éve része az életemnek.
A látvány ellenére a magyar snowboard nincs vesztett helyzetben |
– Van-e olyasvalami, extrém sport, persze, amit nagyon szeretnél kipróbálni, de még nem volt rá módod?
– Húú, arra nem lenne elég tárhely az oldalon, ha felsorolnám, mit szeretnék még csinálni… De a három legnagyobb vágyam, hogy sokat szörfözhessen Hawaiion, nagyon kipróbálnám Alaszkában a freerideingolást vagyis a szabadsízést, és persze jó lenne delfinekkel
úszkálni a tengerparti házam öblében… Amúgy pedig a vb kapcsán annyit üzennék a többiek nevében is: odatesszük magunkat.