Síugrás: A finn hűtőgép sikere

A finn Janne Ahonen nyerte a négysáncversenyt – amolyan finn stílusban. Remek versenyzéssel, csak belül mosolyogva. Ahogy ő mondja, ugrani jöttem, nem nevetni. Arról, hogy mi is történt a nyolc nap alatt, ki örülhet és ki kulloghat haza, mindent megtudhatsz, itt nálunk.

Véget ért az 51. Négysáncverseny. Ahogy az idei síugró szezonban ehhez már hozzászokhattunk, minden stáción más győztes született. Oberstdorfban a címvédő német Sven Hannawald brillírozott, Garmischban a szlovén Primoz Peterka, Innsbruckban a finn Janne Ahonen, az utolsó állomáson, Bischofshofenben pedig – talán legnagyobb meglepetésként a norvég Romören. Az osztrákoknak meg szinte semmi nem jutott.


Ahonen a világ tetején

Hol van már Hannawald tavalyi történelmi Grand Slamje, amikor úgy tudta megnyerni az összetettet, hogy mind a négy helyszínen győzni tudott!!! Ezt a kérdést különösen a bischofshofeni sánchoz kilátogató nézők tették fel, Hannawald örömujjongásaira emlékezve, amiket a sportcsatornák még hónapokig ismételgettek. (Itt nézheted meg, hogy 1991 óta ki mikor jutott fel a dobogóra.)



Az idei összetett győztesnél, a finn Janne Ahonennél már az is érzelmi kitörés, ha elmosolyodik, egy-egy diadalmas öklözés a levegőbe pedig már-már történelmi tettnek számít nála. A s(z)ótlan finn persze megérdemelten nyert, ezt senki sem tagadja, csak talán a nézők érdemeltek volna többet. (A “finn hűtőszekrény” becenevet is a németektől kapta.) Ahonen a legnagyobb fejtörést azzal szolgáltatta, hogy a kesztyűire a Moi Mico feliratot írta filccel. A 25 éves családapa ezzel ajánlotta győzelmét kisfiának – jelleméhez méltóan szavak nélkül.



Aztán a verseny utáni interjúkban az angolul mostanában tanulgató Ahonen bejelentette, hogy vágya 2006-ban egy olimpiai arany, no meg az, hogy egyszer végre Finnországban őt válasszák meg az év sportolójának. (Németországban 2002-ben Hannawaldé lett a cím.)



De ne szaladjunk ennyire előre.



Bár a bischofshofeni viadalon bizony elmaradt a beígért küzdelem – már legalábbis ami az összetett elsőséget illeti – azért ez a verseny sem volt eseménytelen.



Már az előugrók egyike okozott némi szenzációt, pedig a ő még csak 13 éves. Az osztrák Thomas Thurnbichler (a versenyen induló Stefan öccse) ugrott egy hatvan méteres ugrást, majd onnan újra felszállt és meg sem állt 130 méterig. Aki kiváncsi a nem minden nap látható mutatványra, az az RTL síugró oldalán a bischofshofeni videók között megnézheti.



Az összetett verseny korántsem hozott ekkora szenzációt. Hiába ígérgette a 2. helyen álló Hannawald és a 3.-on tanyázó Höllwarth, hogy ők bizony befűtenek Ahonennek, ígéreteiket elfújta a vasárnap beköszöntő hóvihar. Höllwarth járt rosszabbul, ő a hétfői finálén csak a 16. lett – gyászosan rosszul ugrott. Ráadásul nem csak az összetett győzelemtől esett le, de még a dobogóról is lecsúszott – 7. lett. Sőt, végül nem is ő lett a legjobb osztrák, hanem egy ifjú titán, Andreas Kofler a maga 4. helyével. (Kofler Bischofshofenben Hannawalddal holtversenyben 2. lett.)


Hanni: hagyjuk!

Az első ugrása után pedig már Hannawald is csak legyintett egyet. Olyan messze volt az összetett győzelemtől, mint Eddie, a sas a világbajnoki éremtől. Bár összetett ezüstjét is „nagy sikerként” értékelte, nem tűnt igazán boldognak. (A verseny után éjjel háromig borozgatott csapattársaival és edzőjével, kihasználva, hogy két nap szünet vár rájuk, aztán újra edzés és hétvégén a csehországi Liberecben egy újabb világkupa futam.)



És persze Hannawald nem lenne a németek kedvenc Hannija, ha nem gondoskodna arról, hogy legyen miről írniuk a német újságíróknak akkor is, ha nem ő nyer. Most például bejelentette, hogy szívesen játszana a németek Barátok köztjében, a Gute Zeiten, Schlechte Zeiten szappanoperában. No, és persze megnyugtatta rajongóit, hogy még mindig nincs barátnője. (Hogy a több év óta facér sztár heteroszexuális-e egyáltalán, arról nem kérdezték.)


Romören, amint síugró-pózban ünneplik

No, de maradjunk a bischofshofeni versenynél. Hanni közérzetén az talán javíthatott volna, ha az utolsó sáncon legalább a sáncgyőzelmet megszerzi – végül erről is lecsúszott. Az a Björn Einar Romören nyert, aki maga is alig hitte, hogy az első ugrás után a nyolcadik helyen állva még esélye lehet az aranyra. A norvégoknak kilenc éve sikerült utoljára nyerni a Négysáncverseny egyik állomásán (Espen Bredesen, 1996-ban).



