A többi olimpiai számhoz hasonlóan a síugrók is kipróbálhatták a torinoi téli ötkarikás játékok előtt pont egy évvel a pályát és a létesítményeket. Két világkupa futamot rendeztek az olimpiára épített sáncon. Az ítélet: gond lehet majd a széllel és az árakkal.
 Az új olasz olimpiai sánc  |
2006-ban Torino környéke ad otthont a téli olimpiának. 2005 február közepén a téli olimpiai sportágakban a világkupák keretén belül a leendő ötkarikás helyszíneket tesztelték. A szervezők egyelőre nem dőlhetnek elégedetten hátra, tennivaló akad még bőven. A snowboardosok például a szálláshelyek állapota miatt elégedetlenkedtek. A síugrók pedig főleg a sánc miatt.
A Pragelato völgyben az olimpiára felépített sáncon ritka jelenség a szembeszél, pedig hátszélben vagy oldalszélben sokkal kisebbek az ugrások és veszélyesebb is ugrani. A finn Risto Jussilainen meg is jegyezte, hogy ő nem is érti, hogy ilyen sáncokat miért építenek.
A helyszín a nézők számára sem tökéletes. Az már megszokott jelenség, hogy Olaszországban nyoma sincs a Lengyelországban vagy Németországban megszokott több tízezres közönségnek, ráadásul az olimpiára a jegyek is igen drágák lesznek, a környékbeli hotelekről nem is beszélve. (10 km-es körzeten belül egy átlagos hotelszoba ára máris 300 euro körül van.) Vagyis valószínűtlen, hogy jövőre sokkal több néző lesz majd a sáncnál.
Persze a problémák ellenére február 11-én és 12-én megtartották a versenyt.
 Morgi megint a dobogón landolt |
Pénteken (febr. 11) került sor az egyéni, másnap a csapatversenyre. A világkupa pontversenyében fölényesen vezető finn Janne Ahonen továbbra is „nyaral”. Ahogy a japán futamra sem utazott el, most az olasz hétvégét is kihagyta. Megteheti, ráadásul a finn csapat nélküle is erős. Hogy mennyire, azt Matti Hautamaeki teljesítménye bizonyítja igazán. Az utóbbi években rendre az élmezőnyben szereplő sírepülő világcsúcstartó az idei szezonban rendre a középmezőnyben foglalt helyett, így pont jókor – az egy hét múlva Oberstdorfban megrendezendő világbajnokság előtt – rendült igazán formába. Hautamaeki mögött Michael Uhrmann állhatott fel a dobogóra – idén először. A harmadik pedig az osztrák Thomas Morgenstern lett. Morgi az idei szezonban már számtalanszor állt a dobogón (négyszer lett 2. és kétszer 3.), de a legfelső fokra még nem sikerült feljutnia.
A kvalifikációban 140 méterrel sáncrekordot ugró lengyel Adam Malysznak a versenyen nem volt szerencséje a széllel, egy kilencedik hellyel kellett beérnie. Ezzel – a szokásoktól eltérően – nem ő lett a legjobb lengyel, hanem egy tizennyolc éves tehetség, Kamil Stoch, aki tavaly egyszer szerepelt a világkupában, otthon, a Zakopaneban rendezett versenyen 49. lett. Idén ugyanott a 44. helyen végzett, most pedig – természetesen élete legjobb eredményének számító – 7. helyet tudhatja magáénak.
 A győztes osztrák csapat |
Szombaton (febr. 12) az idei szezon második csapatversenyére került sor. (Az elsőt egy hónappal korábban, Willingenben rendezték.) Ahonen távollétében az osztrákoknak volt a legnagyobb esélyük a győzelemre, de a csapatverseny egyik érdekessége pont az, hogy ha egy csapat négy tagja közül az egyik nagyon rosszul ugrik, akkor nagyot borulhat a papírforma. Pragelatoban az osztrákok nem hibáztak. Az állandóan változó szélviszonyok miatt az első kör után a versenyigazgató úgy döntött, nem kezdenek hozzá a másodikhoz. Az első kör után végeredményt hirdettek, amit az Andreas Widhölzl, Martin Höllwarth, Thomas Morgenstern és Wolfgang Loitzl összeállítású osztrák csapat fölényesen megnyert.
Meglepetésre az idén eddig gyengélkedő szlovénok lettek a másodikak, főként Jernej Damjan 132 méteres kísérletének köszönhetően, ami a nap leghosszabb ugrása volt. (A szlovén csapat összeállítása: Damjan, Rok Benkovic, Robert Kranjec, Primoz Peterka). Az előző csapatversenyen elért első helyezésük után a németek (Martin Schmitt, Michael Uhrmann, Stephan Hocke, Jörg Ritzerfeld) most a dobogó harmadik fokára állhattak fel az Adam Malysz vezette lengyel és az Ahonent nélkülöző finnek előtt.
|
