Slackline, amikor 800 méter magasan egyensúlyozol a semmin…

Egy picit kötéltánc, egy picit játék, egy picit meditáció, egy picit kacérkodás a veszéllyel. Egy biztos: aki kipróbálja, beleszeret.





Az első lépések
A slackline tulajdonképpen kötéltáncot jelent (szabad fordításban: laza pálya.)

Végy egy hevedert, feszítsd ki két fix pont közé, és próbálj meg kötéltáncosként végigmenni rajta.
Fontos, hogy a heveder egy picit nyúljon, ez biztosítja azt a lazaságot, ami lehetővé teszi a kötéltáncot.

A hevedernek megvan az az előnye hogy lapos a felülete, ezáltal nehezebben gördül le róla az ember talpa úgy, mint egy kifeszített kötélről.

A slackline-t megtanulni is könnyebb, mint a kötéltáncot. Az alapokkal három nap alatt megvan az ember, míg a kötéltánc elsajátítása több év kitartó gyakorlást igényel.

A ködös múlt






Adam Grosowsky – a slackline alapítóapja
A ma ismert, modern slackline története a ’70-es évekre nyúlik vissza.

A kultikus jelentőségű kaliforniai sziklamászó helyen, a Yosemite-völgyben két amerikai mászó, Adam Grosowsky és Jeff Ellington a jó időjárásra várva unaloműzésképp a parkolóhelyek mellett található láncokon és kábeleken kezdtek el egyensúlyozni.

Egyszer aztán





gondoltak egy nagyot, és sziklamászó standok kialakításához használt hevedert csigasorral megfeszítették.
A kísérlet bevállt: fel-alá járkáltak a hevedereken.
Természetesen azonnal felfigyeltek rájuk és rendhagyó “edzésükre”, így a formabontó sportőrület villámgyorsan ismertté és népszerűvé vált.

Pálya a magasban

Adam és Jeff rendkívül gazdag trükk-repertoárral rendelkeztek, Adam még kézen is tudott





Lost Arrow Spire a Yosemite völgyben
állni a kötélen, amihez kimagasló tehetség és ügyesség szükséges.
A híres veterán “mászó-hippi”, Chango Tucker barátaival azonban még tovább fejlesztette a sportot.
A legendás yosemite-i szikla, a Lost Arrow Spire és a völgy szegélye fölött feszítettek ki egy csaknem 20 méter hosszú kábelt, amely a megdöbbentő, 880 méteres mélység felett ívelt át. Többször is megkísérelték, hogy átjussanak a kábelen – mindhiába.
A magasban való átkelés a slackline új dimenzióját hívta életre, ahol a mélység, a szél, s a nagy távolság miatt jóval lazább heveder óriási fizikai és lelki próbatételt jelentett a kísérletezőknek.
Többévnyi küzdelem után Scott Balcom volt az első, aki át tudott kelni a Lost Arrow Spire-on, s ezzel megszületett a slackline új ága, a highline (nyers fordításban: magas pálya).
A Lost Arrow Spire a mai napig a legismertebb highline a világon, évről-évre számos mászó keresi fel, hogy megpróbáljon átkelni a félmérföldes mélység fölött.

Menni a vonalon…







Walk the line – ez most nem Johnny Cash híres dala
Azóta hosszú idő telt el, s egyre több highline születik a Himalája gleccserei, Norvégia sziklacsúcsai vagy Ausztrália tengeri sziklatömbjeinek birodalmában.
Sokan felteszik a kérdést: vajon mi indítja arra az embereket, hogy egy vékony hevederen bukdácsoljanak, szó szerint lépésről lépésre haladjanak, leessenek, zúzódásokat, sérüléseket szerezzenek.

Nos, mint oly sok más sport esetében, itt sem lehet konkrétan megmagyarázni, miért is jó, miért is szép ez – ki kell próbálni!

Sokan egyensúlyérzéküket kívánják fejleszteni, mások számára kiváló felkészülési forma egyéb sporttevékenységekhez, és vannak, akik egyszerűen örömüket lelik abban, hogy feszegetik s túllépik saját határaikat…

A slackline szenvedélyes rajongói szerint abban a pillanatban, amikor felállsz a hevederen, különleges fizikai – s lelki – állapotba kerülsz.
A kötélen egyensúlyozva hirtelen megszűnik a külvilág s a mindennapok zaja, gondja, forgataga.
Önmagadra, az óvatos lépésekre, a nyugodt légzésre és magára az egyensúlyra figyelsz. S ez nem csupán a test, hanem a lélek, a bensőd egyensúlya is…

Comments

comments