Persze ehhez az is kellett, hogy az első körben legelöl álló ifjú titánoknak megremegjen a lábuk. Ugyanis az első ugrás után a sorrend a következő volt: 1. Florian Liegl (osztrák) 2. Thomas Morgenstern (osztrák) 3. Sigurd Petersen (norvég). Liegl volt az, aki a Négysáncverseny harmadik helyszínén majdnem nyerni tudott, végül csak Ahonen előzte meg.


Morgenstern ugrás közben és a kamerának pózolva

Morgensternről pedig a Négysáncverseny alatt kiderült, nem hiába tartja őt az osztrákok mestere, Hannu Lepistö a legnagyobb tehetségnek. A 16 éves fiú úgy ugorja a 130 métereket, mintha nem a Négysáncversenyen szerepelt volna először a világkupában, a „nagyok között”.



Amiben a turné Benjaminjának még fejlődnie kell, az a rutin. Hiába ugrik elsőre nagyot, ha a második ugrásánál ezt nem tudja megismételni. Tapasztalatlanságuk miatt Liegl végül a 9., Morgenstern a 6. lett.



Morgenstern az összetettben a tizedik helyet csípte meg, így méltán lett ő az idei Négysáncverseny felfedezettje.


Höllwarth: hol ronthattam el?

Az osztrákok – sehol egy győzelem:



Az osztrákok társrendezőként persze örültek volna, ha legalább az egyik állomáson nyerni tudnak. Erről lecsúsztak, ahogy az összetett dobogósai között sincs osztrák. Sőt, a világkupa összetett pontversenyében a 3. verseny (Titisee-Neustadt) óta vezető Höllwarth még a sárga trikót is kénytelen volt átadni Ahonennek. Persze az, hogy az osztrákok versenyenként az első harmincban legalább tíz versenyzőjüket bent tudhatták, már magában óriási eredmény – a nemzetek kupájában meggyőző fölénnyel vezetnek – a győzelmet azonban nehéz helyettesíteni. Hiába szereztek három ezüstöt és egy bronzot a négy sáncon, magyarázniuk kell a bizonyítványukat. Lepistö edző inkább a jövőre terelte a szót – szerinte a csapat a februári Val di Fiemme-i északi sí világbajnokságon és a világkupa következő versenyein próbál majd bizonyítani.



Jósoltunk a verseny előtt – most jól szembesítjük magunkat és a versenyzőket tippjeikkel:

A Négysáncverseny előtt sok versenyző jósolgatott. Akkor még optimistán. Lássuk ki élne meg jósként, ha a síugrásból már kiöregszik:



Végül igaza lett Hannawaldnak, aki azt jósolta, hogy Höllwarth ugrik pár nagyot, de a végelszámolásnál nem kell tőle tartani.



Adam Malysz, a lengyelek kiválósága edzőjével azt jósolta, hogy Adam a Négysáncversenyre lendül formába. Igazuk lett – Malysz nagy csöndben végül felkapaszkodott az összetett 3. helyére.



Az osztrákok mestere, Lepistö abban bízott, hogy igen elöl fognak végezni. Az összetett első tíz helyezettje közül öt osztrák. (Lásd a lenti táblázatunkat.)



A vikingek közül végül nem az idén már Trondheimban versenyt nyert Petersen jutott be a Top 10-be, hanem Roar Ljökelsöj, a maga 6. helyével.



És végül lássuk az extrém.hu tippjét: Hannawald, Ahonen és az egyik osztrák – írtuk anno. Háromból kettő, ha nem is jó sorrendben. Maradjunk ennél.


Hopp és kopp – avagy akiknek ment és akiknek nem – szemezgettünk
Akik szívesen idézik majd vissza a versenyt:



Andreas Kofler – az összetett 4. helyével a versenysorozat meglepetésembere



Primoz Peterka – garmischi győzelmével bebizonyította, hogy kuusamoi, év eleji sikere nem csak kicsúszott eredmény volt



Adam Malysz – a tavalyi összetett világkupa győztes suttyomban, lépésről lépésre mászott fel az összetett pontversenyben, hogy végül a többiek hibáit kihasználva a bronzérmet vigye haza.



Akik koppantak:



Simon Ammann – a kétszeres olimpia bajnok mérlege két 27. hely, egy 47. és egy 6. – égés!



Roberto Cecon – a 4. helyszínen egy 10. hely, a többin be sem jutott az első 30-ba – kevés!



Matti Hautamaeki – a tavalyi összetett második csak szenvedett, idén 17. lett összetettben



A japán csapat: a nagy síugró nemzetek közül az ő teljesítményük a leggyengébb – egyedül Miyahira Hideharu összetett 11. helye elfogadható, Funaki 33. helye pedig már gyászos



Az összetett első tíz helyezettje
– összpontszámukkal, és a négy versenyhelyszínen elért pontszámukkal és helyezésükkel



Az idei verseny dobogósai

(A cikkben szereplő képek a skispringen.com síugró oldalról és az RTL síugró site-járól valók.)

Comments

comments