Shenker Benjámin, BMX világbajnok

Egy tanárom azt mondta, hogy minden írás legfontosabb része az olvasás. Éppen ezért átolvastam néhány interjút, mielőtt találkoztam Shenker Benjáminnal. Ezek után pontosan azt kaptam, amire számítottam: egy nyugodt, kiegyensúlyozott, halkszavú, mégis magabiztos fiatalembert. Háromszoros világbajnok, és még mindig szerelmes a biciklizésbe.


Shenker Benjámin, háromszoros világbajnok

Találkozás a Görzenál előtt. Beni tolja a biciklijét, és megnyugtat, hogy nem tekert be vele Érdről. Bár, ahogy mondja, lehet, hogy ebben a forgalomban hamarabb ideért volna, ha nem kocsival, hanem bicajjal jön.



-Legjobb, ha az elején kezdjük, egy szokványos kérdéssel: hogyan kerültél kapcsolatba a kerékpározással, és azon belül is a BMX-szel?

-Ez a történet 1989-ben kezdődött, amikor egy évig kint éltünk Angliában. Én ott újságkihordással kerestem pénzt, és amit megspóroltam, abból vettem egy bmx-et. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy olyan bringa, amivel akár versenyezni is lehet. Aztán amikor hazajöttünk, a Hősök terén találkoztam bringásokkal, és én is elkezdtem gyakorolni. Kezdetben talaj elemeket tanulgattam, a talaj az egyik ága a bmx-nek, kezdetnek ez is jó volt.

-Aztán mégis változtattál. Talán valami érdekesebbre, izgalmasabbra vágytál?

-Úgy valahogy, valami izgalmasabbra vágytam. A talaj egy idő után nagyon unalmas lett. Rengeteget kell gyakorolni, mire az ember elsajátít egy-egy elemet. A profi talajosok napi 10-12 órát is gyakorolnak. Nekem ehhez nem volt elég türelmem, ezért váltottam. A félcső, és amit most csinálok, a dirt jump és a street kategória sokkal izgalmasabb és változatosabb. Persze az is igaz, hogy sokkal veszélyesebb.



Megacélozzák a bukások


Ez még csak a bemelegítés

-Azt még a kívülálló is látja, hogy ez nem egy veszélytelen sportág. Több méter magasan szaltóztok a levegőben biciklivel együtt, különböző trükköket csináltok, amitől a hétköznapi embernek égnek áll a haja. Nem volt még, baleseted, sérülésed?

-Dehogy nem. Anélkül ezt nem is lehet csinálni. Ha az ember okosan csinálja, és nem akarja mindjárt a legnehezebb trükköket kipróbálni, akkor is esik ugyan jó néhányat, de a kisebb esésekkel ezt meg lehet szokni és lehet belőle tanulni. Nekem a legsúlyosabb sérülésem egy gerinctörés volt, amiből szerencsésen jöttem ki, de tört már el az orrom is.

-Egy ilyen súlyos sérülés után nem féltél újra felülni a biciklire, és megint nekifutni az ugrásoknak?

-Nem, egyáltalán nem. Mondom, én inkább tanultam ezekből a balesetekből, és igyekeztem elkerülni a korábbi hibáimat. Rám inkább jó hatással vannak a bukások, mindig megerősödve és még elszántabban jövök ki belőlük. Ugyanezt a szüleimről nem mondhatom el. Főleg anyukám éreztette már többször, hogy örülne neki, ha abbahagynám, persze ő is tudja, hogy nem hagyom abba, és el is fogadta ezt.



Amerikában igen, Magyarországon nem


Króm-molibdén, magnézium, titánium

-Említetted, hogy vannak olyanok, akik úgymond főállásban művelik ezt a sportágat. Meg lehet ebből élni?

-Idehaza nem lehet. Vannak olyan országok, az Egyesült Államok, Anglia és talán Németország, ahol valóban lehet ezt főállásban csinálni, és meg lehet belőle élni. A tengerentúlon a legjobbak ugyanolyan elismert sztárok, mint más sportolók. A versenyeken nyert pénzekből, és a szponzorációkból élnek. Idehaza azonban még egy rendes szövetség sincs, amelyik képviselné az érdekeinket, mindenki egyedül próbálkozik, én is csak a támogatóimnak, a Red Bullnak, az Oakley-nak, a Vansnak, az OG Bike Shopnak és a Haro Bikes-nak köszönhetem, hogy biciklizhetek. A média nem figyel ránk, nem foglalkozik velünk, és ha nem hallanak rólunk a lehetséges szponzorok, akkor nem is jelentkeznek. Nélkülük pedig nagyon nehéz.

-Mint a legtöbb extrém sport, gondolom, hogy a bmx sem olcsó mulatság.

-Így van. Egy igazán jó bicikli nagyon sokba kerül. Egy kezdőnek még nem kell feltétlenül profi bringa, nekik inkább olyan kell, amit pár évig nyüstölhetnek, erre a célra pedig már megfelel egy 80 ezres bicaj is. Az én biciklim 400 ezer forintot ér, a váza króm-molibdén ötvözetből van, a hegesztéseknél vastagabb a cső. A pedál magnéziumból van, hogy könnyebb legyen. Speciális kiképzésűek a tengelyek, a villák és a kormány is. Ma már készítenek bicikliket titániumból is, azok viszont 800 ezer forintba kerülnek, és szerintem annyit már nem ér meg egyetlen bicaj sem. Amerikában kipróbáltam egy ilyen bicajt, és nem igazán éreztem rá. Túl könnyű volt, rettentő nehezen lehetett irányítani, úgyhogy inkább maradok a sajátomnál.



