Jó, jó egy kicsit túloztunk, 100 km-es versenyen nem szokás éppen rohanni, de olyan jól hangzott. Ami még ennél is jobban hangzik az a magyar futók Belgiumban elért eredménye: Bérces Edit győzött a hölgyek között, Ossó Zoltán 13., Olasz László pedig 14. lett! A magyar csapat pedig 2. lett a házigazdák mögött!
 A városháza Torhoutban  |
A 100 km-es versenyek jellemzően hajnalban szoktak kezdődni, így a célba ért fáradt futók este már a karosszékben pihenve nézhetik a tévét. Jellemző példa a májusi verseny Bécsben, ahol a versenyzők szinte kakasszóra rajtoltak el reggeli 6 órakor. Este hétkor pedig már nyomuk sem volt a futóknak, addigra ugyanis mindenki célba ért, és egy forró fürdőben áztatta fáradt tagjait. Vagy éppenséggel hazafelé utazhatott. Nem így a tavalyi 100 km-es vb helyszínén, a belgiumi Torhoutban, ahol a versenyzők este 8-kor vágtak neki a távnak, így a verseny nagy részét sötétben teljesítették. Bérces Edit elmondta az extrem.hu-nak, hogy ez miért jó, ill. miért nem.
Saját kocsival
-A rajtot követően több mint 3 órán át futottunk még világosban, köszönhetően a város északi fekvésének. Éjéltől aztán sötétben mentünk tovább, csak az utcái lámpák világítottak. A futáshoz egyébként kifejezetten kedvező volt az idő, kellemes hűvös. Ez csak hajnalban változott, amikor már kifejezetten hideg volt, de nem álltam meg átöltözni, csak egy papírdzsekit vettem föl.
-Bécsben nem igazán jöttek össze a dolgok, bár ott is nyertél, de az időddel egyáltalán nem voltál elégedett, és nagyon ki is futottad magad. Most sikerült jobb eredményt elérned?
-A mostani 8 óra 2 perc 6 másodperces eredménnyel akár elégedett is lehetnék. Igazság szerint fel voltam készülve egy 9 órán kívüli eredményre is, korántsem éreztem magam 100%-os állapotban. Ezek után a 8 óra 2 perces eredmény kifejezetten jónak mondható, bár önmagamhoz képest még ez is nagyon gyenge. Azért viszonyításként megemlíthető, hogy a női második, belga Inez Jacquemart 8.40.42-t, a harmadik, ukrán Nina Mintofanova pedig 8.44.20-at futott. Egyébként a 7. km-től kezdve vezettem, és a 35.-től állt mellém egy állandó kísérőautó. Jól is jött, hogy világított mert volt olyan része a pályának, ahol alig lehetett látni. Tulajdonképpen a városon kívül futottunk egy 27 km-es körön, ahol kb. 5 kilométerenként voltak frissítő állomások.
Kis csapat, nagy eredmény
-Ezek szerint nem is volt semmilyen gondod, nem kellett megállnod sem?
-Egyszer álltam meg, 50 km-nél tartottam egy egészségügyi szünetet, meg a frissítésnél volt egy kis problémám. Elvileg minden asztalon ugyanolyan sorrendben vannak kitéve a frissítők, de eltelik egy kis idő, mire az ember rutinból azt veszi el, amit tényleg akar. Egyszer viszont üres poharat vettem el az asztalról, ami a rendezők kisebb hibája, de ez nem volt vészes.
 Az ezüstérmes csapat: Ossó, Bérces, Olasz |
-A magyar futók a csapatversenyben sem vallottak szégyent!
-A csapatversenyben minden nemzetből a két legjobb férfi és a legjobb eredményt elért női futó eredményét adták össze. Mondanom sem kell, mi összesen hárman voltunk, Joó Vilmos két tanítványa, Ossó Zoli és Olasz Laci együtt futották végig a 100 km-t, 7.38.13 illetve 14-gyel, ehhez adták hozzá az én időmet. Csak a belgák tudtak bennünket megelőzni. Meg kell hagyni, hogy ha az oroszoknak van egy igazán jó női futójuk, akkor őket lehetetlen lett volna megverni. Az első négy helyen orosz futó végzett 6 és fél óra körüli eredménnyel, csakhogy az egyetlen női futójuk, hősiesen küzdve, 10 órán kívül teljesített, így csak harmadikok lettek csapatban.
-Ha kipihented magad, hová mész legközelebb versenyezni?
-Vasárnap kezdődik Csehországban egy hét nap, hét marathon verseny, amin elindulok. A cél az edzés, és nem az eredmény, előre meg tudom jósolni, hogy lesznek olyanok, akik sokkal jobban tudnak majd teljesíteni mint én. A marathon egyébként is más műfaj, én a 24 és 48 órás versenyeken már egészen más tempóban és stílusban futok. És az sem kizárt, hogy elindulok az augusztusi magyar ironman bajnokságon.
 A mieink eredményei: 13, 14, 19. |
