Saját akaratából evez rabszolgaként

A XVI. és XIX. század között mintegy húszmillió afrikait szállítottak az Újvilágba rabszolgaként, embertelen körülmények között. Az ő szenvedéseikre kívánja felhívni a figyelmet Victor Mooney, aki láncba verve evezi át az Atlanti-óceánt.


Mooney edz

Az afrikai-amerikai Victor Mooney New Yorkban él, egy brooklyni műszaki főiskolán tanít. Bátyja AIDS-ben halt meg, főként ez vezette arra, hogy megpróbálja felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ez a halálos betegség sokkal kevesebb áldozatot szedne, ha megfelelő figyelmet fordítanának a megelőzésre.



Mivel imád evezni, egy olyan kalandot választott, ami ehhez kapcsolódik. Tervei szerint 2005. február 1-én indul útnak a nyugat-afrikai Szenegál egyik kikötőjéből, hogy átevezve az Atlanti-óceánt eljusson New Yorkba. Persze nem ő lesz az első aki átevez az óceánon, a többiektől eltérően azonban ő nem a Kanári-szigetekről indul.


Mooney hajója

A szenegáli Goree-szigetet választotta starthelyül, mivel ez volt a gyűjtőhelye azoknak az afrikaiaknak, akiket aztán hajókra raktak és az Újvilágba szállítottak rabszolgaként. Mooney az ő szenvedéseikre akarja felhívni a figyelmet, ezért nem pusztán egy modern evezőshajóval próbálja megtenni a 12.800 km-t, hanem a rabszolgák szenvedéseit is rekonstruálja. Nyaka köré, karjaira és lábaira láncokat szereltet, és így evezi végig a távot.



A Goree-szigetről Brazíliába evez, onnan a Karib-szigetekre, majd a Florida legdélebbi részén fekvő Key Westre. Onnan az USA keleti partja mentén Manhattan irányába megy tovább. Tervei szerint 2005. augusztusára jut haza. Főként arra próbálja emlékeztetni az embereket, hogy a XVI. századtól afrikaiak milliót szállították állatokként át az Atlanti-óceánon. A hajó aljában összezsúfolódva kellett evezniük patkányok és emberi ürülék között. Sokan útközben meghaltak, így a holttestek is velük utaztak.




Mooney első húzásai Afrikában

Bár az utat egyedül teszi meg, nem segítség nélkül. Floridából navigálja majd az időjárás guruja, hogy minél inkább kikerülje a viharokat. Mooney hét méter hosszú hajója mögött megy majd egy másik, nagyobb hajó, ahonnan Mooney útját filmezik, de a hajóról csak végső esetben adnak segítséget az evezőnek.



Mooney hajóját katonai egységcsomagokkal töltik fel, visz magával szatelit telefont, sőt internet kapcsolata is lesz, hogy útközben is tudjon segítőivel és támogatóival kommunikálni. „Virtuális utasokat” vár maga mellé, aki befizet 10 dollárt, annak a nevét felírják a hajójára. Húszezer jegyet akarnak eladni.



Mooney már egy évvel az indulás előtt azon dolgozik, hogy minél jobban reklámozza útját. Egy évvel az indulás előtt, életében először, Afrikába indult. A Goree-szigeten lévő, múzeumként működő rabszolgaházban felállított evezőgépen, az interneten vásárol láncfelszereléssel a testén pózolt a fotósoknak. A reklámra nagy szüksége van, mivel számításai szerint a kaland mintegy 42 millió forintba fog kerülni, és ennek eddig mindössze a nyolcada van meg.

Comments

comments