Autodidakta sportág

Névjegy
Név: Shenker Benjámin



Születési idő és hely: 1979. 01. 10., Budapest



Lakhely: Érd



Eredményei: korcsoportos világbajnok talajon, 1994



2x korcsoportos világbajnok minifélcsőben, 1996-97



országos bajnok 1994 óta



1999 óta profi versenyző

-Gyakran jársz külföldre edzeni, versenyezni?

-Biciklizés céljából most először voltam kint Amerikában. Három hónapot töltöttem kint Kaliforniában és a környező államokban, Las Vegasban pedig részt vettem egy kisebb versenyen, ahol harmadik lettem. Aztán Birminghamben versenyeztem, ahol hatodik lettem, viszont itt volt a legkomolyabb mezőny amióta csak versenyzem, úgyhogy ez az eddigi legjobb eredményem.

-Még a világbajnoki címeknél is többre tartod ezt a hatodik helyet?

-Igen, mert a talaj, és a minifélcső világbajnokságokat is amatőrként nyertem, itt pedig már igazi profikkal versenyzem együtt. Ezek sokkal rangosabb versenyek mint egy-egy korcsoportos világbajnokság.

-Azokat a hihetetlen figurákat, amiket a versenyeken bemutattok, hogy tanuljátok meg?

-Nekünk nincsenek edzőink, oktatóink, mindent magunktól tanulunk meg. Magazinokból, filmekből, videókból lessük el a trükköket, majd kezdjük el gyakorolni azokat. Először lehetőleg szivacsgödörben gyakorlunk, hogy csökkentsük a sérülések kockázatát, aztán lehet dobozon, majd a spine-on és a nagy ugratókon kísérletezni. Egy ugrást aztán tovább gondolnak, tovább kombinálnak a versenyzők, mindenki hozzáteszi a magáét, így születnek az egyedi gyakorlatok. Én egyébként azt értékelem a legtöbbre, ha valaki egyedül fejleszt ki egy trükköt, ami csak az övé.



“Nem tudnék Amerikában élni”


Hátraszaltó rutinból

-Neked van olyan ugrásod, trükköd, amit senki más nem csinál a világon?

-Lehet, hogy van ilyen ugrásom, de nem állítanám biztosra. Könnyen lehet, hogy egy másik bringás egy másik országban ugyanezt az ugrást gyakorolja.

-Itthon nem tudsz igazán profi körülmények között készülni, ha tanulni vagy fejlődni akarsz külföldre, elsősorban az Egyesült Államokba kell menned. Nem gondoltál még arra, hogy végleg kitelepülj?

-Valóban nagyszerűek odakint a körülmények, és össze sem hasonlíthatóak a lehetőségek, de most, hogy három hónapot kint töltöttem, rájöttem, hogy nem tudnék Amerikában élni. Távol áll tőlem az amerikai életstílus. Talán, ha korábban, mondjuk 16-17 évesen mentem volna ki, akkor meg tudtam volni szokni, most már azonban semmi esetre sem. És egyébként is, szeretek itthon lenni. A körülmények ellenére itt érzem itthon magam. Sokat utazom, edzeni és versenyekre járok külföldre, de csak itt akarok élni.



“Biciklizés közben minden gondom megoldódik”


Kiegyensúlyozott ember

-Ez inkább a fiatalabb korosztály sportja, meddig tudod még ilyen magas szinten folytatni bmx-ezést, és mihez kezdesz, ha befejezted?

-A biciklizés mellett egy ideig tanultam is. Az ELTE-re jártam biológus szakra, de két év után évet halasztottam, viszont azt hiszem, hogy egyszer szeretném befejezni. Érdekel a pszichológia is, lehet, hogy beszállok biciklis filmek készítésébe, azzal a Szilágyi Mártonnal, aki a Banff egyik díjnyertes filmjét, a FLASH-t készítette, és az is lehet, hogy alkatrészeket tervezek. Például idén lesz kapható egy váz, amit én terveztem. Főleg kezdők vehetik hasznát, egy olyan váz lesz, amit két-három évig bátran lehet használni.

-Azt olvastam egy veled készült korábbi interjúban, hogy számodra a bmx, a biciklizés nem egyszerű sport, hanem egy életforma, sőt szenvedély, szerelem. Ez a mai napig így van?

-Igen, ez pontosan így van a mai napig. Ma is ugyanúgy szeretek biciklizni, mint tíz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen a biciklizésben találtam meg azt az életformát, amire szükségem van. Ez az egyetlen dolog, ami mellett mindig, a kezdetektől fogva kitartottam. A mai napig a biciklizés segít át a holtpontokon. Ha bármilyen problémám van, elég csak felülni a biciklire, tekerek pár órát, és minden megoldódik. Kitisztul a fejem, kitisztulnak a gondolataim, mindent tisztán, világosan látok. Ezt semmi mástól nem kaphatom meg.

Comments

comments